A MÁTÉ ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

  1. Mikor pedig reggel lõn, tanácsot tartának mind a fõpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy õt megöljék.
    Márk. 15,1., Luk. 22,66., Ján. 18,28.
  2. És megkötözvén õt, elvivék, és átadák õt Ponczius Pilátusnak a helytartónak.
    Luk. 23,1., Ján. 18,31., Ján. 18,32.
  3. Akkor látván Júdás, a ki õt elárulá, hogy elítélték õt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a fõpapoknak és a véneknek,
    Mát. 26,16.
  4. Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.
  5. Õ pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.
    Csel. 1,18., 2 Sám. 17,23.
  6. A fõpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.
    Márk. 12,41.
  7. Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetõnek.
  8. Ezért hívják ezt a mezõt vérmezejének mind e mai napig.
    Csel. 1,19.
  9. Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részérõl megbecsültek,
    Zak. 11,12., Zak. 11,13., Jer. 32,6., Jer. 32,9.
  10. És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem.
  11. Jézus pedig ott álla a helytartó elõtt; és kérdezé õt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod.
    Márk. 15,2., Márk. 15,5., Luk. 23,2., Luk. 23,3., Ján. 18,29., Ján. 18,38.
  12. És mikor vádolák õt a fõpapok és a vének, semmit sem felele.
    Mát. 26,63., Ésa. 53,7.
  13. Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?
  14. És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.
    Ján. 19,9.
  15. Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának.
    Márk. 15,6., Márk. 15,15., Luk. 23,13., Luk. 23,25., Ján. 18,39., Ján. 19,1.
  16. Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak.
  17. Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak?
  18. Mert jól tudja vala, hogy irigységbõl adák õt kézbe.
    Ján. 11,47., Ján. 11,48.
  19. A mint pedig õ az ítélõszékben ül vala, külde õ hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban õ miatta.
  20. A fõpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
  21. Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettõ közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.
  22. Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!
  23. A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
  24. Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság elõtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétõl; ti lássátok!
    5 Móz. 21,6.
  25. És felelvén az egész nép, monda: Az õ vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
    Csel. 5,28.
  26. Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.
  27. Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az õrházba, és oda gyûjték hozzá az egész csapatot.
  28. És levetkeztetvén õt, bíbor palástot adának reá.
  29. És tövisbõl fonott koronát tõnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva elõtte, csúfolják vala õt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!
  30. És mikor megköpdösék õt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
    Ésa. 50,6.
  31. És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az õ maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék õt.
  32. Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az õ keresztjét.
    Márk. 15,21., Luk. 23,26.
  33. És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,
    Márk. 15,22., Márk. 15,32., Luk. 23,32., Luk. 23,43., Ján. 19,17., Ján. 19,27.
  34. Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni.
    Zsolt. 69,22.
  35. Minek utána pedig megfeszíték õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.
    Zsolt. 22,19.
  36. És leülvén, ott õrzik vala õt.
  37. És feje fölé illeszték az õ kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.
    Márk. 15,26., Luk. 23,38., Ján. 19,19.
  38. Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz velõl, és a másikat balkéz felõl.
    Ésa. 53,12.
  39. Az arramenõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván.
    Zsolt. 22,8.
  40. És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztrõl!
    Mát. 26,61., Ján. 2,19.
  41. Hasonlóképen a fõpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:
  42. Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, és majd hiszünk néki.
  43. Bízott az Istenben; mentse meg most õt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.
    Zsolt. 22,9.
  44. A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.
  45. Hat órától kezdve pedig sötétség lõn mind az egész földön, kilencz óráig.
    Márk. 15,33., Márk. 15,39., Luk. 23,44., Luk. 23,48., Ján. 19,28., Ján. 19,30.
  46. Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
    Zsolt. 22,2.
  47. Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.
  48. És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot võn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tûzvén, inni ád vala néki.
    Zsolt. 69,22.
  49. A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljõ-é Illés, hogy megszabadítsa õt?
  50. Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét.
    Márk. 15,37., Luk. 23,46., Ján. 19,30.
  51. És ímé a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kõsziklák megrepedezének;
    2 Móz. 26,31., Zsid. 10,19., Zsid. 10,20.
  52. És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada.
  53. És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.
    Csel. 26,23.
  54. A százados pedig és a kik õ vele õrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!
  55. Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélõdnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki;
    Márk. 15,40., Márk. 15,41., Luk. 23,49., Ján. 19,25.
  56. Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
    Luk. 8,2., Luk. 8,3.
  57. Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint + József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak;
    2 Móz. 34,25., Márk. 15,42., Márk. 15,47., Luk. 23,50., Luk. 23,56., Ján. 19,38., Ján. 19,42.
  58. Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.
  59. És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
  60. És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.
    Ésa. 53,9.
  61. Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.
  62. Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyûlének a fõpapok és a farizeusok Pilátushoz,
  63. Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitetõ még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.
    Mát. 27,40., Mát. 12,40.
  64. Parancsold meg azért, hogy õrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az õ tanítványai odamenvén éjjel, ellopják õt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsõnél.
  65. Pilátus pedig monda nékik: Van õrségetek; menjetek, õríztessétek, a mint tudjátok.
  66. Õk pedig elmenvén, a sírt õrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az õrséggel.
    Dán. 6,17.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.