Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13,
14,
15,
16.
- Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról. Ezután
példabeszédekben így kezdett hozzájuk szólni: "Egy ember
szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig
taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta
szőlőmunkásoknak és elutazott messzire.
- Amikor eljött az ideje,
küldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedje
tőlük a szőlő terméséből neki járó részt.
- Azok nekiestek,
megverték és üres kézzel elkergették.
- Küldött egy másik
szolgát, azt fejbe verték és gyalázattal halmozták el.
- Küldött egy harmadikat is, azt megölték. Küldött aztán
még többet azok közül néhányat elvertek, másokat pedig
megöltek.
- Ezután már csak egyetlen kedves fia maradt.
Őt küldte utoljára hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat
csak becsülni fogják.
- A szőlőmunkások azonban így
biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg, és mienk
lesz az öröksége.
- Nekiestek tehát, megölték és kidobták
a szőlőből.
- Vajon mit tesz majd erre a szőlő ura? Elmegy,
megöli a szőlőmunkásokat, a szőlőt pedig másoknak adja
bérbe.
- Nem olvastátok az Írást:
A kő, mit az építők megvetettek,
szegletkővé lett.
- Az Úr művelte ezeket,
csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett."
- Erre el akarták fogni, de féltek a néptől. Megértették
ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták
tehát és eltávoztak.
- Szabad-e adót fizetni a császárnak? Később néhány
farizeust és Heródes-pártit küldtek hozzá, hogy szaván
fogják.
- Azok odamentek hozzá és így szóltak: "Mester,
tudjuk, hogy igazmondó vagy és nem másokhoz igazodol,
mert nem vezet emberi tekintet, hanem Isten útját az
igazsághoz híven tanítod. Szabad-e adót fizetni a
császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?"
- Átlátva
kétszínűségükön, így szólt: "Mit kísértetek engem?
Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam."
- Amikor hoztak neki
egyet, megkérdezte: "Kinek a képe és fölirata ez?" "A
császáré" - felelték.
- Jézus erre kijelentette: "Adjátok meg
a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené."
Azok igen elcsodálkoztak rajta.
- A föltámadás kérdése. Utána szadduceusok jöttek
hozzá, akik tagadják a föltámadást, és a következő kérdést
intézték hozzá:
- "Mester, Mózes azt parancsolta nekünk:
ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga
után, gyermeket azonban nem, a testvér vegye el az
özvegyet és támasszon utódot testvérének.
- Volt hét testvér. Az
első megnősült, aztán meghalt utód nélkül.
- Feleségét
elvette a második, de az is utód nélkül halt meg. Ugyanígy
járt a harmadik is,
- sőt mind a hét (elvette őt), de egyik
sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is.
- A
föltámadáskor majd, ha ugyan föltámadnak, melyiküknek
lesz a felesége? Hiszen felesége volt mind a hétnek."
- Jézus így válaszolt: "Azért tévedtek ugye, mert nem
ismeritek sem az Írást, sem Isten hatalmát?
- A föltámadás után
ugyanis nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy
élnek, mint az angyalok a mennyben.
- A halottak
föltámadásáról pedig nem olvastátok Mózes könyvében, a
csipkebokorról szóló részben, mit mondott neki az Isten: én
vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene?
- Isten
nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ezért alapos
tévedésben vagytok."
- A főparancs. Egy írástudó is hallgatta a vitatkozást.
Amikor látta, hogy milyen találóan felelt meg nekik,
odalépett hozzá és megkérdezte tőle: "Melyik az összes
parancsok között a legelső?"
- Jézus azt felelte: "Az első így
szól: halljad Izrael: az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen
Úr.
- Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes
lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. (Ez az első
parancs.)
- A második így szól: szeresd felebarátodat, mint
önmagadat. Ezeknél nagyobb parancs nincsen."
- Az
írástudó erre így válaszolt: "Jól van, Mester, helyesen
mondtad: ő az Egyetlen (Isten), rajta kívül nincsen más.
- Őt
teljes szívből, (teljes lélekből), teljes elméből és minden
erőből szeretni, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint
önmagunkat többet ér minden égő és más áldozatnál."
- Okos
feleletének hallatára Jézus megdicsérte: "Nem vagy
messze Isten országától." Ezután senki sem merte többé
kérdéseivel zaklatni.
- Dávid fia. Amikor Jézus a templomban tanított,
megkérdezte: "Hogyan állíthatják az írástudók, hogy a
Messiás Dávid fia?
- Hiszen Dávid maga mondja a Szentlélek
sugallatára:
Így szól az Úr az én Uramhoz:
jobbom felől foglalj helyet,
míg lábad alá zsámolyul alázom
Valamennyi ellenségedet.
- Ha tehát Dávid maga hívja őt urának, hogyan lehet az ő fia?"
A nagy néptömeg örömest hallgatta őt.
- Óvakodjatok a képmutatástól. Máskor így tanította
Őket: "Óvakodjatok az írástudóktól! Szívesen járnak
hosszú köntösben és szeretik, ha nyilvános tereken
köszöntik őket,
- szívesen foglalják el az első székeket a
zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon.
- Fölélik az özvegyek
házát és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb
ítélet vár rájuk."
- A szegény asszony két fillérje. Később leült a templom
kincstárával szemben és figyelte, hogyan dob a nép pénzt
a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be.
- Jött egy szegény
özvegyasszony is és két fillért dobott be, ami egy
krajcárt ér.
- Odahívta tanítványait és így szólt: "Bizony
mondom nektek: ez a szegény özvegy többet dobott a
perselybe, mint a többiek.
- Azok ugyanis mindnyájan fölöslegükből
adtak, ez azonban azt a keveset is odaadta, amire
szüksége volt: egész megélhetését."
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13,
14,
15,
16.
1-12: Mt. 21,33-46; Lk. 20,9-19.
1. Mt. 21,33
10-11. Zsolt. 117,22-23. A szegletkő a Messiás.
13-17: Mt. 22,15-22; Lk. 20,20-26. -- Mt. 22,16-17 Mt. 22,21
18-27: Mt. 22,23-33; Lk. 20,27-40.
18. Szadduceusok: Mt. 3,7
19. MTörv. 25,5.
20. Mt. 22,25
26. Kiv. 3,6. Mt. 22,32
28-34: Mt. 22,34-40; Lk. 10,25-28. -- Mt. 22,36
35-37: Mt. 22,41-46; Lk. 20,41-44.
36. Zsolt. 109,1.
37. A válasz egyszerű: A Messiás emberi természete szerint Dávid fia, isteni természete szerint Ura Dávidnak is.
38-40: Mt. 23,5-7; Lk. 20,45-47.
41-44: Lk. 21,1-4.
42. A fillér a görög szövegben lepton; a krajcár a római quadrans.
43-44. Jézus azt tanítja, hogy az adomány értéke nem mennyiségétől, hanem az adakozó jószivétől függ.