PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT ELSÕ LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

Legyetek az én követõim, mint én is a Krisztusé.
1 Kor. 4,16., Fil. 3,17., 2 Kor. 6,3., 2 Kor. 6,10.
Dícsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam mindenben megemlékeztek, és a miképen meghagytam néktek, rendeléseimet megtartjátok.
1 Kor. 11,23., 1 Kor. 15,1., 1 Kor. 15,3.
Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az + Isten.
Eféz. 5,23., 1 Móz. 3,16., 1 Kor. 3,23., Ján. 14,28.
Minden férfiú, a ki befedett fõvel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az õ fejét.
1 Kor. 12,10., 1 Kor. 14,1.
Minden asszony pedig, a ki befedetlen fõvel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az õ fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna.
Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az õ fejét.
Mert a férfiúnak nem kell befednie az õ fejét, mivel õ az Istennek képe és dicsõsége; de az asszony a férfiú dicsõsége.
1 Móz. 1,26., 1 Móz. 1,27.
Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból.
1 Móz. 2,18., 1 Móz. 2,21.
Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért.
1 Móz. 2,18., 1 Móz. 2,23.
Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt.
Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban.
Gal. 3,28., 1 Móz. 2,24.
Mert a miképen az asszony a férfiúból van, azonképen a férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentõl.
Magatokban ítéljétek meg: illendõ dolog-é asszonynak fedetlen fõvel imádni az Istent?
Csel. 4,19.
Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az néki?
Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség az néki; mert a haj fátyol gyanánt adatott néki.
Ha pedig valakinek tetszik versengeni, nekünk olyan szokásunk nincsen, sem az Isten gyülekezeteinek.
1 Tim. 6,4.
Ezt pedig tudtotokra adván, nem dícsérlek, hogy nem haszonnal, hanem kárral gyûltök egybe.
Mert elõször is, mikor egybegyûltök a gyülekezetben, hallom hogy szakadások vannak köztetek; és valami részben hiszem is.
1 Kor. 1,10., 1 Kor. 1,11., 1 Kor. 1,12., 1 Kor. 3,3.
Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek + ti köztetek.
Mát. 10,34., Mát. 10,35., Mát. 18,7., Luk. 17,1., Ján. 2,19., Csel. 20,30., 5 Móz. 13,3., Luk. 2,35.
Mikor tehát egybegyûltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés:
Mert kiki az õ saját vacsoráját veszi elõ az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dõzsöl.
Hát nincsenek-é házaitok az evésre és ivásra? Avagy az Isten gyülekezetét vetitek-é meg, és azokat szégyenítitek-é meg, a kiknek nincsen? Mit mondjak néktek? Dícsérjelek-é titeket ebben? Nem dícsérlek.
Jak. 2,6.
Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek elõtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus + azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,
1 Kor. 15,3., Mát. 26,26., Mát. 26,28., Luk. 12,19.
És hálákat adván, megtörte és ezt monda: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.
Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.
Mát. 25,13., Mát. 26,64., Ján. 14,3.
Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
1 Kor. 10,21., Zsid. 6,6.
Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérbõl, és úgy igyék abból a pohárból,
2 Kor. 13,5., Gal. 6,4.
Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.
Ezért van ti köztetek sok erõtlen és beteg, és alusznak sokan.
Mert ha mi ítélnõk magunkat, nem ítéltetnénk el.
Zsolt. 32,5.
De mikor ítéltetünk, az az Úrtól taníttatunk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.
Zsid. 12,5., Zsid. 12,6., Zsid. 12,10.
Azért atyámfiai, mikor egybegyûltök az evésre, egymást megvárjátok.
Ha pedig valaki éhezik, otthon egyék, hogy ítéletre ne gyûljetek egybe. A többire nézve, majd ha hozzátok megyek, rendelkezem.