PÁL APOSTOLNAK A KORINTHUSBELIEKHEZ ÍRT ELSÕ LEVELE
- Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Sosthenes, + az atyafi.
Gal. 1,1.,
Csel. 18,17.
- Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Kriszus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken:
1 Kor. 6,11.
- Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
2 Kor. 1,2.,
Róm. 1,7.,
Eféz. 1,2.
- Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felõletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott,
Eféz. 1,15.,
Eféz. 1,16.,
Róm. 1,8.
- Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok õ benne, minden beszédben és minden + ismeretben,
Kol. 1,9.,
Kol. 1,11.,
Kol. 2,5.,
Kol. 2,7.,
1 Kor. 12,8.
- A mint megerõsíttetett ti bennetek a Krisztus felõl való bizonyságtétel.
Róm. 1,16.,
2 Kor. 1,21.
- Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szûkölködtök, várván a mi Urunk Jézus + Krisztusnak megjelenését,
Zsolt. 34,11.,
Fil. 3,20.,
Tit. 2,13.
- A ki meg is erõsít titeket mindvégig + feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján.
2 Kor. 1,21.,
Kol. 1,22.,
1 Thess. 3,13.,
1 Thess. 5,23.
- Hû az Isten, ki elhívott + titeket az õ Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre,
1 Thess. 5,24.,
Ján. 15,5.,
Róm. 8,16.,
Róm. 8,17.
- Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben + és ugyanazon véleményben.
Fil. 3,16.,
Fil. 2,2.,
Fil. 2,3.,
Fil. 2,15.,
Fil. 2,16.
- Mert megtudtam felõletek atyámfiai a Kloé embereitõl, hogy versengések vannak köztetek.
Jak. 3,16.
- Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, + én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.
1 Kor. 3,3.,
1 Kor. 3,9.,
Csel. 18,24.,
Csel. 18,26.
- Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajjon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-é meg?
Mát. 28,19.
- Hálákát adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Krispust + és Gájust,
Csel. 18,8.,
Róm. 16,23.
- Hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem.
- Megkereszteltem azonban Stefana házanépét is, ezenkívül nem tudom, hogy valakit mást kereszteltem volna.
1 Kor. 16,15.,
1 Kor. 16,17.
- Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem; de nem szólásban való bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen.
1 Kor. 2,4.,
1 Kor. 2,13.,
2 Pét. 1,16.
- Mert a keresztrõl való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, + kik megtartatunk, Istennek ereje.
Róm. 1,16.,
2 Kor. 4,3.
- Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem.
Ésa. 29,14.
- Hol a bölcs? + hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét?
Jób. 12,17.,
Ésa. 33,18.,
Jób. 17,20.
- Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívõket.
Mát. 11,25.,
Luk. 10,21.,
Róm. 1,19.,
Róm. 1,23.
- Mert egyfelõl a zsidók jelt kívánnak, másfelõl a görögök bölcseséget keresnek.
Mát. 12,38.,
Ján. 4,48.
- Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, + a görögöknek pedig bolondságot;
1 Kor. 2,2.,
Mát. 11,16.,
Ján. 6,61.,
Róm. 9,32.,
Luk. 2,34.,
1 Kor. 2,14.
- Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek + bölcseségét.
Róm. 1,16.,
1 Kor. 1,30.,
Kol. 2,3.
- Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erõtelensége erõsebb az embereknél.
- Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;
Mát. 11,25.,
Ján. 7,48.,
Jak. 2,5.
- Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erõtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erõseket;
- És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:
- Hogy ne dicsekedjék õ elõtte egy test sem.
Róm. 3,27.,
Eféz. 2,9.
- Tõle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lõn nékünk Istentõl, és igazságul, szentségül + és váltságul:
Jer. 23,5.,
Jer. 23,6.,
Róm. 4,25.,
2 Kor. 5,21.,
Ján. 17,19.
- Hogy, a mint meg van írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.
Ésa. 65,16.,
Jer. 9,23.,
Jer. 9,24.,
2 Kor. 10,17.