Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.

1. Honnan van Jézus hatalma? Mikor egy nap a templomban tanította a népet és az evangéliumot hirdette, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók és a nép vénei
   
2. és megkérdezték: "Mondd meg, miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?"
   
3. "Én is kérdezek tőletek valamit, válaszolta.
   
4. Mondjátok meg: János keresztsége a mennyből volt vagy az emberektől?"
   
5. Azok tanakodni kezdtek egymás közt: "Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki?
   
6. Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, az egész nép megkövez, mert meg vannak győződve, hogy János próféta."
   
7. Ezért azt válaszolták, hogy nem tudják honnan volt.
   
8. Erre Jézus így felelt: "Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így."
   
9. Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról. Azután a következő példabeszédet mondotta a népnek: "Egy ember szőlőt ültetett. Bérbe adta szőlőmunkásoknak és hosszabb időre elutazott.
   
10. Mikor eljött az ideje, küldött egy szolgát a szőlőmunkásokhoz, hogy szolgáltassák be a szőlő termését. Ám a szőlőmunkások megverték és üres kézzel elkergették.
    
11. Küldött egy másik szolgát, azt is megverték és szitkozódva, üres kézzel elkergették.
    
12. Küldött egy harmadikat, de azt is véresre verték és kidobták.
    
13. Akkor a szőlő ura így tanakodott magában: Mit tegyek? Elküldöm kedves fiamat őt csak megbecsülik.
    
14. A szőlőmunkások azonban a fiú láttára biztatták egymást: itt az örökös! ™ljük meg, és miénk lesz az öröksége.
    
15. Kidobták a szőlőből és megölték. Vajon mit tesz erre a szőlő ura?
    
16. Elmegy, megöli a szőlőmunkásokat és a szőlőt másoknak adja bérbe." Ennek hallatára kifakadtak: "Isten mentsen ettől!"
    
17. Ő azonban végignézett rajtuk és így szólt: "Mit jelent akkor az Írás:

    A kő, mit az építők megvetettek,
    szegletkővé lett?

    
    

18. Aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja."
    
19. Az írástudóknak és a főpapoknak az volt a szándékuk, hogy még abban az órában elfogják őt, de féltek a néptől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet.
    
20. Szabad-e adót fizetni a császárnak? Szemmel tartották ezért és cselvetőket küldtek hozzá. Ezek jó szándékúaknak tettették magukat, hogy szaván foghassák és aztán kiszolgáltassák a helytartónak.
    
21. "Mester, mondták neki, tudjuk, igazmondó vagy és helyesen tanítasz. Az emberek személyére sem vagy tekintettel, hanem Isten útját az igazság szellemében tanítod.
    
22. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?"
    
23. Ő átlátva cselvetésükön így szólt: "(Mit kísértetek engem?) Mutassatok egy dénárt.
    
24. Kié ez a kép és a fölírás?" "A császáré", felelték.
    
25. Erre kijelentette: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené."
    
26. Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt mondott, és feleletén meglepődve elhallgattak.
    
27. A föltámadás kérdése. Akkor néhány szadduceus jött hozzá. Ezek azt tartják, hogy nincs föltámadás.
    
28. A következő kérdést intézték hozzá: "Mester, Mózes azt parancsolta nekünk: ha valakinek meghal a testvére és asszonyt hagy maga után, de gyermeket nem, a testvér vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének.
    
29. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül.
    
30. (Feleségét) elvette a második, (de az is utód nélkül halt meg),
    
31. aztán elvette a harmadik és ugyanígy mind a hét. Meghaltak, anélkül hogy utódot hagytak volna hátra.
    
32. Utolsónak meghalt az asszony is.
    
33. A föltámadáskor tehát melyiküknek lesz a felesége? Hiszen mind a hétnek a felesége volt."
    
34. Jézus így válaszolt: "A világ fiai nősülnek és férjhez mennek,
    
35. de akik méltók lesznek arra, hogy eljussanak a jövendő világba és a halálból való föltámadásra, nem nősülnek és nem mennek férjhez.
    
36. Hiszen meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz, és mivel a föltámadás fiai, az Isten fiai.
    
37. A halottak föltámadásáról Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi.
    
38. Ő nem a holtak Istene, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él."
    
39. Erre néhány írástudó megjegyezte: "Mester, helyesen feleltél."
    
40. Ezután nem mertek több kérdést intézni hozzá.
    
41. Dávid fia. Akkor ő kérdezte meg: "Hogyan állíthatják, hogy a Messiás Dávid fia?
    
42. Hiszen Dávid maga mondja a zsoltárok könyvében:

    Így szól az Úr az én Uramhoz:
    jobbom felől foglalj helyet
    

43. míg lábod alá zsámolyul alázom
    valamennyi ellenségedet.

    
    

44. Ha tehát Dávid Urának hívja őt, hogyan lehet az ő fia?"
    
45. Óvakodjatok az írástudóktól. Az egész nép hallatára így szólt tanítványaihoz:
    
46. "Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Szívesen foglalják el az első székeket a zsinagógákban és a főhelyeket a lakomákon.
    
47. Föleszik az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk."

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.