A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- És lõn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
- Ez az összeírás elõször akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
- Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
- Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
Ján. 7,42.
- Hogy beirattassék Máriával, a ki nékijegyeztetett feleségül és várandós vala.
- És lõn, hogy mikor ott valának, betelének az õ szülésének napjai.
- És szülé az õ elsõszülött fiát; és bepólyálá õt, és helyhezteté õt a jászolba, mivelhogynem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
Mát. 1,25.
- Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezõn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az õ nyájok mellett.
- És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsõsége körülvevé õket: és nagy félelemmel megfélemlének.
- És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
- Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
- Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
- És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
Zsolt. 103,20.,
Zsolt. 103,21.
- Dicsõség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
- És lõn, hogy mikor elmentek az angyalok õ tõlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
- Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
- És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felõl mondatott vala.
- És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
- Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
- A pásztorok pedig visszatérének dicsõítvén és dícsérvén az Istent mind azok felõl, a miket hallottak és láttak,a mint nékik megmondatott.
- És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az õ nevét Jézusnak, a mint õt az angyal nevezte, mielõtt fogantatott volna anyja méhében.
1 Móz. 17,12.
- Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék õt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
3 Móz. 12,4.,
3 Móz. 12,6.
- (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsõszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
2 Móz. 13,2.,
2 Móz. 22,29.,
4 Móz. 3,45.,
4 Móz. 3,47.
- És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
3 Móz. 12,8.
- És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélõ vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala õ rajta.
- És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
- És õ a Lélek indításából a templomba méne,és mikor a gyermek Jézust bevivék szülõi, hogy õ érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
- Akkor õ karjaiba vevé õt, és áldá az Istent, és monda:
- Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
- Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
Zsolt. 98,2.,
Zsolt. 98,3.,
Ésa. 52,10.,
Mát. 1,21.
- A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
- Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsõségére.
Ésa. 42,6.,
Ésa. 49,6.
- József pedig és az õ anyja csodálkozának azokon, a miket õ felõle mondottak.
- És megáldá õket Simeon, és monda Máriának, az õ anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül,a kinek sokan ellene + mondanak;
Ésa. 8,14.,
Ésa. 8,15.,
Mát. 12,24.,
Mát. 13,54.,
Mát. 13,57.,
Róm. 9,33.,
1 Pét. 2,7.,
1 Pét. 2,9.
- Sõt a te lelkedet is általhatja az éles tõr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
Ján. 19,17.
- És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségébõl (ez sok idõt élt, miután az õ szûzességétõl fogva hét esztendeig élt férjével,
- És ez mintegy nyolczvannégy esztendõs özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bõjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
- Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla õ felõle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
- És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az õ városukba, Názáretbe.
- A kis gyermek pedig növekedék, és erõsödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala õ rajta.
- Az õ szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
5 Móz. 16,16.
- És mikor tizenkét esztendõs lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
2 Móz. 23,15.
- És mikor eltelének a napok, mikor õk visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az õ anyja;
- Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék õt a rokonok és az ismerõsök között;
- És mikor nem találák õt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
- És lõn, hogy harmadnapra megtalálták õt a templomban, a doktorok között ülve, a mint õket hallgatta, és kérdezgette õket.
- És mindnyájan, a kik õt hallgatták, elálmélkodának az õ értelmén és az õ feleletein.
- És meglátván õt, elcsodálkozának, és monda néki az õ anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
- Õ pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én atyámnak dolgai?
Ján. 4,34.
- De õk nem érték e beszédet, a mit õ nékik szóla.
- És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az õ anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
- Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek elõtt való kedvességben.