PÁL APOSTOLNAK A THESSALONIKABELIEKHEZ ÍROTT ELSÕ LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.

1. Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tõlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok.
   2 Thess. 3,12., 2 Kor. 5,20., 1 Thess. 2,12., Eféz. 4,1., 1 Kor. 15,58.
2. Mert tudjátok, milyen parancsolatokat adtunk néktek az Úr Jézus által.
   2 Thess. 3,6.
3. Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok;
   1 Thess. 4,7., Zsid. 12,14., Eféz. 5,3.
4. Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét,
   2 Kor. 4,7., 1 Sám. 21,5.
5. Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, a kik nem ismerik az Istent;
   Róm. 1,24., Eféz. 2,12.
6. Hogy senki túl ne lépjen és meg ne károsítsa valamely dologban az õ atyjafiát: mert bosszút áll az Úr mindezekért, a mint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk.
   3 Móz. 19,11., Gal. 5,21.
7. Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten.
   1 Thess. 4,3., 2 Tim. 1,9., Róm. 12,2.
8. A ki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Istent, a ki Szent Lelkét is közlé velünk.
   Csel. 5,4., Eféz. 4,30.
9. Az atyafiúi szeretetrõl pedig nem is szükség írnom néktek: mert titeket Isten maga tanított meg arra, hogy egymást szeressétek;
   1 Thess. 1,8., 1 Thess. 5,1., 1 Ján. 2,27., Ján. 6,45.
10. Sõt gyakoroljátok is azt mindamaz atyafiak iránt, a kik egész Maczedóniában vannak. Kérünk azonban titeket atyámfiai, hogy mindinkább gyarapodjatok;
    1 Thess. 1,7., 1 Thess. 3,12.
11. És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, a miként rendeltük néktek;
    2 Thess. 3,12., 2 Thess. 2,9., Eféz. 4,28., Csel. 20,35.
12. Hogy a kívülvalók iránt tisztességesen viselkedjetek, és semmi szükséget ne érezzetek.
    Róm. 13,13., Kol. 4,5., 1 Tim. 3,7.
13. Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felõl, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök.
    1 Kor. 10,1., 1 Kor. 15,18., 1 Kor. 15,20., Eféz. 2,12., 2 Thess. 2,16.
14. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is elõhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által õ vele együtt.
    1 Kor. 6,14., 1 Kor. 15,23., Róm. 8,11., Róm. 14,9.
15. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem elõzzük meg azokat, a kik elaludtak.
    1 Thess. 2,13., 1 Kor. 15,23., 1 Kor. 15,51.
16. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égbõl: és feltámadnak elõször a kik meghaltak volt a Krisztusban;
    Mát. 25,31., 2 Thess. 1,7., 1 Kor. 15,52., 1 Kor. 15,23.
17. Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhõkön az Úr elébe a levegõbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.
    1 Thess. 5,10., Jel. 11,12., Ján. 14,3., Róm. 8,17.
18. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel.
    1 Thess. 5,11.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.