A MÁRK ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.
Mát. 8,28.,
Mát. 8,34.,
Luk. 8,26.,
Luk. 8,40.
- És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
- A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta õt senki sem lekötni.
- Mert sokszor megkötözték õt békókkal és lánczokkal, de õ a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta õt megfékezni.
- És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.
- Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,
- És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.
- (Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberbõl.)
- És kérdezé tõle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.
- És igen kéré õt, hogy ne küldje el õket arról a vidékrõl.
- Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.
- És az ördögök kérik vala õt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.
- És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekrõl a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.
- A kik pedig õrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.
- És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngõs ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.
- A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngõssel, és a disznókkal.
- És kezdék kérni õt, hogy távozzék el az õ határukból.
- Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngõs kéré õt, hogy vele lehessen.
- De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.
- El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.
- És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyûle õ hozzá; és vala a tenger mellett.
- És ímé, eljöve a zsinagóga fõk egyike, névszerint Jairus, és meglátván õt, lábaihoz esék,
Mát. 9,18.,
Mát. 9,26.,
Luk. 8,41.,
Luk. 8,56.
- És igen kéré õt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.
- El is méne vele, és követé õt nagy sokaság, és összeszorítják vala õt.
- És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,
- És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sõt inkább még rosszabbul lett,
- Mikor Jézus felõl hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.
- Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.
- És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.
- Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erõ áradott ki belõle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?
Luk. 6,19.
- És mondának néki az õ tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?
- És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.
- Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.
- Õ pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.
Márk. 10,52.,
Mát. 9,22.,
Luk. 7,50.,
Luk. 8,48.,
Luk. 17,19.,
Luk. 18,42.
- Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétõl, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?
- Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.
- És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.
- És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zûrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.
- És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.
Ján. 11,11.
- És nevetik vala õt. Õ pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levõket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.
- És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.
Luk. 7,14.
- És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendõs vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.
- Õ pedig erõsen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.