A MÁTÉ ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szûzhöz, a kik elõvevén az õ lámpásaikat, kimenének a võlegény elé.
Luk. 12,35.,
Luk. 12,36.,
Jel. 19,7.
- Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.
- A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elõvevék, nem vivének magukkal olajat;
- Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az õ edényeikben.
- Késvén pedig a võlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.
- Éjfélkor pedig kiáltás lõn: Ímhol jõ a võlegény! Jõjjetek elébe!
- Akkor felkelének mind azok a szûzek, és elkészíték az õ lámpásaikat.
- A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
- Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendõ nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak.
- Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a võlegény; és a kik készen valának, bemenének õ vele a menyegzõbe, és bezáraték az ajtó.
- Késõbb pedig a többi szûzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk.
Luk. 13,25.,
Luk. 13,27.
- Õ pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket.
Mát. 7,23.
- Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljõ.
Mát. 24,42.
- Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az õ szolgáit, és a mije volt, átadá nékik.
Márk. 13,34.,
Luk. 19,12.
- És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettõt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az õ erejéhez képest; és azonnal útra kele.
Róm. 12,6.
- Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
- Azonképen a kié a kettõ vala, az is más kettõt nyere.
- A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az õ urának pénzét.
- Sok idõ múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök.
- És elõjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon.
- Az õ ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
Mát. 25,23.,
Mát. 24,45.,
Mát. 24,47.,
Luk. 16,10.
- Elõjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon.
- Monda néki az õ ura: Jól vagyon jó és hû szolgám, kevesen voltál hû, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
Mát. 25,21.
- Elõjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél;
- Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied.
- Az õ ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem;
- El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
- Vegyétek el azért tõle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van.
- Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van.
Mát. 13,12.,
Márk. 4,25.,
Luk. 8,18.,
Luk. 19,26.
- És a haszontalan szolgát vessétek a külsõ sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Mát. 8,12.
- Mikor pedig eljõ az embernek Fia az õ dicsõségében, és õ vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az õ dicsõségének királyiszékébe.
Mát. 16,27.,
Jel. 20,11.,
Jel. 20,13.
- És elébe gyûjtetnek mind a népek, és elválasztja õket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktõl.
Róm. 14,10.
- És a juhokat jobb keze felõl, a kecskéket pedig bal keze felõl állítja.
- Akkor ezt mondja a király a jobb keze felõl állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
- Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
Ésa. 58,7.
- Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
- Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
- És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
- Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
- És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
Péld. 19,17.,
Zsid. 2,11.
- Akkor szól majd az õ bal keze felõl állókhoz is: Távozzatok tõlem, ti átkozottak, az örök tûzre, a mely az ördögöknek és az õ angyalainak készíttetett.
Mát. 7,23.,
Jel. 20,10.,
Jel. 20,15.
- Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
- Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
- Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
- Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
- És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.
Ján. 5,29.