Jézus Krisztus evangéliuma Márk szerint
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13,
14,
15,
16.
A szenvedés előtti napok
- Jézus bevonul Jeruzsálembe. Amikor Jeruzsálemhez
közeledtek, Betfagénál és Betániánál, az Olajfák hegyénél,
elküldött két tanítványt
- ezzel a megbízatással: "Menjetek
a szemközti faluba. Amint beértek, találtok egy megkötött
szamarat, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és
hozzátok ide.
- Ha valaki megkérdezi, mit csináltok,
feleljétek, hogy az Úrnak szüksége van rá; erre mindjárt ide
küldi."
- Azok elmentek és ott találták a szamarat kinn az
utcán egy ajtóhoz kötve.
- Mindjárt el is oldották. Néhány
ott álló megkérdezte tőlük: "Miért oldjátok el ezt a
szamarat?"
- Ők úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta. Erre
elengedték őket.
- A szamarat Jézushoz vezették, rátették
ruhájukat, s aztán ráültették Jézust.
- Sokan ruhájukat
terítették az útra, mások meg a réten tört lombos ágakat.
- Az
előtte járók és az utána jövők így kiáltoztak:
- "Hozsanna!
Áldott, ki az Úr nevében jön!
Áldott atyánknak, Dávidnak, elérkező országa!
Hozsanna a magasságban!"
- Így vonult Jeruzsálembe, a templomba. Ott jól
körülnézett, aztán a tizenkettővel kiment Betániába, mivel már
esteledett.
- A fügefa megátkozása. Amikor másnap eljöttek
Betániából, megéhezett.
- Látott messziről egy zöldellő fügefát
és elindult feléje, hátha talál rajta valamit. De amikor
odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem volt
fügeérés ideje.
- Ekkor így szólt: "Senki se egyék rólad
gyümölcsöt soha többé." Tanítványai hallották ezt.
- A templom megtisztítása. Nemsokára Jeruzsálembe
érkeztek. Bement a templomba és kiűzte azokat, akik a
templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a
galambárusok padjait pedig fölforgatta
- és senkinek sem
engedte meg, hogy bármit is keresztülvigyenek a templom
területén.
- Aztán megmagyarázta: "Nem azt mondja az
Írás: az én házam minden nép számára az imádság háza?
Ti pedig rablóbarlanggá tettétek."
- Mikor a főpapok és az
írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, hogyan tegyék
el őt láb alól. Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép
lelkesedett tanításáért.
- Mikor beesteledett, elhagyták a várost.
- Az elszáradt fügefa. Reggel, amikor a fügefa mellett
vitt el útjuk, látták, hogy az tövestül elszáradt.
- Péter ekkor
föleszmélt: "Mester, mondta, nézd, a fügefa, amelyet
megátkoztál, elszáradt."
- Jézus így válaszolt: "Legyen
hitetek Istenben.
- Bizony mondom nektek, ha valaki azt
mondja a hegynek: emelkedjél föl és vesd magad a tengerbe,
s nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik,
amit mond, úgy is lesz.
- Mondom ezért nektek, bármit
kértek imádságban, higgyétek, hogy megkapjátok, és úgy
is lesz.
- Mikor pedig imádkozni készültök, bocsássátok
meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is
megbocsássa bűneiteket.
- (Ha ti nem bocsátotok meg,
mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.)"
- Honnan van Jézus hatalma? Ismét beértek
Jeruzsálembe. Miközben a templomban járt, odaléptek hozzá a
főpapok, az írástudók
- meg a nép vénei, és megkérdezték
tőle: "Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a
hatalmat, hogy így cselekedjél?"
- Jézus ezt válaszolta: "Én
is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom
nektek, milyen hatalommal cselekszem így.
- A mennyből
vagy az emberektől volt János keresztsége? Válaszoljatok."
- Azok tanakodni kezdtek egymás közt: "Ha azt mondjuk:
a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek
neki?
- Azt mondjuk talán: az emberektől?" Féltek azonban
a néptől, mert mindnyájan azt tartották, hogy János
valóban próféta.
- Ezért így válaszoltak Jézusnak: "Nem
tudjuk." "Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal
teszek így" - felelte Jézus.
Fejezetek:
1,
2,
3,
4,
5,
6,
7,
8,
9,
10,
11,
12,
13,
14,
15,
16.
1-11: Mt. 21,1-11; Mt. 21,17; Lk. 19,29-40; Jn. 12,12-19.
9-10. Mt. 21,9 Dávid elérkező országa a messiási ország.
12-14: Mt. 21,18-19.
13. Mt. 21,19
15-19: Mt. 21,12-17; Lk. 19,45-48. Szent János elmondja, hogy jézus működésének kezdetén is megtisztította a templomot (Jn. 2,14-16).
20-26: Mt. 21,20-22.
23.Mt. 17,20
27-33: Mt. 21,23-27; Lk. 20,1-8.