Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint
- Jézus Názáretben. Eltávozva onnét lakóhelyére
érkezett. Tanítványai kísérték.
- A következő szombaton
elkezdett tanítani a zsinagógában. Nagy hallgatósága
csodálkozott (tanításán). "Honnan vette mindezt? - kérdezték.
Ki adott neki ekkora bölcsességet? Hogyan történnek ilyen
csodák általa?
- Nem az ács ez, a Mária fia? Nem Jakab,
József, Júdás és Simon testvére? És ugye nővérei is itt
élnek köztünk?" Szóval megbotránkoztak benne.
- Jézus erre
megjegyezte: "Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete,
mint saját hazájában és családjában."
- Nem is tudott ott
csodát tenni, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk
téve kezét.
- Ő maga is csodálkozott hitetlenségükön.
- Az apostolok szétküldése. Ezután bejárta a környék
falvait és tanított. Majd magához hívta a tizenkettőt, és
hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek fölött, kettesével
szétküldte őket.
- Megparancsolta nekik, hogy ne vigyenek
az útra semmi mást, csak egy vándorbotot; se kenyeret,
se tarisznyát, se pénzt az övükben.
- Sarut viselhetnek, de
ne legyen két ruhájuk.
- Aztán így szólt hozzájuk: "Ha
valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább
nem utaztok onnan.
- De ha valahol nem fogadnak be titeket
és szavatokra nem hallgatnak, menjetek el onnan és -
vádképpen ellenük - a port is rázzátok le lábatokról."
- Azok
útra kelve bűnbánatot hirdettek, sok ördögöt űztek ki
- és
olajjal megkenve sok beteget gyógyítottak meg.
- Keresztelő János lefejezése. Heródes király is
hallott róla, mert messze terjedt a híre. "Keresztelő János
támadt föl halottaiból, ezért működik benne a csodatévő
erő", mondta.
- Némelyek viszont így vélekedtek: "Ő
Illés." Mások pedig: "Próféta ő, olyan, mint a többi
próféta." Ennek hallatára Heródes továbbra is azt állította:
"Ő János, akinek fejét vétettem.
- Az támadt föl (halottaiból)."
- Heródes tudniillik annak idején elfogatta Jánost és
börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás
miatt, akit feleségül vett.
- János ugyanis figyelmeztette:
"Nem szabad elvenned testvéred feleségét."
- Heródiás
ezért áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól,
de nem tehette.
- Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta,
hogy igaz és szent ember s ezért védelmébe vette.
Valahányszor beszélt vele, nagy zavarba jött, mégis szívesen
meghallgatta.
- Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes
születésnapján lakomát adott vezető embereinek, a
magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőinek.
- Közben
Heródiás leánya bement és táncolt nekik. Nagyon
megtetszett Heródesnek és vendégeinek. A király így szólt a
leányhoz: "Kérj tőlem, amit akarsz, megadom neked."
- Sőt
meg is esküdött: "Bármit kérsz, megadom neked, még
országom felét is."
- Az kiment és megkérdezte anyjától:
"Mit kérjek?" "Keresztelő János fejét" - felelte.
- Erre
visszasietett a királyhoz és előadta kérését: "Azt akarom,
hogy tüstént add nekem egy tálon Keresztelő János fejét."
- A király nagyon elszomorodott emiatt, de tekintettel a
vendégek előtt tett esküjére, nem akarta azt érvényteleníteni.
- Azonnal küldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza
el a fejet.
- Az elment, lefejezte őt a börtönben és elhozta
fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte
anyjának.
- Amikor ezt tanítványai meghallották, eljöttek,
elvitték a testét és egy sírboltba temették.
- Az apostolok visszatérése. Az apostolok visszatértek
Jézushoz és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és
tanítottak.
- Erre így szólt: "Jöjjetek félre egy magányos
helyre és pihenjétek ki magatokat egy kicsit." Olyan sokan
jöttek-mentek ugyanis, hogy enni sem maradt idejük.
- Egy
magányos helyre eveztek hát, hogy egyedül legyenek.
- De
távozóban sokan látták őket, és megértve szándékukat,
gyalog odasiettek a városokból és megelőzték őket.
- Az első kenyérszaporítás. Amikor kiszállt, ott látta
a nagy tömeget. Megesett a szíve rajtuk, mert olyanok
voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért sok mindenre
kezdte őket tanítani.
- Későre járt már az idő, amikor
odaléptek hozzá tanítványai és figyelmeztették: "A vidék
elhagyatott, az idő is eljárt.
- Bocsásd el őket, hogy a
környékbeli tanyákra és falvakba mehessenek, s ennivalót
vegyenek maguknak."
- Ő azonban így válaszolt:
"Adjatok ti nekik enni." Azok megjegyezték: "Talán menjünk
és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy el tudjuk
látni őket?"
- Erre ő megkérdezte: "Hány kenyeretek van?
Menjetek, nézzetek csak körül." Körülnéztek és jelentették:
"Öt, és két halunk."
- Ekkor meghagyta nekik, hogy
csoportonkint telepítsék le mindnyájukat a zöld gyepre.
- Le is
telepedtek százas és ötvenes csoportokban.
- Azután fogta az öt
kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta
azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak
adta, hogy osszák ki. A két halat is szétosztotta
valamennyiük közt.
- Mindnyájan ettek és jól is laktak.
- A
kenyérmaradékból és a halakból pedig tizenkét kosarat szedtek
tele.
- A kenyérből ötezer férfi evett.
- Jézus a vízen jár. Ezután nyomban fölszólította
tanítványait, hogy szálljanak bárkába és keljenek át a túlsó
partra, Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget.
- Miután
elbúcsúzott tőlük, fölment egy hegyre, hogy imádkozzék.
- Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt a tavon,
ő pedig egyedül maradt a parton.
- Amikor látta, mennyire
küszködnek az evezéssel, mert ellenszelük volt, az
éjszaka negyedik őrváltása idején a vízen járva feléjük
indult. El akarta kerülni őket.
- Amint meglátták, hogy a
vízen jár, azt hitték, hogy kísértet, és elkezdtek kiáltozni,
mert mindnyájan látták őt és megrémültek.
- Ő azonban
mindjárt odafordult hozzájuk: "Bátorság! Én vagyok, ne
féljetek."
- Aztán beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig
elállt. Azok egészen magukon kívül voltak a csodálkozástól,
- mert nem okultak a kenyérszaporításból, s szívük még
érzéketlen volt.
- Genezáret földjén. Átérve a túlsó partra, Genezáret földjére
jutottak, s ott kikötöttek.
- Mihelyt kiléptek a bárkából,
azonnal fölismerték őt az emberek.
- Bejárták az egész környéket
és ágyastul oda hordták a betegeket, ahol tudomásuk szerint
tartózkodott.
- Amerre csak járt, a falvakban, a városokban
és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre és kérték,
hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak
hozzáért, meggyógyult.
1-6: Mt. 13,53-58; Lk. 4,16-30.
3. Jézus testvéreire vonatkozóan lásd Mt. 12,46
5. A tömeges csodát a hitetlenség akadályozta meg. Isten irgalma a hitetlenekkel nem szokott csodát művelni.
7-13: Mt. 10,1; Mt.5-15; Lk. 9,1-6.
8-10. Az Úr teljes igénytelenséget kíván apostolaitól. A körülményektől függ, hogy saruban és vándorbottal (Mk), vagy ezek nélkül (Mt. és Lk) indulnak útra. Fölösleges ruhájuk ne legyen. Lakásukat kényelemszeretetből ne cserélgessék.
11. Mt. 10,14
14-29: Mt. 14,1-12; Lk. 3,19-20; Lk. 9,7-9.
14. Mt. 14,1
17. Mt. 14,3
33-44: Mt. 14,13-21; Lk. 9,10-17; Jn. 6,1-13.
45-52: Mt. 14,22-33; Jn. 6,16-21.
48.Mt. 14,25
53-56. Mt. 14,34-36.