PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT ELSÕ LEVELE
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.
- Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be + is vettetek, melyben állotok is,
Gal. 1,11.,
Gal. 1,12.,
1 Kor. 2,2.
- A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémû beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívõkké.
1 Kor. 1,21.,
Róm. 1,16.
- Mert azt adtam elõtökbe fõképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bûneinkért + az írások szerint;
Róm. 4,25.,
Gal. 1,11.,
Gal. 1,12.,
Ésa. 53,8.,
Ésa. 53,9.,
Dán. 9,26.
- És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;
Mát. 12,40.,
Zsolt. 16,10.
- És hogy megjelent Kéfásnak; azután a + tizenkettõnek;
Luk. 24,34.,
Márk. 16,14.,
Ján. 20,19.
- Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;
- Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;
Luk. 24,50.
- Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.
Csel. 9,3.,
Csel. 9,6.,
Csel. 15,17.
- Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek + anyaszentegyházát.
Eféz. 3,8.,
1 Tim. 1,13.
- De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az õ hozzám való kegyelme + nem lõn hiábavaló; sõt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
Róm. 15,18.,
Róm. 15,19.,
2 Kor. 2,14.,
2 Kor. 11,5.
- Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívõkké.
- Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?
Csel. 17,18.
- Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.
- Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.
Róm. 4,25.
- Sõt az Isten hamis bizonyságtevõinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felõl bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
Csel. 2,24.,
Csel. 2,32.,
Csel. 3,15.
- Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.
Róm. 8,11.
- Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bûneitekben vagytok.
1 Kor. 15,14.
- A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.
Dán. 12,2.
- Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
- Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök + lõn azoknak, kik elaludtak.
Csel. 26,23.,
Kol. 1,18.,
Jel. 1,5.,
Mát. 28,1.,
Mát. 28,6.
- Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
1 Móz. 3,19.,
1 Móz. 2,17.,
Róm. 5,12.,
Róm. 5,18.
- Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
Róm. 5,21.
- Mindenki pedig a maga rendje szerint. Elsõ zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, + az õ eljövetelekor.
1 Thess. 4,14.,
1 Thess. 4,17.,
Gal. 5,24.
- Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erõt.
- Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
Mát. 22,44.,
Zsolt. 110,1.
- Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
Jel. 20,14.
- Mert mindent az õ lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája + van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
Zsolt. 8,7.,
Mát. 28,18.,
Zsid. 2,18.,
Mát. 11,27.
- Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
1 Kor. 15,27.
- Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?
- Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?
Róm. 8,36.
- Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre + mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.
1 Thess. 2,19.,
2 Kor. 1,8.,
2 Kor. 1,10.,
2 Kor. 4,10.,
2 Kor. 4,11.
- Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!
Ésa. 22,13.,
Ésa. 56,12.
- Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz + társaságok.
Eféz. 5,6.,
Péld. 13,20.
- Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre + mondom.
Róm. 13,11.,
1 Kor. 6,5.
- De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémû testtel jönnek ki?
Ezék. 37,3.,
Ezék. 37,10.,
Mát. 22,29.
- Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.
Ján. 12,24.
- És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébet.
- Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az õ saját testét.
1 Móz. 1,11.
- Nem minden test azon egy test, hanem más az embernek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
- És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsõsége, más a földieké.
- Más a napnak dicsõsége és más a holdnak dicsõsége és más a csillagok dicsõsége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsõségre nézve.
- Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
- Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsõségben; elvettetik erõtelenségben, feltámasztatik erõben.
Fil. 3,20.,
Fil. 3,21.
- Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
1 Kor. 6,13.
- Így is van megírva: Lõn az elsõ ember, Ádám, élõ lélekké; az utolsó Ádám megelevenítõ szellemmé.
1 Móz. 2,7.
- De nem a lelki az elsõ, hanem az érzéki, azután a lelki.
- Az elsõ ember földbõl való, földi; a második ember, az Úr, mennybõl való.
Luk. 1,78.,
Ján. 3,13.
- A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
- És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk + a mennyeinek ábrázatját is.
1 Móz. 5,3.,
Fil. 3,21.
- Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Mát. 16,17.,
Ján. 1,13.,
1 Kor. 15,42.,
1 Kor. 15,44.
- Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
1 Thess. 4,15.,
1 Thess. 4,17.
- Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
Mát. 24,31.,
1 Thess. 4,16.
- Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
2 Kor. 5,4.
- Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva. Elnyeletett a halál diadalra.
Ésa. 25,8.
- Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?
Hós. 13,14.
- A halál fullánkja pedig a bûn; a bûn ereje + pedig a törvény.
Róm. 6,23.,
Róm. 4,15.,
Róm. 7,13.
- De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
1 Ján. 5,4.,
1 Ján. 5,5.
- Azért szerelmes atyámfiai erõsen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak + dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.
Kol. 1,23.,
Ján. 6,29.,
Péld. 11,18.,
2 Krón. 15,7.
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.