Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint
- Példabeszéd a magvetőről. Más alkalommal is a tó
partján tanított. Nagy tömeg gyűlt köréje, ezért bárkába
szállt és leült, kinn a tavon. A tömeg pedig kint maradt a tó
partján.
- Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta
őket.
- "Halljátok csak! - kezdte tanítását. Kiment a
magvető vetni.
- Amint vetett, némely szem az útfélre esett.
Odaszálltak a madarak és fölcsipegették.
- Némely meg
köves helyre esett, ahol nem volt elég földje. Csakhamar kikelt,
mert nem jutott mélyen a földbe.
- Amikor a nap
magasabbra hágott, megperzselődött és gyökér híján elszáradt.
Némely pedig tövisek közé hullott.
- Amint a tövisek
felnőttek, elfojtották és nem hozott termést.
- A többi pedig jó földbe
hullott, kikelt, felnőtt és hamincszoros, hatvanszoros, sőt
százszoros termést hozott.
- Akinek füle van, hallja meg" -
fejezte be szavait.
- A példabeszéd magyarázata. Amikor egyedül maradt,
tanítványai a tizenkettővel együtt megkéndezték, mi a
példabeszéd értelme.
- Így válaszolt nekik: "Előttetek
föltárom Isten országának titkát a kívülállóknak azonban
minden csak példabeszédekben szól:
-
Nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek,
hogy meg ne térjenek
és bocsánatot ne nyerjenek."
- Aztán így folytatta: "Nem értitek ezt a példabeszédet?
Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni?
- A
magvető az igét veti.
- Az útfélre esők azok, akiknek szívébe
hull ugyan az ige, de amint meghallgatták, azonnal ott terem
a sátán és kiveszi a szívükből.
- Hasonlítanak ezekhez a köves
talajra hullottak: meghallgatják az igét és örömmel be is
fogadják,
- de az nem ver bennük gyökeret, mert
állhatatlanok. Mikor az ige miatt baj és üldözés támad, csakhamar
eltántorodnak.
- Mások meg, amelyek tövisek közé
hullanak, azok, akik meghallgatják az igét,
- de a világi gondok,
a csalóka gazdagság és egyéb vágyak szívükbe lopódzva
elfojtják az igét, úgy hogy az meddő marad.
- Végül a jó
földbe hullottak azok, akik meghallgatják az igét,
befogadják és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros
termést hoznak."
- A példabeszédek célja. Azután így szólt: "Talán azért
gyújtanak világosságot, hogy véka alá vagy ágy alá rejtsék,
nem pedig azért, hogy tartóra tegyék?
- Semmi sincs elrejtve,
hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; semmi sem
történik titokban, hacsak nem azért, hogy kitudódjék.
- Akinek
füle van, hallja meg!"
- Majd így folytatta: "Figyeljetek arra, amit hallotok.
Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek
is, sőt ráadást is adnak nektek, akik ezt hallottátok.
- Akinek
ugyanis van, annak még adnak, akinek pedig nincs, attól
még azt is elveszik, amije van."
- Példabeszéd a vetés növekedéséről. Így beszélt
tovább: "Úgy van az Isten országával, mint azzal az
emberrel, aki magot vet földjébe.
- Akár alszik, akár virraszt,
s éjszaka van vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba
szökken, maga sem tudja hogyan.
- A föld magától terem, először
szárat, aztán kalászt, végül telt szemet a kalászban.
- Amikor
beérett a termés, tüstént nekiereszti a sarlót, mert itt az
aratás."
- Példabeszéd a mustármagról. Majd ismét így
folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen
hasonlattal szemléltessük?
- Olyan az, mint a mustármag. Amikor
elvetik a földbe kisebb minden más vetőmagnál.
- De
miután elvetették, felnő, nagyobb lesz minden veteménynél és
akkora ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak
az ég madarai."
- Több ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét,
amennyire csak föl tudták fogni.
- Példabeszéd nélkül nem
tanított, de amikor egyedül volt tanítványaival, mindent
megmagyarázott nekik.
- A vihar lecsendesítése. Aznap alkonyatkor így szólt
hozzájuk: "Evezzünk át a túlsó partra."
- Erre azok
otthagyták a tömeget és magukkal vitték őt, úgy ahogy a
bárkában volt. Több bárka kísérte őket.
- Ekkor hatalmas vihar
támadt. A hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy az már
majdnem megtelt.
- De ő a bárka farában egy vánkoson
aludt. Fölkeltették és így szóltak hozzá: "Mester, nem
törődöl azzal, hogy elveszünk?"
- Erre fölkelt, parancsolt a
szélnek s rászólt a vízre: "Csöndesedjél, némulj el!" Mire
a szél elállt és nagy csend lett.
- Aztán hozzájuk
fordult: "Mit féltek annyira? Még mindig nem hisztek?"
- Azokat nagy félelem fogta el és kérdezgették egymástól:
"Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?"
1-20: Mt. 13,1-23; Lk. 8,4-15.
2. Mt. 13,3
11. A kivülállók azok, akik nem tartoznak a tizenkét apostol és a tanítványok testületéhez. Mt. 13,11
12. Mt. 13,14
14. A következő magyarázat a magról mondja azt, ami tulajdonképpen a magot befogadó földre, ill. képletesen az Isten igéjének hallgatóira áll.
15. A fogékonyság és jóakarat hiányának következménye és büntetése, hogy nem értik meg a tanítást, s nem térnek meg.
21-25. Lk. 8,16-18.
22. Isten országának titkai arra vannak szánva, hogy nyilvánosságra jussanak (Mt. 10,26; Lk. 12,2).
24. Aki az evangéliumot készségesen hallgatja és másoknak is hírdeti, egyre jobban elmélyül ismeretében: ez a jutalma (Mt. 7,2).
25. Mt. 13,12
26-29. A példabeszéd értelme az, hogy amint az elvetett mag a fölműves minden további közreműködése nélkül növekszik és érik, úgy fejlődik Isten országa is a benne rejlő isteni erő fokozatos kibontakozásával teljes megvalósulásáig.
30-34: Mt. 13,31-34; Lk. 13,18-19. Mt. 13,31-33
35-41: Mt. 8,18; Mt.23-27; Lk. 8,22-25.