János apostol Jelenéseinek Könyve
Hatodik látomás: A mennyei Jeruzsálem.
Új ég és új föld. Akkor új eget és új földet láttam. Az elsô ég
és az elsô föld elmúlt, és a tenger is megszűnt.
- Ezután (én magam János) láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem
leszáll a mennybôl, Istentôl. Diszes volt, mint a vôlegényének
fölékesített menyasszony.
- A trón felôl harsány hangot hallottam: "Nézd, ez az Isten hajláka az
emberek között! Ô velük fog lakni, azok pedig az ô népe lesznek, és maga
Isten lesz velük.
- Letöröl szemükrôl minden könnyet. Halál nem lesz többé, sem gyász, sem
jajgatás, sem fájdalom. Ami eddig volt, elmúlt."
- A trónon ülô így szólt: "Íme, újjáalkotok mindent." Azután hozzám
fordult: "Jegyezd föl: ezek a szavak hitelesek és igazak."
- Majd így folytatta: "Beteljesedett. Én az Alfa és az Omega vagyok, a
kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élô vizek forrásából.
- A gyôztes részesedik mindebben. Én Istene leszek, s ô az én fiam.
- A gyáva, a hitetlen, a szentségtörô, a gyilkos, a parázna, a varázsló,
a bálványimádó és a hazug mind a kénkôvel égô tüzes tóba kerül. Ez a
második halál."
- Az új Jeruzsálem. Akkor odajött egyik a hét angyal közül,
akiknél a végsô hét csapással teli csészék voltak és így szólt hozzám:
"Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány jegyesét."
- Lélekben elragadott egy nagy magas hegyre és megmutatta a mennybôl,
Istentôl alászállt szent várost, Jeruzsálemet,
- mely Isten dicsôségében ragyogott. Tündökölt, mint a drágakô, mint a
kristálytiszta jáspis.
- Széles, magas fala volt, tizenkét kapuval. A kapuk fölött tizenkét
angyal és a kapukon nevek, Izrael tizenkét törzsének neve.
- Kelet felôl három kapu, észak felôl három kapu, dél felôl három kapu,
nyugat felôl három kapu.
- A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét
apostolának tizenkét neve.
- Aki velem beszélt, arany mérônádat tartott kezében, hogy fölmérje a
várost és kapuit, meg falát.
- A város négyszögben épült, hossza akkora, mint szélessége.
- Fölmérte a várost az (arany) náddal: tizenkétezer stádium volt.
Hossza, magassága és szélessége egyenlô. Megmérte falát: száznegyvennégy
könyök, emberi mérték szerint, ami az angyal mértéke is.
- A falak jáspisból épültek, a város pedig tükörfényes színaranyból.
- A város falának alapköveit mindenféle drágakô ékesítette. Az elsô
alapkô jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,
- az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik krizolit, a
nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a
tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.
- A tizeként kapu tizenkét drágagyöngy: mindegyik kapu egy-egy
drágagyöngybôl. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak.
- Templomot nem láttam benne. Az Úr, a mindenható Isten, és a Bárány a
temploma.
- A városnak nincs szüksége sem napvilágra, sem holdsugárra: Isten
dicsôsége világítja meg, fénye pedig a Bárány.
- Világosságában járnak a nemzetek, és a föld királyai hódolnak neki.
- Kapuit nem zárják be soha, hiszen nincs is ott éjszaka.
- Kincseikkel és értékeikkel neki adóznak a nemzetek.
- De nem léphet be oda tisztátalan, szentségtörô és hazug, csak az, aki
föl van jegyezve a Bárány életkönyvébe.
1. Az utolsó látomás jelképesen leírja az igazakra váró örök boldogságot.
1-4. Az új ég és új föld (
Esa. 65,17.; 66,22., 2Pt. 3,13.) az egész teremtett világ megújulása Istenben. Az új Jeruzsálem a mennyei egyház, melyet a próféta ószövetségi hasonlat alapján (Zsolt.44., Ée.) Krisztus menyasszonyának nevez. Isten lesz velük: célzás Esa. 7,14., Esa. 8,8.-ra, ahol a Messiás neve "Emmánuel" vagyis Isten velünk. Az Istennel való kapcsolat, amelyet Krisztus közvetített számunkra, teljes mértékben megvalósul a mennyei boldogságban.
5-8. Isten végleg megpecsételi ítéletét. Az élővizek forrása az örök boldogság. (Jel. 7,17.; 22,1.). A győztes az, aki mindhalálig kitart a kegyelemben. Ő az én fiam: a megszentelő kegyelem által. A gyávák a küzdelemtől megfutó keresztények.
9-27. A próféta a mennyei Jeruzsálemet (az Egyházat) az égből leszálló, magas hegyen épült városhoz hasonlítja. A leírás megjeleníti az Egyház egységét, szentségét, apostoli voltát és egyetemességét. Helyenként a mennyei és földi Egyház rajza egybeolvad, mert az örök boldogság a földi kegyelmi életnek folytatása és tökéletes beteljesülése.
11-14. Isten dicsősége maga az isteni jelenlét, a szent város tündöklése pedig az Egyház kincsei: az evangélium tanítást, a szentségeket, s a szentek erényeit jelenti. A magas fal az Egyházat védő isteni oltalom jelképe. Izrael tizenkét törzsének és a tizenkét apostolnak együttes említése kifejezi az Ószövetség és az Újszövetség szoros kapcsolatát, az isteni üdvösség rendjének előkészítését és beteljesedését.
15-21. A fölmérés Isten különleges védelmét jelenti (Ez. 40,3., Zak. 2,1., Jel. 11,1.) A tizenkétezer stádium kb. 1500 kilométer; a mennyország mérhetetlensége. A hegyre épülő város kiterjedése minden irányban egyenlő, ez a tökéletességet jelenti. A drága anyagok a mennyország szentségét fejezik ki.
22-23. A mennyországban nincs templom, mert az igazak színről-színre szüntelenül látják Istent.
24-27. Ez a részlet szemléletesen kifejezi az Egyház egyetemes (katolikus) voltát és szentségét.