Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint
A szenvedés előtti napok
- Jézus bevonul Jeruzsálembe. Mikor Jeruzsálemhez
közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, elküldött két
tanítványt
- ezzel a megbízatással: "Menjetek a szemközti faluba.
találtok ott egy megkötött szamarat s vele csikaját. Oldjátok el
s vezessétek ide.
- Ha valaki bármit is szólna, mondjátok, hogy
az Úrnak szüksége van rá, erre mindjárt elengedi."
- Így kellett
teljesülnie a próféta jövendölésének:
- "Mondjátok meg Sion leányának:
nézd, királyod vonul be hozzád,
szerényen, szamárháton,
teherhordó állat csikaján."
- A tanítványok elmentek és úgy tettek, amint Jézus
megparancsolta.
- Elhozták a szamarat és csikaját, rátették
ruhájukat, ő pedig fölült.
- Sokan a nép közül ruhájukat terítették az
útra, mások ágakat törtek a fákról s az útra szórták.
- Az előtte járó
s utána tóduló tömeg így kiáltozott:
"Hozsanna Dávid fiának!
Áldott, ki az Úr nevében jön!
Hozsanna a magasságban!"
- Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött.
"Kicsoda ez?" - kérdezték.
- "Ez Jézus, a próféta, a
galileai Názáretből" - felelte a nép.
- A templom megtisztítása. Jézus bement (Isten)
templomába és kiűzte azokat, akik a templomban adtak-vettek,
a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig
fölforgatta.
- "Írva van, kiáltotta: az én házam az imádság
háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek."
- A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s
meggyógyította őket.
- Amikor a főpapok és az írástudók látták
az ott művelt csodákat és a gyermekeket, akik így
kiáltoztak a templomban: "Hozsanna Dávid fiának!" -
méltatlankodtak és odaszóltak neki: Hallod, mit kiabálnak?"
- Jézus így válaszolt: "Hallom. Nem olvastátok sohasem:
gyermekek és csecsemők szájával hirdetted dicséretedet?"
- Ezzel otthagyta őket, kiment a városból Betániába és
ott töltötte az éjszakát.
- A terméketlen fügefa. Reggel, a városba
visszatérőben, megéhezett.
- Látott az út mellett egy fügefát. Odament
hozzá, de csak leveleket talált rajta. Erre így szólt: "Ne
teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" A fügefa tüstént
elszáradt.
- Ennek láttára a tanítványok csodálkozva
kérdezték: "Hogyan száradhatott el így egyszerre a fügefa?"
- "Bizony mondom nektek, felelte Jézus, ha hitetek lesz és
nem kételkedtek, nemcsak azt tehetitek meg, ami a
fügefával történt, hanem, ha ennek a hegynek azt mondjátok:
emelkedjél föl és vesd magad a tengerbe!
- úgy lesz.
- Bármit kértek bizalommal imádságtokban, megkapjátok."
- Honnan van Jézus hatalma. Ezután bement a
templomba és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a
nép vénei és megkérdezték: "Miféle hatalommal teszed
ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?" Jézus így
válaszolt: "Én is kérdezek tőletek valamit.
- Ha megfeleltek rá,
megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így.
- Honnan volt János keresztsége? A mennyből vagy az
emberektől?" Azok tanakodni kezdtek egymás közt: "Ha azt
mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem
hittetek neki?
- Ha pedig azt mondjuk: az emberektől,
félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának
tartja."
- Ezért ezt a választ adták Jézusnak: Nem
tudjuk." "Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal
teszek így" - felelte ő.
- Példabeszéd az engedetlen testvérekről. "Mit
gondoltok? Egy embernek két fia volt. Elment az elsőhöz és
így szólt: fiam, menj ki ma dolgozni a szőlőbe.
- Megyek
uram, felelte, de nem ment ki.
- Elment a másikhoz és őt is
megkérte. Nem megyek, felelte, később azonban megbánta
és kiment.
- Melyik teljesítette a kettő közül atyja akaratát?
"A második", válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk:
"Bizony mondom nektek: a vámosok és az utcanők
megelőznek titeket Isten országában.
- Eljött ugyanis hozzátok
János, hogy az igazság útjára vezessen, de nem hittetek
neki. A vámosok és az utcanők hittek neki. Ti azonban
ennek láttára sem tértetek meg és nem hittetek."
- Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról.
Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazdaember, aki
szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig
taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta
szőlőmunkásoknak és elutazott (messzire).
- Amikor eljött a
szüret, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedjék
a termést.
- Ám a szőlőmunkások nekiestek a szolgáknak;
az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat
megkövezték.
- Erre más szolgákat küldött, többet, mint
előbb. Azokkal ugyanúgy bántak.
- Végre fiát küldte
hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják.
- A szőlőmunkások azonban a fiú láttára így biztatták
egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg és mienk lesz az
öröksége.
- Nekiestek tehát, kidobták a szőlőből és
megölték.
- Amikor eljön a szőlő ura, vajon mit tesz a
szőlőmunkásokkal?"
- "A gonoszokkal el fog bánni, felelték, és
szőlejét más szőlőmunkásoknak adja bérbe, akik idejében
beszolgáltatják a termést."
- Jézus így szólt hozzájuk:
"Sohasem olvastátok az Írásban:
A kő, mit az építők megvetettek,
szegletkővé lett.
Az Úr művelte ezeket,
csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett.
- Ezért mondom nektek: elveszítitek Isten országát és olyan nép
kapja, mely megtermi gyümölcsét.
- Mindaz, aki e kőre esik,
összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja."
- E példabeszédek hallatára a főpapok és farizeusok
megértették, hogy róluk volt szó.
- Az volt a szándékuk, hogy
elfogják őt, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.
1-11. Mk. 11,1-11; Lk. 19,29-40; Jn. 12,12-19.
5. Esa. 62,11, Zak. 9,9. Sion leánya Jeruzsálem lakosságát jelenti. Jézus nem mint uralkodó, lóháton, hanem mint a béke fejedelme vonul be.
9. Hozsanna héber örömkiáltás, jelentése: Üdv neki! Megfelel a magyar "éljen"-nek. Hozsanna a magasságban: Éljenezzenek velünk a mennyei seregek.
12-17. Mk. 11,15-19; Lk. 19,45-48. A Jn. 2,14-16 beszámol arról, hogy Jézus működésének kezdetén is megtisztította a templomot.
12. A templom nem csak a szorosan vett templomépület, hanem a körülötte elterülő térsége és oszlopcsarnok is. Az árusok itt kereskedtek áldozathoz szükséges állatokkal.
16. Zsolt. 8,3.
18-22. Mk. 11,12-14; Mk. 12,20-26.
19. A fügefán húsvétkor csak kivételesen lehetett volna fügét találni, még nem volt fügeérés ideje. Éppen ez mutatja, hogy Krisztus nem az ártatlan fát akarta büntetni. A fügefe megátkozásának jelképes értelme van: jelenti a zsidó nép elvetését, mely csak leveleket, a törvény külsőséges tiszteletét termette, de az igazi erény gyümölcseit nem.
21. Mt. 17,20.
23-27. Mk. 11,27-33; Lk. 20,1-8.
33-46. Mk. 12,1-12; Lk. 20,9-19.
33. A példabeszéd értelme az, hogy Isten a zsidó népet, mint kedvelt szőlőjét (Esa. 5,1-7) ápolta és gondozta, elkűldte hozzá szolgáit, a prófétákat, végül egyszülött Fiát, Krisztust, de a zsidó nép nem követte a próféták tanítását és ísten Fiát keresztre feszítette. Elvesztették tehát Isten országát, és helyükbe Isten újszövetségi népe és országá, az Egyház lépett.
42. Zsolt. 117,22-23. A szegletkő a Messiás.
44. Akinek nem üdvössége Krisztus, annak kárhozata. Lk.2-34.