Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13,
14,
15,
16.
Jézus szenvedése és halála
Az utolsó vacsora
- A főtanács határozata. Két nappal a húsvét, a
kovásztalan kenyér ünnepe előtt, a főpapok és az írástudók
keresték a módját, hogyan foghatnák el és ölhetnék meg
őt cselvetéssel.
- "Ne az ünnepnapon, mondták, mert
esetleg zavargás támadhat a nép között."
- Jézus Betániában. Amikor Betániában a leprás Simon
házában tartózkodott és éppen asztalnál ült, odalépett
hozzá egy asszony. Alabástromedényben valódi drága
illatos nárduszolajat hozott, és feltörve az alabástromedényt,
tartalmát a fejére öntötte.
- Néhányan bosszankodni kezdtek:
"Mire való ez a pazarlás az illatszerrel?
- Háromszáz dénárnál
többért el lehetett volna adni és árát ki lehetett volna
osztani a szegények között" - támadtak rá.
- Jézus azonban így
szólt: "Hagyjátok békében! Mit bántjátok? Hiszen jót tett
velem.
- Szegények mindig lesznek veletek és tehettek velük
jót, amikor csak akartok, én azonban nem leszek mindig
veletek.
- Ez azt tette, ami tőle telt: előre megkente
testemet a temetésre.
- Bizony mondom nektek: mindenütt a
világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot,
megemlékeznek majd arról is, amit ő tett."
- Júdás eladja Mesterét. Ezután karióti Júdás, egy a
tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt.
- Azok ennek hallatára igen megörültek és megígérték, hogy
pénzt adnak neki érte. Kereste tehát a kedvező alkalmat,
hogy kiszolgáltassa nekik.
- A húsvéti vacsora. Az első kovásztalan napon, amikor
le szokták vágni a húsvéti bárányt, tanítványai
megkérdezték: "Hová menjünk? Hol készítsük el számodra a
húsvéti vacsorát?"
- Ő elküldte két tanítványát ezzel a
megbízatással: "Menjetek a városba. Ott találkoztok egy
vizeskorsót vivő emberrel.
- Menjetek utána és ahova bemegy,
ott mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol
az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a
húsvéti vacsorát?
- Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre
berendezett termet. Ott készítsétek el."
- A tanítványok
elmentek és a városba érve mindent úgy találtak, ahogy
mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.
- Amikor beesteledett, odajött a tizenkettővel.
- Asztalhoz
ültek. Miközben ettek, Jézus így szólt: "Bizony mondom
nektek, egy közületek, aki velem eszik, elárul engem."
- Erre elszomorodtak és sorra kérdezték: "Csak nem én
vagyok?"
- De ő így válaszolt: "Egy tizenkettőtök közül,
aki velem a tálba nyúl.
- Az Emberfia elhagyja a világot,
amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja
az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született
volna."
- Az eukarisztia alapítása. Étkezés közben kenyeret
vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal
adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem."
- Azután fogta a
kelyhet, hálát adott és nekik adta. Mindnyájan ittak
belőle.
- Ő pedig így szólt: "Ez az én vérem, az (új)
szövetségé, amelyet sokakért kiontok.
- Bizony mondom nektek:
nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd
az újat nem iszom Isten országában."
- Péter tagadásának megjövendölése. Miután
elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére.
- Ott
Jézus így szólt hozzájuk: "Ti mindnyájan
megbotránkoztok bennem (az éjjel). Az Írás ugyanis azt mondja:
megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
- De föltámadásom
után megelőzlek majd titeket Galileában."
- Péter azonban
fogadkozni kezdett: "Ha mindnyájan megbotránkoznak
is tebenned, én ugyan nem."
- Mire Jézus csak ennyit
mondott: "Bizony mondom neked, még ma éjjel, mielőtt a
kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem."
- De
Péter tovább fogadkozott: "Ha meg is kellene halnom veled,
nem tagadlak meg." Hasonlóképpen fogadkoztak a
többiek is.
Jézus szenvedése
- Jézus halálfélelme. Közben a Getszemáni nevű
majorba érkeztek. "Üljetek le itt, amíg én imádkozom" -
mondta tanítványainak.
- Csak Pétert, Jakabot és Jánost
vitte magával. Egyszerre csak remegni és gyötrődni
kezdett.
- "Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik,
várjatok itt és virrasszatok."
- Kicsit tovább ment és földre
borulva imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el ez az
óra.
- "Abba, Atyám, szólt, neked minden lehetséges: vedd
el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok,
hanem amit te."
- Akkor visszament, de alva találta őket.
Erre rászólt Péterre: "Simon! Alszol? Egy óra hosszat sem
tudtál virrasztani velem?
- Virrasszatok és imádkozzatok,
hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test
azonban gyönge."
- Másodszor is elvonult és ugyanazokkal a szavakkal
imádkozott.
- Visszatérve megint alva találta őket, mert
szemük elnehezült. Nem is tudták mit válaszoljanak neki.
- Amikor harmadszor is visszatért, így szólt hozzájuk:
Aludjatok csak és nyugodjatok!
- Elég volt! Itt az óra!
Az Emberfia most bűnösök kezére kerül. Keljetek föl,
menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem!"
- Jézust elfogják. Még beszélt, amikor odaérkezett Júdás,
egy a tizenkettő közül, s vele a főpapok, az írástudók
és a vének megbízásából egy kardokkal és dorongokkal
fölszerelt csapat.
- Az áruló ebben a jelben egyezett meg
velük: "Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el és
vezessétek el biztos őrizettel".
- Amikor odaért, mindjárt Jézushoz lépett.
"(Üdvözlégy,) Mester!", szólt és megcsókolta.
- Erre kezet
emeltek Jézusra és foglyul ejtették.
- A körülállók közül
egy kirántotta kardját, rásújtott a főpap szolgájára és
levágta fülét.
- Ezután Jézus így szólt hozzájuk: "Mint valami rabló
ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal, hogy
elfogjatok.
- Naphosszat együtt voltam ve!etek a
templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el. Az Írásnak
azonban be kell teljesednie."
- Erre (a tanítványok)
valamennyien elhagyták őt és elfutottak.
- Egy ifjú azonban
követte. Csupasz testén nem volt egyéb egy lepelnél.
- Mikor
el akarták fogni, otthagyta a leplet és meztelenül elfutott.
- Jézus a főtanács előtt. Jézust a főpaphoz kísérték.
Ott gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók.
- Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Ott leült a
szolgák közé és a tűznél melegedett.
- A főpapok az egész
főtanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy
halálra ítélhessék, de nem találtak.
- Jóllehet többen
hamisan tanúskodtak ellene, tanúságuk nem egyezett meg.
- Azután fölálltak még néhányan és ezt a hamis tanúságot
tették ellene:
- "Mi hallottuk, hogy azt mondta: lerontom
ezt a kézzel épített templomot és három nap alatt másikat
építek, amely nem emberi kéz műve."
- De ebben sem
egyezett meg tanúságuk.
- Akkor a főpap a középre lépett és
megkérdezte Jézust: "Semmit sem felelsz arra, amivel
ezek vádolnak?"
- Ő hallgatott és nem felelt semmit.
A főpap újra megkérdezte: "Te vagy a Messiás, az áldott
(Isten) fia?"
- "Én vagyok", felelte Jézus. "Látni fogjátok,
hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az
ég felhőin."
- A főpap erre megszaggatta ruháját: "Mi
szükségünk van még tanúkra?
- kérdezte.
- Hallottátok a
káromkodást. Mi a véleményetek?" Azok egyhangúan
méltónak ítélték a halálra.
- Erre néhányan leköpdösték és arcát eltakarva ököllel
ütötték: "Találd el, ki volt az!" - gúnyolták. Még a
szolgák is arcul verték.
- Péter tagadása. Miközben Péter kinn ült az udvaron,
arra ment a főpap egyik cselédlánya.
- Látva, hogy Péter
ott melegszik, szemügyre vette: "Te is a názáreti Jézussal
voltál", jegyezte meg.
- Ő azonban tagadta: "Nem tudom
és nem is értem, mit beszélsz." Amikor kiment az
előcsarnokba, megszólalt a kakas.
- A cselédlány azonban észrevette
őt és újból odaszólt a körülállókhoz: "Ez is közéjük
tartozik."
ő megint tagadta.
- Röviddel ezután az ottlévők
megjegyezték: "De bizony, közéjük tartozol, hiszen galileai
vagy."
- Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem
ismerem azt az embert, akiről beszéltek."
- Tüstént
megszólalt másodszor is a kakas. Péternek ekkor eszébe jutott
Jézus szava: "Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor
tagadsz meg engem." Erre sírva fakadt.
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13,
14,
15,
16.
1-2: Mt. 26,1-5; Lk. 22,1-2.
3-9: Mt. 26,6-13; Jn. 12,1-8.
5. Háromszáz dénár kb. 50 dollár.
10-11: Mt. 26,14-16; Lk. 22,3-6.
12-21: Mt. 26,17-25; Lk. 22,7-18; Lk. 22,21-23; Jn. 13,21-30.
12. Az első kovásztalan napon: lásd Mt. 26,17
14. A terem valószínűleg Márk evangélista szülőházában volt (ApApCsel. 12,12).
22-25: Mt. 26,26-29; Lk. 22,19-20; 1Kor. 11,23-25. -- Az átváltoztatás szavaihoz lásd Mt. 26,26-28
25. Az Úr nem ünnepel több húsvétot a földön. Amit az Atya országában ünnepelni fog, az az örök boldogság. A földi húsvét ennek előképe.
26-31: Mt. 26,30-35; Lk. 22,31-34; Jn. 13,36-38.
27. Megbotránkoztok, vagyis hitetekben megrendültök. -- Az idézet Zak. 13,7.
32-42: Mt. 26,36-46; Lk. 22,39-46.
36. Abba arám nyelven atya. -- Mt. 26,39
38. Kísértésbe ne essetek, vagyis hitetekben megrendülve el ne hagyjatok.
43-52: Mt. 26,47-56; Lk. 22,47-53; Jn. 18,1-11.
51. Az ifjú valószínűleg maga szent Márk volt, különben érthetetlen volna, hogy miért tesz említést a jelentéktelen mozzanatról.
53-65: Mt. 26,57-68; Lk. 22,63-71.
58. Ilyesmit valóban mondott Jézus, de képletes értelemben, saját testének templomáról (Jn. 2,19).
63. A ruha megszaggatása a zsidóknál a legnagyobb felháborodás jele.
66-72: Mt. 26,69-75; Lk. 22,54-62; Jn. 18,15-18; Jn. 18,25-27.
70. A galileai ember jellegzetes kiejtése föltünt a fővárosban.