A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.

  1. És lõn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
  2. Ez az összeírás elõször akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
  3. Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
  4. Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
    Ján. 7,42.
  5. Hogy beirattassék Máriával, a ki nékijegyeztetett feleségül és várandós vala.
  6. És lõn, hogy mikor ott valának, betelének az õ szülésének napjai.
  7. És szülé az õ elsõszülött fiát; és bepólyálá õt, és helyhezteté õt a jászolba, mivelhogynem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
    Mát. 1,25.
  8. Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezõn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az õ nyájok mellett.
  9. És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsõsége körülvevé õket: és nagy félelemmel megfélemlének.
  10. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
  11. Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
  12. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
  13. És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
    Zsolt. 103,20., Zsolt. 103,21.
  14. Dicsõség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
  15. És lõn, hogy mikor elmentek az angyalok õ tõlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
  16. Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
  17. És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felõl mondatott vala.
  18. És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
  19. Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
  20. A pásztorok pedig visszatérének dicsõítvén és dícsérvén az Istent mind azok felõl, a miket hallottak és láttak,a mint nékik megmondatott.
  21. És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az õ nevét Jézusnak, a mint õt az angyal nevezte, mielõtt fogantatott volna anyja méhében.
    1 Móz. 17,12.
  22. Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék õt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
    3 Móz. 12,4., 3 Móz. 12,6.
  23. (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsõszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
    2 Móz. 13,2., 2 Móz. 22,29., 4 Móz. 3,45., 4 Móz. 3,47.
  24. És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
    3 Móz. 12,8.
  25. És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélõ vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala õ rajta.
  26. És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
  27. És õ a Lélek indításából a templomba méne,és mikor a gyermek Jézust bevivék szülõi, hogy õ érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
  28. Akkor õ karjaiba vevé õt, és áldá az Istent, és monda:
  29. Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
  30. Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
    Zsolt. 98,2., Zsolt. 98,3., Ésa. 52,10., Mát. 1,21.
  31. A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
  32. Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsõségére.
    Ésa. 42,6., Ésa. 49,6.
  33. József pedig és az õ anyja csodálkozának azokon, a miket õ felõle mondottak.
  34. És megáldá õket Simeon, és monda Máriának, az õ anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül,a kinek sokan ellene + mondanak;
    Ésa. 8,14., Ésa. 8,15., Mát. 12,24., Mát. 13,54., Mát. 13,57., Róm. 9,33., 1 Pét. 2,7., 1 Pét. 2,9.
  35. Sõt a te lelkedet is általhatja az éles tõr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
    Ján. 19,17.
  36. És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségébõl (ez sok idõt élt, miután az õ szûzességétõl fogva hét esztendeig élt férjével,
  37. És ez mintegy nyolczvannégy esztendõs özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bõjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
  38. Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla õ felõle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
  39. És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az õ városukba, Názáretbe.
  40. A kis gyermek pedig növekedék, és erõsödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala õ rajta.
  41. Az õ szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
    5 Móz. 16,16.
  42. És mikor tizenkét esztendõs lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
    2 Móz. 23,15.
  43. És mikor eltelének a napok, mikor õk visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az õ anyja;
  44. Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék õt a rokonok és az ismerõsök között;
  45. És mikor nem találák õt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
  46. És lõn, hogy harmadnapra megtalálták õt a templomban, a doktorok között ülve, a mint õket hallgatta, és kérdezgette õket.
  47. És mindnyájan, a kik õt hallgatták, elálmélkodának az õ értelmén és az õ feleletein.
  48. És meglátván õt, elcsodálkozának, és monda néki az õ anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
  49. Õ pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én atyámnak dolgai?
    Ján. 4,34.
  50. De õk nem érték e beszédet, a mit õ nékik szóla.
  51. És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az õ anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
  52. Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek elõtt való kedvességben.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.