A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.

  1. A hétnek elsõ napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fûszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.
    Mát. 28,1., Mát. 28,10., Márk. 16,1., Márk. 16,10., Ján. 20,1., Ján. 20,18.
  2. És a követ a sírról elhengerítve találák.
  3. És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.
  4. És lõn, hogy mikor õk e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:
  5. És mikor õk megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élõt?
    Márk. 16,5., Márk. 16,6.
  6. Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,
    Mát. 17,22., Mát. 17,23.
  7. Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bûnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.
    Luk. 9,22., Luk. 17,25., Mát. 16,21., Mát. 17,22., Mát. 20,18., Márk. 8,31., Márk. 9,31., Márk. 10,33.
  8. Megemlékezének azért az õ szavairól.
  9. És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.
    Mát. 28,8., Mát. 28,10.
  10. Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok õ velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.
    Luk. 8,2., Luk. 8,3.
  11. De az õ szavuk csak üres beszédnek látszék azok elõtt; és nem hivének nékik.
  12. Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedõk vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.
    Ján. 20,3., Ján. 20,8.
  13. És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtõl hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.
    Márk. 16,12.
  14. És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.
  15. És lõn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezõsködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.
  16. De az õ szemeik visszatartóztatának, hogy õt meg ne ismerjék.
  17. Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?
  18. Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémû dolgok lettek abban e napokon?
  19. És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten elõtt és az egész nép elõtt:
  20. És mimódon adák õt a fõpapok és a mi fõembereink halálos ítéletre, és megfeszíték õt.
  21. Pedig mi azt reméltük, hogy õ az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.
  22. Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;
    Luk. 24,10., Mát. 28,8.
  23. És mikor nem találták az õ testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy õ él.
  24. És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; õt pedig nem látták.
    Luk. 24,12.
  25. És õ monda nékik: Óh balgatagok és rest szívûek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!
  26. Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az õ dicsõségébe?
    Zsolt. 110,7.
  27. És elkezdvén Mózestõl és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik õ felõle megirattak.
    Dán. 9,26., Csel. 4,28.
  28. Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és õ úgy tõn, mintha tovább menne.
  29. De kényszeríték õt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.
  30. És lõn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.
  31. És megnyilatkozának az õ szemeik, és megismerék õt; de õ eltünt elõlük.
  32. És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?
    Luk. 24,27.
  33. És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyûlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.
  34. Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!
    1 Kor. 15,5.
  35. És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, mi képen ismerték meg õk a kenyér megszegésérõl.
  36. És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus õ közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!
    Márk. 16,14., Ján. 20,19., 1 Kor. 15,5.
  37. Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.
  38. És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?
    Márk. 4,40.
  39. Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!
    Ján. 20,20., Ján. 20,27.
  40. És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.
  41. Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?
  42. Õk pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,
  43. Melyeket elvõn, és elõttök evék.
    Csel. 10,40., Csel. 10,41.
  44. És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felõlem.
    Mát. 16,21.
  45. Akkor megnyilatkoztatá az õ elméjöket, hogy értsék az írásokat.
    Csel. 16,14.
  46. És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:
    Dán. 9,26.
  47. És prédikáltatni az õ nevében a megtérésnek és a bûnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtõl elkezdve.
    Csel. 2,38., Csel. 4,12.
  48. Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.
  49. És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem + felruháztattok mennyei erõvel.
    Ján. 15,26., Csel. 1,4., Csel. 2,1., Csel. 2,4.
  50. Kivivé pedig õket Bethániáig; és felemelvén az õ kezeit, megáldá õket.
  51. És lõn, hogy míg áldá õket, tõlök elszakadván, felviteték a mennybe.
    Márk. 16,19., Csel. 1,9.
  52. Õk pedig imádván õt, visszatérnek nagy örömmel Jeruzsálembe;
  53. És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.
    Csel. 1,14.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.