PÉTER APOSTOLNAK KÖZÖNSÉGES ELSÕ LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.

1. Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy a ki testileg szenved, megszûnik a bûntõl,
   1 Pét. 3,18., 1 Pét. 2,21., 1 Pét. 2,24., Zsid. 12,10., Zsid. 12,11.
2. Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevõ idõt.
   Róm. 6,6., Róm. 6,7., Róm. 6,22., 2 Kor. 5,15., 2 Kor. 7,1., Gal. 2,20., 1 Ján. 2,16., 1 Ján. 2,17.
3. Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban.
   Eféz. 4,17., Eféz. 4,18., Tit. 3,3., Róm. 1,28., Róm. 1,29.
4. A mi miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.
   Csel. 17,20.
5. A kik számot adnak majd annak, a ki készen van megítélni élõket és holtakat.
   2 Tim. 4,1., Csel. 10,42.
6. Mert azért hirdettetett az evangyéliom a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben.
   1 Pét. 3,19., Róm. 6,11., 1 Kor. 5,5.
7. A vége pedig mindennek közel van. Annakokáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.
   Jak. 5,8., Jak. 5,9., 1 Kor. 10,11., 1 Ján. 2,18., 2 Pét. 3,10., 2 Pét. 3,11.
8. Mindenek elõtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez.
   1 Pét. 1,22., Kol. 3,14., Zsid. 13,1., Jak. 5,20.
9. Legyetek egymáshoz vendégszeretõk, zúgolódás nélkül.
   1 Pét. 2,13., Zsid. 13,2., Fil. 2,14.
10. Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai;
    Róm. 12,6., Róm. 12,7., 2 Kor. 8,14., Mát. 25,14., Mát. 25,15.
11. Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erõvel szolgáljon, a melyet Isten ád: hogy mindenben dícsõíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsõség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.
    2 Kor. 2,17., 2 Kor. 3,5., 2 Kor. 3,6., Kol. 3,17., 2 Pét. 3,18., Róm. 16,27.
12. Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tûztõl, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek;
    Ésa. 48,10., Jak. 1,2., Jak. 1,3.
13. Sõt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az õ dicsõségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek.
    2 Kor. 1,7., Róm. 8,17.
14. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsõségnek és az Istennek Lelke, a mit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsõítitek azt.
    1 Pét. 3,14., Mát. 5,10., Mát. 5,11., Ésa. 11,2., Jak. 2,7., 1 Tim. 6,1.
15. Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévõ, vagy mint más dolgába avatkozó:
    1 Pét. 2,20.
16. Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sõt dicsõítse azért az Istent.
    Csel. 11,26., Csel. 5,41., Ján. 21,19.
17. Mert itt az ideje, hogy elkezdõdjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig elõször mi rajtunk kezdõdik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának?
    Jer. 25,29., Ezék. 9,6., 2 Thess. 1,5., 2 Thess. 1,8.
18. És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bûnös?
    Luk. 23,31., Péld. 11,31., Jer. 49,12.
19. Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hû teremtõnek, jót cselekedvén.
    1 Pét. 3,17., Jak. 1,12., Jak. 5,13., Luk. 23,46.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.