Jézus Krisztus evangéliuma szent János szerint
Jézus szenvedése
- Jézust elfogják. Miután Jézus ezeket mondta, kiment tanítványaival a Kédron patakon túlra.
Volt ott egy kert.
- Bement oda tanítványaival együtt. Júdás, aki elárulta, ismerte azt a helyet,
mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival.
- Akkor Júdás kapott egy csapat katonát, a
főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat. Kiment velük lámpákkal, fáklyákkal és
fegyverekkel felszerelve.
- Jézus tudta mindazt, ami rá várt, eléjük ment tehát és megszólította őket: "Kit kerestek?"
- "A názáreti Jézust", mondták azok. "Én vagyok", felelte Jézus. Júdás, aki elárulta, ott állt
köztük.
- Amint tehát azt mondta: Én vagyok, meghátráltak és a földre estek.
- Ő újra
megkérdezte: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust", ismételték azok.
- "Mondtam már nektek,
hogy én vagyok, felelte Jézus. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket."
- Így teljesedett
be, amit mondott: "Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál."
- Simon Péternél azonban volt kard, kirántotta, rásujtott a főpap szolgájára és levágta annak
jobb fülét. A szolgának Malkus volt a neve.
- Jézus rászólt Péterre: "Tedd hüvelyébe kardodat!
Ne ürítsem ki a kelyhet, melyet az Atya adott nekem?"
- Jézus Annas és Kaifás előtt. A tiszt csapata élén és a zsidó őrség elfogta Jézust és
megkötözte.
- Először Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Kaifás volt a főpap abban az évben.
- Ő adta a zsidóknak a tanácsot: "Jobb, hogy egy ember haljon meg a népért."
- Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel az a tanítvány ismerőse volt a
főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarába.
- Péter pedig kint maradt az ajtónál. A másik
tanítvány, a főpap ismerőse, kiment, szólt az ajtónállónak és bevitte Pétert.
- Az ajtónálló
szolgáló közben megjegyezte: "Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül?"
- "Nem vagyok", felelte. A szolgák és a poroszlók a parázsló tűz körül álltak és melegedtek, mert
hideg volt Péter is közéjük állt és melegedett.
- A föpap tanítványai és tanításai felől kérdezte Jézust.
- Jézus így felelt: "Én nyiltan
beszéltem az emberek előtt. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahová minden
zsidónak bejárása van. Titokban semmit sem mondtam. Mit kérdezel engem?
- Kérdezd
azokat, akik hallották, mit beszéltem. Azok tudják, mit mondtam."
- E szavakra az egyik ott
álló poroszló arcul ütötte Jézust. "Így felelsz a főpapnak?" — förmedt rá.
- Jézus csak ennyit
mondott: "Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?"
- Annás
akkor megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.
- Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: "Nem vagy te is
ennek a tanítványai közül?"
- "Nem vagyok", tagadta. Erre a főpap egyik szolgája, rokona
annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: "Hiszen ott láttalak vele a kertben."
- De
Péter ismét tagadta. Erre mindjárt megszólalt a kakas.
- Jézust kiszolgáltatják Pilátusnak. Kaifástól a helytartóságra vezették Jézust. Kora reggel
volt. Azok nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanokká ne legyenek, hanem hogy
megehessék a húsvéti bárányt.
- Ezért Pilátus jött ki hozzájuk és megkérdezte: "Milyen vádat
emeltek az ember ellen?"
- Azok így feleltek: "Ha nem volna gonosztevő, nem szolgáltattuk
volna ki neked."
- Pilátus szabatkozott: "Tartsátok meg és itélkezzetek róla törvényetek
szerint." A zsidók azonban nem tágítottak: "Nekünk senkit sem szabad megölnünk."
- Így
teljesedett be, amit Jézus mondott, mikor halálának módját megjövendölte.
- Jézus első kihallgatása. Pilátus akkor visszament a helytartóságra, hivatta Jézust és
megkérdezte tőle:
- "Te vagy a zsidók királya?" Jézus így felelt: "Magadtól mondod ezt, vagy
mások mondták neked rólam?"
- "Hát zsidó vagyok én? — tört ki Pilátus. "Saját nemzeted és
a főpapok szolgáltattak ki nekem. Mit tettél?"
- Jézus így felelt: "Az én országom nem e
világból való. Ha e világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy a zsidók kezére ne
kerüljek. Az én országom azonban nem innen való."
- Pilátus közbeszólt: "Tehát király vagy?"
Jézus ráhagyta: "Igen, király vagyok. Én arra születtem és azért jöttem e világra, hogy tanuságot
tegyek az igazságról. Mindaz, aki igazságból való, hallgat szavamra."
- Pilátus vállat vont:
"Mi az igazság?" E szavak után ismét kiment a zsidókhoz és kijelentette: "Én semmi vétket nem
találok benne.
- Az a szokás nálatok, hogy húsvétkor szabadon engedjek valakit, akarjátok-e,
hogy elbocsássam a zsidók királyát?"
- De azok újra kiáltozni kezdtek: "Ne ezt, hanem
Barabást!" Barabás rabló volt.
1. Mt. 26,36; Mk. 14,32; Lk. 22,39. -- Kédron Jeruzsálem városa és az Olajfák hegye közt folyó patak.
2-11. Mt. 26,47-56; Mk. 14,43-52; Lk. 22,47-53.
9. Jn. 17,12.
11. A kelyhet, vagyis a rá váró szenvedést.
12-27. Mt. 26,57-75; Mk. 14,53-72; Lk. 22,54-71.
14. Jn. 11,50.
19. Annás csak előzetes vizsgálatot tartott. A cím, mint volt főpapot, megillette.
28-40. Mt. 27,2; Mt. 27,11-26; Mk. 15,1-15; Lk. 23,1-6; Lk. 23,13-25.
28. A húsvéti ünnepek idején Pilátus hivatali épületében, a helytartóságon lakott. A zsidók nem léptek be a pogány házba, hogy a törvény szerint tisztátalanokká ne legyenek és elfogyaszthassák a húsvéti lakomát. -- Azért mentek a helytartóhoz, mert az ítéletet neki kellett jóváhagynia és végrehajtásához is csak neki volt joga.
32. Jézus megjövendölte (Jn. 3,14; Jn. 12,32), hogy keresztrefeszítve fog meghalni. Ez jellegzetes római halálbüntetés volt, melyet a zsidók nem alkalmaztak. Ők inkább megkövezték volna.