Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint
- Asszonyok Jézus kíséretében. Ezután bejárta a
városokat és falvakat, prédikált és hirdette Isten országának
evangéliumát.
- Vele volt a tizenkettő és néhány asszony,
akit gonosz lelkektől és betegségekből gyógyított meg:
Mária, melléknevén Magdolna, akiből hét ördög ment ki,
- Johanna, Kúzának, Heródes intézőjének felesége,
Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak
róla.
- Példabeszéd a magvetőről. Amikor egyszer a
városokból kivonult nagy tömeg köréje gyűlt, ezt a
példabeszédet mondta nekik:
- "Kiment a magvető magot vetni.
Amint vetett, némely szem az útfélre esett, eltaposták és
az égi madarak fölcsipegették.
- Némely meg köves helyre
esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.
- Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek a magokkal
együtt felnőttek és elnyomták azokat.
- A többi jó földbe
hullott, kikelt és százszoros termést hozott." E szavak után így
kiáltott: "Akinek füle van, hallja meg!"
- A példabeszéd magyarázata. Akkor megkérdezték
tanítványai, mi a példabeszéd értelme.
- Így válaszolt:
"Nektek jutott, hogy megértsétek Isten országának titkait,
a többieknek csak példabeszédekben:
Nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek.
- A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje.
- Az útfélre
esők azok, akik hallgatják, de aztán jön az ördög és kiveszi
a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek és így ne is
üdvözüljenek.
- A köves talajra hullottak azok, akik
meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de nem ver bennük
gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején
elpártolnak.
- A tövisek közé esők azok, akik meghallgatják, de az
élet gondjai, gazdagsága és élvezetei közepette elhalnak
és termést nem hoznak.
- A jó földbe esők végül azok, akik
jó és erényes szívvel meghallgatják és meg is tartják az igét
és termést is hoznak állhatatosságban.
- A példabeszéd célja. Senki sem gyújt világot azért, hogy
befödje, vagy ágy alá rejtse, hanem hogy tartóra tegye,
s aki csak belép, lássa világát.
- Semmi sincs elrejtve, ami
nyilvánosságra ne jutna: titkon sem történik semmi, ami
ki ne tudódnék és nyilvánvalóvá ne lenne.
- Ügyeljetek tehát,
hogyan hallgatjátok. Akinek ugyanis van, annak még
adnak; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amit
magáénak gondol."
- Ki tartozik igazán Jézushoz? Akkor odajött anyja és
testvérei, de a tömeg miatt nem juthattak hozzá.
- Jelentették neki: "Anyád és testvéreid kinn állnak és látni
akarnak."
- Ő azonban így válaszolt: "Anyám és testvéreim
azok, akik Isten igéjét hallgatják és teljesítik."
- A vihar lecsendesítése. Egyik nap bárkába szállt
tanítványaival. "Menjünk át a tó túlsó partjára", mondta nekik.
Elindultak.
- Miközben hajóztak, ő elaludt. Hirtelen heves
szélvihar csapott le a tóra, a hullámok már-már
elborították őket, s életveszélyben forogtak.
- Kiabálásukkal
fölébresztették: "Mester, Mester, elveszünk!" Jézus fölkelt,
parancsolt a szélnek és a háborgó víznek. Minden
elcsöndesedett és elnyugodott.
- Akkor hozzájuk fordult: "Hol a
ti hitetek?" Azok félelemmel és ámulattal eltelve
mondogatták egymásnak: "Kicsoda ez, hogy még a szélnek és a
víznek is parancsol és azok engedelmeskednek neki?"
- A gerázai megszállott. Átértek a gerázaiak földjére,
mely Galileával átellenben fekszik.
- Amint kilépett a
szárazra, a város felől egy ördögtől megszállt férfi jött elébe.
Már régóta nem viselt ruhát, s házban sem lakott, hanem
sírboltokban.
- Jézus láttára földre vetette magát és így
kiáltott: "Mi bajod van velem Jézus, a magasságbeli Isten
Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!"
- Ráparancsolt ugyanis a
tisztátalan lélekre, hogy menjen ki abból az emberből,
mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és
megbilincselték, de eltépte a kötelékeket. Az ördög a
pusztába hajszolta.
- Jézus tehát megkérdezte: "Mi a neved?"
"Légió" - felelte. Sok ördög tartotta ugyanis megszállva.
- Azok kérték, hogy ne küldje őket a pokolba.
- Nagy
sertéskonda túrta a földet ott a hegyoldalban. Kérték, engedje
meg, hogy azokba menjenek.
- Megengedte nekik. Az
ördögök erre kimentek az emberből és megszállták a sertéseket,
mire a konda a meredekről a tóba rohant és belefúlt.
- A
történtek láttára a kondások elfutottak és hírül vitték a
városba meg a tanyákra.
- Az emberek kisereglettek, hogy
lássák mi történt. Jézushoz érve ott találták az
ördögöktől megszabadított embert: felöltözve, ép ésszel ült Jézus
lábainál. Erre félelem fogta el őket.
- A szemtanúk
elbeszélték nekik, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállt.
- Geráza vidékének lakossága ekkor kérte, hogy távozzék
el, olyan nagy félelem fogta el őket. Bárkába szállt tehát,
hogy visszatérjen.
- A férfi, akiből az ördögök kimentek,
kérte, hogy vele mehessen. De Jézus elbocsátotta.
- "Térj
haza, mondta neki, és beszéld el, milyen nagy dolgot
művelt veled az Isten." Ő el is ment és hirdette az egész
városban, milyen nagy dolgot művelt vele Jézus.
- Jairus leánya. Mikor Jézus visszaérkezett, a tömeg
örömmel fogadta. Vártak rá mindnyájan.
- Akkor jött egy
Jairus nevű férfi, a zsinagóga feje, és Jézus lába elé
borulva kérte, hogy menjen vele házába,
- mert egyetlen,
tizenkét éves leánya halálán volt.
Útközben majdnem agyonnyomta a tömeg.
- Volt ott egy
asszony, aki már tizenkét éve vérzésben szenvedett.
Minden vagyonát orvosokra költötte, de egyik sem tudta
meggyógyítani.
- Hátulról hozzálépett és megérintette
ruhája szegélyét. Abban a pillanatban elállt a vérzése.
- "Ki érintett meg?" - kérdezte Jézus. Mindenki tagadta.
Péter és társai magjegyezték: "Mester, a tömeg szorongat
és lökdös (és te még azt kérdezed: Ki érintett meg?)"
- De
Jézus megismételte: "Valaki megérintett, mert éreztem,
hogy erő áradt ki belőlem."
- Mikor az asszony látta, hogy
nem maradhat rejtve, remegve előjött, leborult előtte és az
egész nép láttára megvallotta, miért érintette meg őt és
hogyan gyógyult meg abban a pillanatban.
- "Leányom,
mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével."
- Még beszélt, mikor a zsinagóga elöljárójának ezt a hírt
hozták: "Leányod már meghalt. Ne fáraszd tovább a
Mestert!"
- Jézus azonban ennek hallatára is bátorította: "Ne
félj, csak higgy! Megmenekül."
- Mikor a házhoz ért, nem
engedett be mást, csak Pétert, Jánost és Jakabot, továbbá
a leány apját és anyját.
- Sírt és jajgatott ott mindenki.
"Ne sírjatok, szólt rájuk, nem halt meg (a leány),
Csak alszik."
- Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt.
- De ő megfogta kezét és rákiáltott: "Leány, kelj föl!" Erre
visszatért a lelke és rögtön fölkelt.
- Meghagyta, hogy
adjanak neki enni.
- Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól.
De megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a
történtekről.
2. Magdolna azaz Magdala galileai városkából. Johanna Jézus sírjánál is ott volt. (Lk. 24,10).
4-15. Mt. 13,1-23; Mk. 4,1-20. Lásd Mt. 13,3 jegyzet.
10. Lásd Mt. 13,11 és Mt. 13,14 jegyzet.
16-18. Mk. 4,21-25; Mt. 5,15; 10, 26; 13, 12; 25, 29.
18. Aki már ismeri Isten országának a titkait, belső készségével még jobban megismerheti, a rosszindulatúban azonban a csekély lelki tudás is kiapad.
19-21. Mt. 12,46-50; Mk. 3,21. Mk. 3,31-35. Lásd Mt. 12,46 és Mt. 12,49-50 jegyzet.
22-25. Mt. 5,18. Mt. 5,23-27; Mk. 4,35-41.
26-39. Mt. 8,28-34; Mk. 5,1-20. Lásd Mk. 5,1-2 Mk. 5,9-10 jegyzet.
40-56. Mt. 9,18-26; Mk. 5,21-43.