Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint
- Intés a bűnbánatra.. Akkor néhányan hírt hoztak neki azokról a
galileaiakról, akiknek áldozat bemutatása közben vérét ontotta Pilátus.
Ô ezt a megjegyzést fűzte hozzá: "Azt gondoljátok, hogy ezek a
galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, hogy így jártak?
- Nem. De azt mondom nektek: Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek
mindnyájan.
- Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloéban rádôlt a
torony és megölte ôket, vétkesebbek voltak a többi Jeruzsálemben élô
embernél?
- Nem. De azt mondom nektek: Ha meg nem tértek, éppen úgy elvesztek
mindnyájan."
- A terméketlen fügefa.. Azután példabeszédet mondott nekik:
"Valakinek fügefa volt a szôlejében. Elment és gyümölcsöt keresett
rajta, de nem talált.
- Erre így szólt vincellérjéhez: Három esztendeje már, hogy idejárok és
gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Minek is
foglalja el a földet?
- Uram, felelte az, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom,
talán így hoz majd gyümölcsöt.
- Ha nem, jövôre kivághatod."
- Egy nyomorék asszony meggyógyítása.. Szombatonként az egyik
zsinagógában tanított.
- Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve
hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott
fölegyenesedni.
- Mikor Jézus meglátta, odahívta és így szólt hozzá: "Asszony,
megszabadultál betegségedtôl." Közben rátette kezét,
- az rögtön fölegyenesedett és áldotta Istent.
- Erre a zsinagóga elöljárója méltatlankodásában, hogy Jézus szombaton
gyógyított, e szavakkal fordult a néphez: "Hat nap van munkára rendelve,
azokon keressetek gyógyulást, ne pedig szombaton."
- "Képmutatók, fordult hozzá az Úr, nem oldja el mindegyiktek ökrét vagy
szamarát a jászoltól szombaton is, hogy itatni vigye?
- Ábrahám leányát viszont, akit immáron tizennyolc éve megkötve tart a
sátán, nem kellett föloldani kötelékétôl szombaton?"
- E szavakra ellenfelei mind megszégyenültek. A nép pedig örült mindannak,
amit ilyen csodálatos módon tett.
Jézus tanítása Isten országáról.
- Példabeszéd a mustármagról és a kovászról.. Aztán így szólt:
"Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam?
- Hasonlít a mustármaghoz, amelyet fog az ember és kertjébe vet. Az felnô
és akkora fává lesz, hogy ágai közt fészket rakhatnak az ég madarai."
- Majd tovább folytatta: "Mihez hasonlítsam az Isten országát?
- Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe
vegyít úgy, hogy az egész megkovászosodik."
- A szűk kapu.. Útban Jeruzsálem felé tanított a városokban és a
falvakban, ahol csak keresztül ment.
- Valaki megkérdezte tôle: "Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?" Ô így
felelt:
- "Igyekezzetek bejutni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak
majd bemenni, de nem tudnak.
- Mikor fölkel a családatya és bezárja az ajtót, ti akkor kinnmaradtok és
zörgetni kezditek az ajtót: Uram, nyisd ki! Erre ô azt feleli: Nem
tudom, honnan vagytok.
- Mire ti bizonykodni kezdtek: Hiszen elôtted ettünk és ittunk! A mi
utcánkon tanítottál!
- De ô megismétli: Nem tudom honnét vagytok! Távozzatok tôlem mind, ti
gonosztevôk!
- Sírás lesz ott és fogak csikorgatása, amikor látjátok majd Ábrahámot,
Izsákot, Jákobot és az összes prófétákat Isten országában, magatokat
pedig kitaszítva onnan.
- Jönnek majd napkeletrôl és napnyugatról és délrôl, és asztalhoz
telepednek Isten országában.
- Vannak tehát utolsók, akik elsôk lesznek és elsôk, akik utolsók lesznek."
- Jézus és Heródes.. Még abban az órában jött néhány farizeus és
figyelmeztette ôt: "Menj, távozzál innét. Heródes meg akar ölni."
- De ô így felelt: "Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Nézd, ördögöt
űzök és betegeket gyógyítok ma és holnap. Csak harmadnap leszek készen.
- De ma, holnap és holnapután még tovább kell járnom utamat, mert nem
veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.
- Jaj neked, Jeruzsálem!. Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a
prófétákat és megkövezed a hozzád küldötteket. Hányszor akartam
egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk gyűjti szárnyai alá csibéit, de
te nem akartad. Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok.
- Mondom nektek, nem láttok engem mindaddig, amíg így nem kiáltoztok:
Áldott, ki az Úr nevében jön!"
2. A baleseteket a zsidók különleges bűnök büntetésének tekintették (Jn. 9,2.). Jézus nem foglalkozik részletesen a kérdéssel, csak arra figyelmeztet, hogy mások balsorsa indítson bűnbábatra.
6-9. A példabeszéd egyrészt Istennek különösen a zsidó néppel szemben tanúsított türelmét, másrészt a bűnbánat sürgösségét fejezi ki.
10-17. A betegség lelke: az asszonyt ördög szállta meg s tette nyomorékká.(Lk. 13,16.).
16. Ábrahám leánya, vagyis Isten választott népének tagja.
18-21: Mt. 13,31-33; Mk. 4,30-32. A példabeszéd értelmét lásd: 
Mt. 15,31-33.
22-30: Mt. 7,13-23.; Mt. 25,1112.
23-24. Jézus a kiváncsiskodó kérdésre nem válaszol, hanem arra buzdítja hallgatóit, hogy kövessék tanítását, amíg messiási küldetésének kegyelmi ideje tart.
25. A Vulgátában így olvassuk: ,,Mikor bement a családatya"
26. A kizártak hiába hivatkoznak a Jézussal való külső kapcsolatukra: a zsidók arra hogy honfitársai, a keresztények pedig arra, hogy az egyház tagjai voltak.
30. A zsidók véleménye szerint utolsók a pogányok, elsők ők maguk. Jézus kijelenti, hogy a pogányok sok hitetlen és gőgös zsidó helyét foglalják majd el Isten országában.
31. Heródes Antipászról, Galilea és Perea uralkodójáról van szó.
32-33. Jézus előbb elvégzi az Atyjától kiszabott időben föladatát, s csak aztán szenvedi el a próféták sorsát, a vértanúhalált Jeruzsálemben.
34-35. Mt. 23,37-39.
35. Mt. 23,38.