Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint
- Jézus Pilátus előtt. Akkor fölkerekedett az egész
gyülekezet és Pilátushoz kísérte őt.
- Ott vádolni kezdték.
"Megállapítottuk, mondták, hogy ez félrevezeti népünket,
megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak és
Messiás-királynak mondja magát."
- Pilátus megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?"
"Én vagyok" - felelte ő.
- Pilátus erre kijelentette a
főpapoknak és a népnek: "Semmi vétket sem találok ebben
az emberben."
- De azok erősködtek: "Tanításával
fölizgatja a népet egész Júdeában, Galileától kezdve idáig."
- Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileából
való-e.
- Amikor megtudta, hogy Heródes országából való,
elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban éppen
Jeruzsálemben tartózkodott.
- Jézus Heródes előtt. Jézus láttára Heródes igen
megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert sokat hallott
róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz a szeme láttára.
- Hosszasan faggatta, de ő feleletre sem méltatta.
- Odajöttek
a főpapok és az írástudók is és szüntelenül vádolták.
- Heródes akkor udvarával együtt gúnyt űzött belőle,
csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz.
- Aznap Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előbb ugyanis
haragban voltak.
- Jézus és Barabás. Pilátus ismét összehívta a főtanács
tagjait és a népet,
- és így szólt hozzájuk: "Elém vezettétek
ezt az embert, mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben
kihallgattam őt, de az ellene fölhozott vádak közül egyben sem
találtam vétkesnek.
- Heródes sem, mert visszaküldte őt
hozzám. Láthatjátok tehát, hogy semmit sem tett, amiért
halálbüntetést érdemelne.
- Megfenyítem tehát és szabadon
bocsátom."
- Az ünnep napján szabadon kellett bocsátania egy
(foglyot).
- Akkor az egész tömeg kiáltozni kezdett:
"Pusztuljon ez! Bocsásd szabadon Barabást."
- Azt a városban
történt fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe.
- Pilátus
ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani
Jézust.
- De azok egyre kiáltoztak: "Keresztre, keresztre
vele!"
- Harmadszor is megkérdezte: "De hát mi rosszat
tett? Semmi vétket sem találok benne, amiért
halálbüntetést érdemelne. Megfenyítem tehát és szabadon bocsátom."
- De azok nem tágítottak és hangos kiáltozással követelték,
hogy feszítse keresztre. Lármájuk egyre erősödött.
- Pilátus
erre úgy döntött, hogy eleget tesz követelésüknek.
- Szabadon bocsátotta azt, aki lázadás, fölkelés és gyilkosság
miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta
akaratuknak.
- A keresztút. Miközben elvezették, megállítottak egy
bizonyos cirenei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a
keresztet, hogy vigye Jézus után.
- Nagy tömeg követte,
köztük asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta.
- Jézus ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: "Jeruzsálem
leányai, ne miattam sírjatok, sírjatok inkább magatok és
gyermekeitek miatt.
- Jönnek majd napok, amikor azt
fogják mondani: boldogok a magtalanok és az asszonyok,
akik nem szültek és nem szoptattak!
- Akkor majd azt
kiáltják a hegyeknek: szakadjatok ránk! És a domboknak:
takarjatok el!
- Ha így tesznek a zöldellő fával, mi lesz a sorsa
az elszáradtnak?"
- Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevőt is.
- Jézust keresztre feszítik. Mikor arra a helyre értek,
amelynek Koponyahely a neve, keresztre feszítették.
Ugyanígy a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat
balról.
- Jézus akkor fölkiáltott: "Atyám, bocsáss meg nekik,
mert nem tudják mit tesznek." Azok pedig sorshúzással
megosztoztak ruháin.
- A nép bámészkodva állt ott, a főtanács tagjai pedig
gúnyolódtak. "Másokat megszabadított, mondták,
szabadítsa meg most önmagát, ha ő a Messiás, az Isten
kiválasztottja."
- A katonák is elébe állva gúnyolták és ecettel
kínálták.
- "Ha te vagy a zsidók királya, mondták,
szabadítsd meg magadat."
- Feje fölé egy görög, latin és héber
nyelven írt táblát tettek: "Ez a zsidók királya."
- Az egyik megfeszített gonosztevő káromolta: "Nem te
vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket
is."
- A másik ellenben feddő szavakkal rászólt: "Nem félsz
az Istentől, hiszen te magad is ugyanazt a büntetést
szenveded?
- Mi ugyan joggal szenvedjük tetteink méltó
büntetését, de ez semmi rosszat sem tett."
- Aztán hozzá fordult:
"Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal."
- Erre ő így felelt: "Bizony mondom neked: ma velem
leszel a paradicsomban."
- Jézus halála. A hatodik óra táján sötétség támadt az
egész földön. A kilencedik óráig tartott.
- A Nap
elsötétedett és a templom függönye középen kettéhasadt.
- Jézus
akkor hangosan fölkiáltott: "Atyám kezedbe ajánlom
lelkemet." Ezekkel a szavakkal kilehelte a lelkét.
- A történtek láttára a százados Istent magasztalva
mondta: "Ez az ember valóban igaz volt."
- Az egész tömeg,
amely ott volt e jelenetnél és szemtanúja volt a
történteknek, mellét verve ment haza.
- Jézus ismerősei pedig,
köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték el, távolabb
állva szemlélték mindezt.
- Jézust sírba helyezik. Volt egy József nevű tanácsos,
derék és igaz ember, aki Arimateából, Júdea egy városából
származott, és maga is várta Isten országát.
- Ez nem értett
egyet határozatukkal és eljárásukkal.
- Bement Pilátushoz
és elkérte Jézus testét.
- Aztán levette a keresztről lepelbe
takarta és egy sziklasírba helyezte, amelybe még senkit sem
temettek.
- Készület napja volt és már égtek a szombati
fények.
- Vele mentek a Galileából jött asszonyok is, hogy lássák
a sírt, s hogy hogyan temetik el testét.
- Hazatértükben
illatszereket és illatos olajat vásároltak. A szombatot azonban
a törvény szerint nyugalomban töltötték.
1-7: Mt. 27,2. Mt. 27,11-14; Mk. 15,2-5; Jn. 18,28-38.
1. A halálos ítéletet a római helytartónak kellett jóváhagynia és végrehajtásáról is ő gondoskodott.
3. Én vagyok, lásd Lk. 22,70
7. Heródes Antipászról van szó. A húsvéti ünnepre ő is Jeruzsálembe jött.
15. Visszaküldte hozzám, a Vulgátában így olvassuk: "Hozzá küldtelek titeket."
17-25: Mt. 27,15-26; Mk. 15,6-15; Jn. 18,39-40.
26-32: Mt. 27,31-33; Mk.15.20-22; Jn. 19,16-17.
26. Cirenei Simonról lásd Mt. 27,32 és Mk.15.21*
29. Jézus Jeruzsálem pusztulására céloz: akkor a gyermektelenség, amely a zsidó asszony szégyene volt, megkímél attól a gyötrelemtől, amelyet a gyermekek pusztulásának látványa okoz.
31. A zöldelő fa az igaznak (Jézus), az elszáradt a gonoszoknak (a zsidó nép) a jelképe.
33-43: Mt. 27,33-44; Mk. 15,22-32; Jn. 19,17-24.
33. Golgota volt a nép nyelvén annak a koponya alakú kősziklának a neve, amelyre a keresztet állították.
42. Mikor eljössz uralmaddal: a lator valószínűleg hallott Jézus tanításáról és csodáiról, s a messiási ország megvalósulására gondol.
43. A paradicsom itt az u. n. pokol tornácát jelenti. Ez Jézus lelkének alászállásával mennyei boldogság helyévé vált.
44-49: Mt. 27,45-56; Mk. 15,33-41; Jn. 19,28-30.
44. A mi időnk szerint déltől délután háromig.
46. Jézus emberi lelkét adja vissza az Atyának.
50-56: Mt. 27,57-62; Mk. 15,42-47; Jn. 19,38-42.
50. Arimetai József gazdag ember, a főtanács tagja, titokban Jézus tanítványa volt.
54. A készület napja péntek, amikor a másnapra szükséges munkát is el kellett végezni.
1-12: Mt. 28,1-8; Mk. 16,1-8; Jn. 20,1-18.