Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint
Jézus megostorozása. Erre Pilátus lefogatta és megostoroztatta Jézust.
- A katonák
tövisekből koronát fontak, fejére tették és bíborszínű köpenyt adtak rá.
- Aztán eléje járultak és
így gúnyolódtak: "Üdvözlégy, zsidók királya", és arcul ütötték.
- Pilátus ismét kiment és így szólt hozzájuk: "Nézzétek, elétek vezetem. Értsétek meg végre,
hogy semmi vétket sem találok benne."
- Jézus akkor töviskoronával és bíborköpenyben kijött
eléjük, Pilátus rámutatott: "Íme az ember!"
- Láttára a főpapok és a szolgák nagy kiáltozásba
törtek ki: "Keresztre vele, keresztre vele!" Pilátus ismét szabadkozott: "Vegyétek át és ti
feszítsétek keresztre. Én semmi vétket sem találok benne."
- De a zsidók nem tágítottak:
"Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát."
- E
szavak hallatára Pilátus még jobban megijedt.
- Jézus második kihallgatása. Visszament a helytartóságra és újra megkérdezte Jézust:
"Honnan való vagy te?" De Jézus nem felelt.
- Pilátus erre figyelmeztette: "Nekem nem
felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy keresztre feszítselek, és hatalmam van arra,
hogy elbocsássalak téged?"
- Jézus csak ennyit mondott: "Semmi hatalmad sem volna rajtam,
ha onnan felülről nem kaptad volna. Annak, aki engem kiszolgáltatott neked, nagyobb a bűne."
- Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. A zsidók azonban fenyegetőzve kiáltották:
"Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja. Mindaz, aki királlyá teszi magát, elleneszegül a
császárnak."
- Az itélet. E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust. Bírói székébe ült a köves udvaron,
melyet héberül Gabbatának neveznek.
- Húsvét készületi napja volt, a hatodik óra táján. Így
szólt a zsidókhoz: "Nézzétek itt a királyotok."
- Azok tovább kiáltoztak: " El vele, el vele!
Keresztre vele!" Pilátus megkérdezte: "Királyotokat feszítsem keresztre?" De a főpapok
tiltakoztak: "Nincs királyunk, csak császárunk."
- Erre aztán kiszolgáltatta őt, hogy keresztre
feszítsék. Azok átvették Jézust és elvezették.
- Jézust keresztre feszítik. Ő keresztjét hordozva kiment az úgynevezett koponyhelyre,
melynek héber neve Golgota.
- Ott keresztre feszítették őt és vele két másikat kétfelől,
középen pedig Jézust.
- Pilátus táblát is készíttetett és a kereszt fölé erősíttette.
- Az volt ráírva: "Názáreti Jézus a
zsidók királya." Sok zsidó olvasta azt a táblát, mert az a hely, ahol Jézust keresztre feszítették,
közel volt a városhoz. Héberül, görögül és latinul volt írva.
- Ezért a zsidó főpapok kérték
Pilátust: "Ne azt írd: a zsidók királya, hanem, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya
vagyok."
- Pilátus elutasította őket: "Amit írtam, megírtam."
- Elosztják Jézus ruháit. Jézus keresztre feszítése után a katonák fogták ruháit és köntösét.
Ruháit négy részre osztották, minden katonának egy részt. Köntöse varratlan volt, végig egy
darabból szőve.
- Megbeszélték egymás közt: "Ne hasítsuk el, vessünk rá sorsot, kié legyen."
Így teljesedett be az írás:
"Elosztották ruháimat maguk között,
és sorsot vetettek köntösöm fölött."
A katonák így is tettek.
- Jézus végső rendelkezése. Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére Mária, aki
Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna.
- Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett
tanítványa, így szólt anyjához: "Asszony, nézd, ő a te fiad!"
- Aztán a tanítványhoz fordult:
"Nézd, ő a te anyád." Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.
- Jézus halála. Jézus tudta, hogy minden beteljesedett már. Ezért, hogy az Írás valóra váljék,
így szólt: "Szomjazom!"
- Volt ott egy ecettel telt edény. Izsópra tűztek egy ecettel itatott
szivacsot, és szájához emelték.
- Amint Jézus az ecetet megízlelte, így szólt: "Beteljesedett!"
Aztán lehajtotta fejét és kilehelte a lelkét.
- Jézus oldalát megnyitják. Készület napja volt. A zsidók kérték tehát Pilátust, hogy töresse
meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vétesse le őket a keresztről, hogy ne maradjanak
szombaton a kereszten. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt.
- Jöttek a katonák és eltörték a
lábszárát az egyiknek, aztán a másiknak is, akit vele együtt feszítettek meg.
- Mikor azonban
Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték el lábszárát,
- hanem egyik katona
lándzsával megnyitotta oldalát, melyből azonnal vér és víz folyt ki.
- Aki ezt látta, tanuja lett,
és tanusága igaz. Ő tudja hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.
- Mindez ugyanis azért
történt, hogy beteljesedjék az Írás: "Csontot ne törjetek benne."
- És más helyen:
"Föltekintenek arra, akit keresztül szúrtak."
- Jézust sírba helyezik. Arimateai József tanítványa volt, de a zsidóktól való félelmében csak
titokban, kérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte.
- Mire az elment és
levette Jézus testét. Odajött Nikodémus is, aki annakidején éjszaka ment Jézushoz, és hozott
mintegy száz font mirrha- és áloékeveréket.
- Fogták Jézus testét és a főszerekkel együtt
gyolcsba göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál.
- Azon a helyen, ahol keresztre
feszítették, volt egy kert, a kertben pedig új sírbolt, amelybe még senkit sem temettek.
- Mivel
a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda helyezték Jézust.
1-8. Mt. 27,27-30; Mk. 15,16-19.
13. A bírói szék a kőlapokkal borított udvaton, melynek görög neve litosztrotosz, kissebb emelvényen állt.
16. Mt. 27,31; Mk. 15,20; Lk. 23,26.
17-24. Mt. 27,33-38; Mk. 15,22-28; Lk. 23,33-38.
17. Golgota volt a nép nyelvén annak a koponya alakú kősziklának neve, melyre a keresztet állították.
24. 
Zsolt. 21,19.
25. A nővér itt nem nőtestvért, hanem rokont jelent. Hegezippusz (2. század) szerint Kleofás szent József testvére volt.
26. Lásd 
Jn. 13,23 jegyzet.
28-30. Mt. 27,45-50; Mk. 15,33-37; Lk. 23,44-46.
31. A szombatra és egyúttal a húsvérta való készület napja. -- A lábszáral megtörése a halált siettette.
35. A szemtanu maga az evangélista.
36. Kiv. 12,46; Zsolt. 33,21.
37. Zak. 12,10.
38-42. Mt. 27,57-61; Mk. 15,42-47; Lk. 23,50-54.
42. Napnyugtával megkezdődött az ünnep, tehát sűrgős volt a temetés, ezért kerestek közeli sírhelyet.