Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint
Jézus szenvedése, halála és föltámadása
Az utolsó vacsora
- A főtanács határozata.
Miután Jézus ezt a tanítását befejezte, így szólt tanítványaihoz:
- "Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz s az Emberfiát
kiszolgáltatják, hogy keresztre feszítsék."
- Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában.
- Tanácsot tartottak, hogyan foghatnák el s ölhetnék meg Jézust cselvetéssel.
- Megjegyezték ugyanis: "Ne az ünnepnapon, hogy zavargás ne támadjon a
nép között."
- Jézus Betániában. Amikor Jézus Betániában a leprás Simon
házában tartózkodott, odajött hozzá egy asszony.
- Alabástromedényben
drága illatos olajat hozott, s az asztalhoz telepedett Jézus fejére
öntötte.
- Ennek láttára a tanítványok elégedetlenkedtek. "Mire való ez a
pazarlás? - mondták.
- Drágán el lehetett volna adni ezt, árát ki lehetett volna osztani a
szegények közt."
- Jézus észrevette és így szólt hozzájuk: "Mit bántjátok ezt az
asszonyt? Hiszen jót tett velem.
- Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.
- Ha ő most megkente testemet ezzel az olajjal, a temetésemre tette.
- Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják
az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett."
- Júdás eladja Mesterét.
Ezután egy a tizenkettő közül, a karióti
Júdás, elment a főpapokhoz és így szólt:
- "Mit adtok nekem, ha kiszolgáltatom nektek őt?" Azok harminc
ezüstpénzt fizettek neki.
- Attól fogva csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltathassa őt nekik.
- A húsvéti vacsora.
A kovásztalan kenyér első napján a tanítványok
ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Hol készítsük el számodra a
húsvéti vacsorát?"
- Ő így felelt: menjetek a városba egy bizonyos emberhez és mondjátok
neki: a mester üzeni: közel az időm, nálad tartom tanítványaimmal a
húsvéti vacsorát.
- A tanítványok úgy tettek, amint Jézus meghagyta nekik s el is
készítették a húsvéti vacsorát.
- Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett tizenkét (tanítványával).
- Étkezés közben megszólalt: "Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem."
- Erre igen elszomorodtak és sorra kérdezték: "Csak nem én vagyok, Uram?"
- Ő így válaszolt: "Aki most velem együtt a tálba nyúl, az árul el engem.
- Az Emberfia ugyan elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj
annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha
meg sem született volna."
- Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: "Csak nem én vagyok, Mester?"
"De te vagy" - felelte.
- Az eukarisztia alapítása.
Étkezés közben Jézus kenyeret vett a
kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta
tanítványainak: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem!"
- Azután fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal adta nekik:
- "Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az (új) szövetségé,
amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára.
- Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában."
- Péter tagadásának megjövendölése.
Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére.
- Ott Jézus így szólt hozzájuk: "Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem az
éjjel. Írva van ugyanis: megverem a pásztort, s elszélednek a nyáj
juhai.
- De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában."
- Péter erre így fogadkozott: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én meg nem botránkozom soha."
- Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem." De Péter tovább erősködött:
- "Ha meg is kell halnom veled, nem tagadlak meg." Hasonlóképpen
fogadkozott a többi tanítvány is.
Jézus szenvedése
- Jézus halálfélelme.
Közben Jézus a Getszemáni nevű majorba érkezett velük.
- "Üljetek le itt, amíg tovább megyek s imádkozom", mondta
tanítványainak. Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával.
- Egyszerre csak szomorkodni és gyötrődni kezdett. "Halálosan szomorú a
lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem."
- Kicsit tovább ment és arcra borulva így imádkozott: "Atyám, ha
lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, amint én
akarom, hanem amint te."
- Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Rászólt
Péterre: "Így hát egy óra hosszat sem tudtatok virrasztani velem?
- Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek
ugyan készséges, a test azonban gyönge."
- Másodszor is elvonult és így imádkozott: "Atyám, ha nem kerülhet el
(ez a kehely) anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod."
- Mikor visszatért, megint alva találta őket, mert szemük elnehezült.
- Erre otthagyta őket, ismét elment s harmadszor is ugyanazokkal a
szavakkal imádkozott.
- Aztán visszatért tanítványaihoz és így szólt: "Aludjatok csak és
nyugodjatok! Itt az óra! Az Emberfia bűnösök kezébe kerül.
- Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem."
- Jézust elfogják. Még beszélt, mikor odaérkezett Júdás, egy a
tizenkettő közül, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából
egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat.
- Az áruló jelben egyezett meg velük: "Akit megcsókolok, mondta, ő az,
fogjátok el."
- Azzal mindjárt Jézushoz lépett: "Üdvöz légy, Mester!" - szólt és megcsókolta.
- Jézus megkérdezte: "Barátom, miért jöttél?" Erre körülfogták Jézust,
kezet emeltek rá és foglyul ejtették.
- Jézus egyik kísérője kardjához kapott, kirántotta és rásújtva a főpap
szolgájára, levágta a fülét.
- Jézus azonban rászólt: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Mindaz, aki
kardot ragad, kard által vész el.
- Vagy azt gondolod, hogy Atyám nem bocsátana rendelkezésemre rögtön
tizenkét ezred angyalnál is többet, ha kérném?
- De akkor hogyan teljesednék be az Írás, amely szerint ennek így kell
történnie?"
- A csapathoz pedig abban az órában e szavakkal fordult Jézus: "Mint
valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy
elfogjatok. Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és
tanítottam, mégsem fogtatok el.
- Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai." Erre a
tanítványok mind elhagyták őt és elfutottak.
- Jézus a főtanács előtt. Akik elfogták Jézust, Kajafás főpaphoz
hurcolták. Ott gyülekeztek az írástudók és a nép vénei.
- Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a
szolgák közé, hogy lássa a dolog végét.
- A főpapok az egész főtanáccsal együtt hamis bizonyítékot kerestek
Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék.
- De nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végre két (hamis
tanú) jött s így szólt:
- "Ez azt állította: le tudom rontani Isten templomát és három nap
alatt fölépítem azt."
- A főpap erre fölkelt és megkérdezte: "Semmit sem felelsz arra, amivel
ezek vádolnak?" Jézus hallgatott.
- A főpap folytatta: "Esküvel kényszerítelek az élő Istenre: mondd meg,
te vagy-e a Messiás, az Isten fia?"
- "Én vagyok", felelte Jézus. "Mondom azonban nektek: látni fogjátok
egykor, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég
felhőin." A főpap erre megszaggatta ruháját:
- "Káromkodott! - kiáltotta. Mi szükségünk van még tanúkra?
- Most
magatok is hallhattátok a káromkodást. Mi a véleményetek?" Azok így
kiáltottak: "Méltó a halálra!"
- Erre arcul köpdösték és ököllel ütötték, mások pedig arcul verték és
azt mondták:
- "Találd ki, Messiás: ki ütött rád?"
- Péter tagadása. Miközben Péter kinn ült az udvaron, odalépett
hozzá egy cselédlány és megjegyezte: "Te is a galileai Jézussal
voltál."
- De ő mindnyájuk hallatára tagadta: "Nem értem, mit beszélsz."
- Mikor aztán kifelé készült a kapun, meglátta őt egy másik cselédlány
és szólt az ottlévőknek:
- "Ez is a Názáreti Jézussal volt." Megint tagadta, most már esküvel:
"Nem ismerem azt az embert."
- Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: "De
bizony, közéjük tartozol te is, hiszen kiejtésed is elárul."
- Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem ismerem azt az embert!"
Akkor mindjárt megszólalt a kakas.
- Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: "Mielőtt a kakas szól,
háromszor tagadsz meg engem." Kiment és keserves sírásra fakadt.
1-5. Mk. 14,1-2; Lk. 22,1-2.
6-13. Mk. 14,10-11; Lk. 22,3-6. Júdás árulására azért volt szükség, hogy a főtanács feltünés nélkül keríthesse hatalmába Jézust.
15. A harminc ezüstpénz egy rabszolga ára (Kiv. 21,32; Zak. 11,12-13).
17-25. Mk. 14,12-21; Lk. 22,1-23; Jn. 13,21-30.
17. A kovásztalan kenyér első napja itt a húsvéti lakoma előtti napot (csütörtököt) jelenti, ennek a délutánján már nem volt szabad kovászos kenyeret enniük a zsidóknak.
26-29. Mk,14,22-25; Lk. 22,19-20; 1Kor. 11,23-25.
26-28. Jézus szavainak értelme: Ez, ami kezemben van, már nem kenyér többé, hanem az én testem. Az Egyház kezdettől fogva szószerint így is értette: a kenyér és bor lényege valóban átváltozik Krisztus testévé és vérévé. Az átváltozás csodája a mai napig minden szentmisében megújul.
29. Az Úr nem ünnepel több húsvétot a földön. Amit az Atya országában ünnepelni fog, az az örök boldogság. A földi húsvét ennek előképe.
30-35. Mk. 14,26-31; Lk. 22,31-34; Jn. 13,36-38.
31. Megbotránkoztok, azaz hitetekben megrendültök. — Az idézet Zak. 13,7.
36-46. Mk. 14,32-42; Lk. 22,39-46.
39. A kehely sorsot jelent. Jézus emberi természete visszariad a szenvedéstől, de teljesen aláveti magát a mennyei Atya akaratának.
41. Kísértésbe ne essetek, vagyis hitetekben megrendülve el ne hagyjatok.
47-56. Mk. 14,43-52; Lk. 22,47-53; Jn. 18,1-11.
57-68. Mk. 14,53-65; Lk. 22,63-71.
61. Ilyesmit Jézus valóban mondott, de képletesen, saját testének templomáról. (Jn. 2,19)
64. Az arámnyelvű válasz szó szerint: Te mondod, vagyis jól mondod, igenis én vagyok.
65. A ruha megszaggatása a zsidóknál a legnagyobb felháborodás jele.
69-75. Mk. 14,66-72; Lk. 22,54-62; Jn. 18,15-18; Jn. 18,25-27.
73. A galileai ember jellegzetes kiejtése feltűnt a fővárosban.