Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint
Jézus szenvedése és halála
Az utolsó vacsora
- A főtanács határozata. Közeledett a kovásztalan
kenyér ünnepe, a húsvét.
- A főpapok és az írástudók
keresték a módját, hogyan ölhetnék meg őt. Féltek ugyanis a
néptől.
- Júdás eladja Mesterét. Akkor a sátán megszállta
karióti Júdást, egyiket a tizenkettő közül.
- Elment, hogy
tárgyaljon a főpapokkal és az elöljárókkal, hogyan
szolgáltathatná ki nekik.
- Azok örömmel fogadták és
megígérték, hogy pénzt adnak neki.
- Ő beleegyezett, és csak a
kedvező alkalmat kereste, hogy a nép tudta nélkül
kiszolgáltassa nekik.
- A húsvéti vacsora. Eljött a kovásztalan kenyér napja,
amikor meg szokták ölni a húsvéti bárányt.
- Jézus elküldte
Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: "Menjetek,
készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elfogyaszthassuk."
- "Hol
készítsük el?"
- kérdezték.
- "Menjetek a városba, felelte,
találkoztok ott egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek
utána abba a házba, ahová belép,
- és mondjátok a
házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol
tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát?
- Ő
mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet,
Ott készítsétek el."
- Ők elmentek és úgy találtak mindent,
ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.
- Mikor eljött az ideje, asztalhoz telepedett tizenkét
apostolával.
- Így szólt hozzájuk: "Vágyva vágytam arra, hogy
elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt
szenvedek.
- Mondom nektek, soha többé nem eszem ezt, amíg be
nem teljesedik Isten országában."
- Aztán fogta a kelyhet,
hálát adott és így szólt: "Vegyétek és osszátok el magatok
közt.
- Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből
addig a napig, amíg el nem jön Isten országa."
- Az eukarisztia alapítása. Aztán kenyeret vett kezébe,
hálát adott, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik:
"Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt cselekedjétek
emlékezetemre."
- Ugyanígy a vacsora után fogta a kelyhet
és így szólt: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben,
amit értetek ontok.
- De nézzétek, az áruló keze velem
van az asztalon.
- Az Emberfia ugyan elmegy, amint el van
rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja."
- Erre
kérdezgetni kezdték egymást, vajon melyikük az, aki ezt
megteszi.
- A tanítványok vetélkedése. Versengés is támadt
köztük, hogy melyikük nagyobb.
- Ő azonban így szólt
hozzájuk: "Az uralkodók zsarnokoskodnak népükön s akik
hatalmat gyakorolnak rajtuk, jótevőiknek hívatják
magukat.
- Köztetek ne így legyen, hanem a legnagyobb legyen
olyan, mint a legkisebb, és az elöljáró olyan, mint a szolga.
- Ki nagyobb: aki asztalnál ül, vagy aki fölszolgál? Ugye,
az asztalnál ülő? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint a
szolga.
- Ti viszont kitartotok velem megpróbáltatásaimban.
- Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem
adta,
- hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban,
és trónon ülve ítéljétek Izrael tizenkét törzsét."
- Imádság Péterért. (Az Úr így folytatta:) "Simon,
Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a
búzát.
- Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne
fogyatkozzék a hited, hogy te egykor megtérve megerősítsd
testvéreidet."
- "Uram, tört ki az, készen vagyok, hogy
börtönbe, sőt halálba menjek veled."
- Ő azonban így válaszolt:
"Péter, mondom neked, mielőtt ma a kakas szól, háromszor
fogod tagadni, hogy ismersz."
- Aztán tovább beszélt
hozzájuk: "Mikor erszény, tarisznya és saru nélkül küldtelek
titeket, szenvedtetek-e hiányt valamiben?" "Semmiben" -
felelték.
- "Most azonban, folytatta, akinek erszénye van,
vigye magával, ugyanúgy tarisznyáját is. Akinek nincs,
adja el köntösét és vegyen kardot.
- Mondom nektek: meg
kell valósulnia annak, amit az Írás mond: és a
gonosztevők közé számították. Sorsom ugyanis beteljesedik."
- "Uram, kiáltották, nézd itt van két kard." Ő csak annyit
mondott: "Elég."
Jézus szenvedése
- Jézus halálfélelme. Ezután kiment és szokása szerint
az Olajfák hegyére tartott. Tanítványai követték.
- Mikor
odaért, így szólt hozzájuk: "Imádkozzatok, hogy
kísértésbe ne essetek."
- Aztán mintegy kőhajításnyira tovább
ment és térdre borulva így imádkozott:
- "Atyám, ha
lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom
teljesedjék, hanem a tiéd."
- Akkor megjelent egy angyal a
mennyből és megerősítette.
- Majd halálfélelem vett erőt
rajta és még állhatatosabban imádkozott. Verejtéke, mint
megannyi vércsepp hullott a földre.
- Aztán abbahagyta
imádságát és tanítványaihoz ment, de a szomorúságtól
kimerülten, alva találta őket.
- "Mit alusztok? - szólt rájuk,
keljetek föl és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!"
- Jézust elfogják. Még beszélt, amikor megjelent egy
csapat. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz
lépett és megcsókolta.
- Jézus erre megkérdezte: "Júdás,
csókkal árulod el az Emberfiát?"
- Mikor tanítványai látták,
hogy mi készül, így kiáltottak: "Uram, vágjunk közéjük
karddal?"
- Egyikük máris rásújtott a főpap szolgájára és
levágta jobb fülét.
- "Hagyjátok abba" - szólt rájuk Jézus.
Aztán megérintette a fülét és meggyógyította.
- Az ellene
kivonuló főpapoknak, a templomőrség elöljáróinak és a
véneknek pedig ezt mondta Jézus: "Mint valami rabló
ellen úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal!
- Naphosszat együtt voltam veletek a templomban, mégsem
emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok: a sötétség
hatalmáé."
- Péter tagadása. Akkor elfogták és a főpap házába
kísérték. Péter messziről követte.
- Ott az udvar közepén
tüzet raktak és körülülték. Péter is közéjük ült.
- Egy
cselédlány meglátta, hogy ott ül a tűznél, szemügyre vette és
megjegyezte: "Ez is vele volt."
- De ő tagadta: "Asszony,
nem ismerem őt".
- Röviddel ezután meglátta őt egy másik:
"Te is közéjük tartozol" - szólt rá. "Ember, tagadta Péter,
nem tartozom közéjük."
- Alig telt el egy óra, ismét
bizonygatta valaki: "De bizony, ez is vele volt, hiszen galileai."
- "Ember, tagadta Péter újra, nem tudom mit beszélsz."
Még beszélt máris megszólalt a kakas.
- Az Úr erre
megfordult és rátekintett Péterre. Péter akkor visszaemlékezett,
hogy mit mondott neki az Úr: "Mielőtt ma a kakas szól,
háromszor fogsz megtagadni engem."
- Kiment és keserves
sírásra fakadt.
- Jézus a főtanács előtt. Az emberek, akik őrizték,
csúfot űztek belőle és bántalmazták.
- Szemét bekötötték,
(arcul ütötték) és így gúnyolták: "Találd el, ki ütött meg?"
- Aztán mindenféle szidalommal illették.
- Amint megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok
és az írástudók, és gyülekezetük elé állították őt. "Ha te
vagy a Messiás, szólították föl, mondd meg nekünk".
- Ő
azonban így felelt: "Ha állítom, nem hiszitek el.
- Ha
kérdezlek titeket, nem feleltek (és nem engedtek szabadon).
- Mostantól fogva azonban az Emberfia a mindenható Isten
jobbján fog ülni."
- Erre egyhangúan közbevágtak: "Tehát
te vagy az Isten fia?"
- "Jól mondjátok: én vagyok" - felelte.
"Mi szükségünk van még tanúkra, kiáltották, hiszen
magunk hallottuk, saját szájából."
1-2: Mt. 26,1-5; Mk. 14,1-2.
3-6: Mt. 26,14-16; Mk. 14,10-11.
7-18: Mt. 26,17-25; Mk. 14,12-21.
7. A kovásztalan kenyér napjáról lásd Mt. 26,17.
18. Mt. 26,29.
19-23: Mt. 26,26-29; Mk. 14,22-25; 1Kor. 11,23-25; Jn. 13,21-30.
19. Az átváltoztatás szavaihoz lásd Mt. 26,26-28 -- Lukács kissé eltér Mátétól és Márktól, de lényegében ugyanazt mondja.
24. Hasonló esetekről lásd Mt. 18,1; Mt. 20,21; Mk. 9,33-34; Mk. 10,37; Lk. 9,46.
25-26: Mt. 20,25-27; Mk. 10,42-44.
25. A régi uralkodók szerették ezt a címet: "az állam jótevője."
31-34: Mt. 26,31-35; Mk. 14,27-31; Jn. 13,36-38.
32. Az Úr imádságában megerősítette hitében Pétert. Ugyanúgy kell Péternek, mint Krisztus helytartójának, megtérése után hitükben megerősitenie apostoltársait.
36. Jézus nem anyagi értelemben vett fegyverekre, hanem apostolokhoz illő szellemi fegyverekre gondol.
37. Esa. 53,12.
38. A tanítványok a kardot szószerint értették. Jézus félbeszakítja őket: most nincs ideje bővebb magyarázatra. A következő események majd megvilágítják szavainak értelmét.
39-46: Mt. 26,36-46; Mk. 14,32-42; Jn. 18,1.
42. Mt. 26,39.
46. Kisértésbe ne essetek, vagyis hitetekben megrendülve el ne hagyjatok.
47-53: Mt. 26,47-56; Mk. 14,43-52; Jn. 18,2-11.
54-62: Mt. 26,69-75; Mk. 14,66-72; Jn. 18,15-18; Jn.25-27.
59. A galileai ember jellegzetes kiejtése föltünt a fővárosban.
63-71: Mt. 26,57-68; Mk. 14,53-65; Jn. 18,19-24.
70. Lukács az arámnyelvű választ is pontosan lefordítja: Ti mondjátok, vagyis jól mondjátok, és hozzáfűzi az értelmét: igenis én vagyok.