Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13,
14,
15,
16.
- Jézus Pilátus előtt. Kora reggel a főpapok a vénekkel
és az írástudókkal együtt, vagyis az egész főtanács
döntést hozott. Megkötözve elvezették Jézust és kiszolgáltatták
Pilátusnak.
- Pilátus megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?"
"Én vagyok" - felelte.
- A főpapok ekkor mindenféle vádat
hoztak föl ellene.
- Pilátus erre újra megkérdezte: "Nem
válaszolsz semmit? Hallod, mi mindennel vádolnak."
- De
Jézus nem válaszolt többé. Ez meglepte Pilátust.
- Szokásban volt, hogy az ünnep napján szabadon bocsássa
azt a foglyot, akit kértek.
- Volt a börtönben más lázadókkal
együtt egy Barabás nevű. Ezek egy zendülés alkalmával
gyilkosságot követtek el.
- A nép ekkor eléje vonult és kérte
a kegyet, amit máskor is meg szokott adni.
- Pilátus
megkérdezte tőlük: "Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam
a zsidók királyát?"
- Észrevette ugyanis, hogy a főpapok
irigységből szolgáltatták ki neki.
- A főpapok azonban
fölizgatták a népet, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását
kérje.
- Pilátus ismét megkérdezte: "Mit tegyek tehát azzal,
akit a zsidók királyának hívtok?"
- Azok újra kiabálni
kezdtek: "Keresztre vele!"
- "De hát mi rosszat tett?" -
kérdezte Pilátus. Azok még erősebben kiáltoztak: "Keresztre
vele!"
- Pilátus a nép kedvére akart tenni, ezért szabadon
bocsátotta Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és
kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.
- Jézust tövissel megkoronázzák. A katonák a
helytartóság belső udvarába vezették őt és összehívták az
egész csapatot.
- Aztán bíborszínű ruhát adtak rá és tövisből
font koronát tettek fejére.
- Majd így köszöntötték: "Üdvöz
légy, zsidók királya!"
- Közben náddal a fejét verték,
leköpdösték és térdet hajtva hódoltak előtte.
- Jézust keresztre feszítik. Miután csúfot űztek belőle,
levették róla a bíbort és saját ruháit adták rá. Azután
elvezették, hogy keresztre feszítsék.
- Kényszerítettek egy arra menőt, cirenei Simont, Sándor
és Rúfusz atyját, aki éppen a mezőről jött, hogy vigye a
keresztet.
- Majd kivezették arra a helyre, melynek Golgota,
azaz Koponyahely a neve.
- Ott mirhával kevert bort
kínáltak neki, de nem fogadta el.
- Azután keresztre
feszítették és megosztoztak ruháin sorsvetéssel döntve el, kire
mi jusson.
- A harmadik óra volt, amikor megfeszítették.
- Az elítélésének okát jelző táblára ezt írták: "A zsidók
királya."
- Vele együtt keresztre feszítettek két rablót is,
egyiket jobbjára, másikat baljára.
- Így beteljesedett az
Írás szava: "És gonosztevőként bántak vele."
- A járókelők káromolták őt és fejüket csóválva
mondogatták: "Te, aki lerontod és harmadnapra fölépíted (Isten)
templomát,
- szabadítsd meg magadat, szállj le a keresztről!"
- Ugyanígy gúnyolódtak az írástudókkal együtt a főpapok
is. "Másokat megszabadított, önmagát nem tudja
megszabadítani.
- A Messiás, Izrael királya, szálljon le most a
keresztről, hogy lássuk és higgyünk", mondogatták
egymásnak. Ugyanígy szidalmazták azok is, akik vele együtt
voltak megfeszítve.
- Jézus halála. A hatodik órában sötétség támadt az
egész földön. A kilencedik óráig tartott.
- Kilenc óra tájban
Jézus hangosan fölkiáltott: "Éloi, Éloi, lámmá szábáktáni?
vagyis: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?"
- Ennek hallatára néhány ott álló megjegyezte: "Illést hívja."
- Egyikük mindjárt odafutott és ecetbe mártott szivacsot
nádra tűzve, inni adott neki. "Hadd lássuk, eljön-e Illés,
hogy megszabadítsa" - mondta.
- Ekkor Jézus hangosan
fölkiáltott és kilehelte a lelkét.
- Ekkor a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen
az aljáig.
- Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta,
hogyan lehelte ki a lelkét, kijelentette: "Ez az ember
valóban az Isten Fia volt."
- Messziről több asszony figyelte a történteket. Köztük
volt Mária Magdolna, Mária, a fiatalabb Jakab és József
anyja, meg Szalómé,
- akik már Galileában is kísérték őt
és gondját viselték. Rajtuk kívül még sok más asszony is
volt ott, akik vele együtt mentek föl Jeruzsálembe.
- Jézust sírba helyezik. Mikor már estére járt az idő
- készület napja vagyis szombat előtti nap volt -,
- jött
arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta
Isten országát. Bátran bement Pilátushoz és elkérte Jézus
testét.
- Pilátus meglepődött, hogy már meghalt. Magához
hívatta a századost és megkérdezte, hogy csakugyan
meghalt-e már.
- Amikor a százados útján meggyőződött róla,
odaadta a testet Józsefnek.
- Az halotti leplet vásárolt, majd
levette őt a keresztről és begöngyölte a lepelbe. Azután sziklába
vájt sírboltba helyezte, és követ gördített a sír bejárata elé.
- Mária Magdolna és Mária, József anyja megfigyelte, hogy
hová temették el.
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13,
14,
15,
16.
1-15: Mt. 27,1-2; Mt. 27,11-26; Lk. 23,1-5; Lk. 23,13-25; Jn. 18,28-40; Jn,19,1-16.
1. A halálos ítéletet a római helytartónak kellett jóváhagynia, és végrehajtásáról is ő gondoskodott.
16-19: Mt. 27,27-30; Jn. 19,2-3.
17. Mt. 27,28-29
20-32: Mt. 27,31-44; Lk. 23,26-43; Jn. 19,17-24.
21. Szent Márk azért nevezi meg Sándort és Rufuszt, mert a rómaiak, akiknek evangéliumát írta, ismerték őket. (Róm. 16,13).
22. A nép nyelvén Golgota volt a neve annak a koponya alakú kősziklának, amelyen a keresztet fölállították.
23. Az ital elkábította az elítéltet, hogy a fájdalmat és a félelmet kevésbé érezze. Jézus nem ivott belőle, mert teljes öntudattal akart szenvedni.
25. Márk zsidó módon napkeltétől számítja az órákat. A harmadik óra a második napszak volt, a mi számításunk szerint 9-12-ig.
28. Esa. 53,12.
29-30. Mt. 26,61 Jn. 2,19
33-41: Mt. 27,45-56; Lk. 23,44-49; Jn. 19,28-30.
33. A mi időnk szerint déltől délután háromig.
34. Ez a mondat a 21. zsoltár első verséből való. Az Úr azt fejezi ki vele, hogy a kereszten a legsújosabb lelki szenvedést, az Istentől való elhagyatottság érzését is átélte. -- Az Éloi a Máténál említett Éli arám alakja.
35. A zsidók az Éloi szót szándékosan magyarázták félre, s a 36. versben Illés eljövetelével gúnyolódtak.
42-47: Mt. 27,57-61; Lk. 23,50-56; Jn. 19,38-42.
42. Mivel a szombat a zsidóknál szigorú munkaszünet napja volt, a készület napján, pénteken, végezték el a másnapra szükséges munkát.
43. Arimateai József gazdag ember, a főtanács tagja, titokban Jézus tanítványa volt.
44. Pilátus meglepődött, mert a kereszrefeszítettek sokszor még másnap is éltek.