A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- És bemenvén, általméne Jerikhón.
Józs. 6,2.,
Józs. 6,20.,
Józs. 6,26.,
1 Kir. 16,34.
- És ímé vala ott egy ember, a kit nevérõl Zákeusnak hívtak; és az fõvámszedõ vala, és gazdag.
- És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
- És elõre futván felhága egy eperfüge fára, hogy õt lássa; mert arra vala elmenendõ.
- És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá õt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
Ján. 10,3.
- És sietve leszálla, és örömmel fogadá õt.
- És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bûnös emberhez ment be szállásra.
- Zákeus pedig elõállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitõl valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
- Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy õ is Ábrahám fia.
- Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.
Mát. 18,11.
- És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.
- Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen.
Mát. 25,12.,
Márk. 13,34.
- Elõszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök.
- Az õ alattvalói pedig gyûlölék õt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy õ uralkodjék mi rajtunk.
- És lõn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az õ szolgáit, a kiknek a pénzt adta, hívják õ hozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.
- Eljöve pedig az elsõ, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.
- Õ pedig monda néki: Jól vagyon jó szolgám; mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon.
1 Kor. 4,2.
- És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.
- Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon.
- És jöve egy másik, mondván: Uram, imhol a te gírád, melyet egy keszkenõben eltéve tartottam;
- Mert féltem tõled, mivelhogy kemény ember vagy; elveszed a mit nem te tettél el, és aratod, a mit nem te vetettél.
- Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, a mit nem én tettem el, és aratom, a mit nem én vetettem;
2 Sám. 1,16.
- Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?
- És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettõl a gírát, és adjátok annak, a kinek tíz gírája van.
- És mondának néki: Uram, tíz gírája van!
- És õ monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, a kinek van, adatik; a kinek pedig nincs, még a mije van is, elvétetik tõle.
Luk. 8,18.,
Mát. 13,12.,
Mát. 25,29.,
Márk. 4,25.
- Sõt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én õ rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg elõttem!
- És ezeket mondván, megy vala elõl, felmenvén Jeruzsálembe.
Márk. 10,32.
- És lõn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettõt az õ tanítványai közül,
- Mondván: Menjetek el az átellenben levõ faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide.
Mát. 27,1.,
Mát. 27,2.,
Márk. 11,1.,
Márk. 11,2.,
Ján. 12,1.
- És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.
- És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta.
Luk. 22,13.
- És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?
- Õk pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.
- Elvivék azért azt Jézushoz: és az õ felsõruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték.
2 Kir. 9,13.,
Ján. 12,12.,
Ján. 12,14.
- És mikor õ méne, az õ felsõruháikat az útra teríték.
- Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtõjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak;
- Mondván: Áldott a Király, ki jõ az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsõség a magasságban!
Zsolt. 118,26.
- És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a tanítványaidat!
- És õ felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
Józs. 24,27.
- És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.
- Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elõl.
- Mert jõnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelõl megszorítanak téged.
- És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te + meglátogatásodnak idejét.
Luk. 21,6.,
1 Kir. 9,7.,
1 Kir. 9,8.,
Mik. 3,12.,
Mát. 24,2.,
Márk. 13,2.,
Mát. 23,37.,
Ján. 1,11.
- És bemenvén a templomba, kezdé kiûzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban,
Mát. 21,12.,
Márk. 11,11.
- Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.
Ésa. 56,7.,
Jer. 7,11.
- És tanít vala minden nap a templomban. A fõpapok pedig és az írástudók és a nép elõkelõi igyekeznek vala õt elveszteni:
Márk. 11,18.,
Ján. 7,19.
- És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép õ rajta függ vala, reá hallgatván.