A MÁRK ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- Azokban a napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az õ tanítványait, és monda nékik:
Mát. 15,32.,
Mát. 15,39.
- Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök;
Márk. 6,34.,
Márk. 6,44.
- És ha éhen bocsátom haza õket, kidõlnek az úton; mert némelyek õ közülök messzünnen jöttek.
- Az õ tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?
- És megkérdé õket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.
- Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az õ tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.
- Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.
- Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.
- Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá õket.
- És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.
- És kijövének a farizeusok, és kezdék õt faggatni, mennyei jelt kívánván tõle, hogy kísértsék õt.
Mát. 16,1.,
Mát. 16,12.
- Õ pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.
Mát. 12,39.,
Luk. 11,29.
- És ott hagyván õket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.
- De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.
- És õ inti vala õket, mondván: Vigyázzatok, õrizkedjetek a farizeusok kovászától és a + Heródes kovászától!
Mát. 16,6.,
Luk. 12,1.,
Márk. 3,6.
- Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.
- Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek?
Márk. 6,52.
- Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?
- Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettõt.
- Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.
- És monda nékik: Hogy nem értitek hát?
- Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala õt, hogy illesse azt.
Márk. 6,56.
- Õ pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté õt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé õt, ha lát-é valamit?
Márk. 7,32.,
Márk. 7,33.,
Ján. 9,6.
- Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.
- Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.
- És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.
Márk. 7,36.
- És elméne Jézus és az õ tanítványai Czézárea Filippi falvaiba; és útközben megkérdé az õ tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek?
Mát. 16,13.,
Mát. 16,28.,
Luk. 9,18.,
Luk. 9,27.
- Õk pedig felelének: Keresztelõ Jánosnak; és némelyek Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül.
Márk. 6,15.
- És õ monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.
- És rájok parancsola, hogy senkinek se szóljanak felõle.
Márk. 9,9.
- És kezdé õket tanítani, hogy az ember Fiának sokat kell szenvedni, és megvettetni a vénektõl és a fõpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni.
Márk. 9,31.,
Márk. 10,33.,
Mát. 16,21.,
Mát. 17,22.,
Mát. 20,18.,
Luk. 9,22.,
Luk. 17,25.,
Luk. 24,7.
- És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván õt, kezdé dorgálni.
- És õ megfordulván és az õ tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tõlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
- A sokaságot pedig az õ tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jõni, tagadja meg magát, és vegye fel az õ keresztjét, és kövessen engem.
Mát. 10,38.,
Mát. 16,24.,
Luk. 9,23.,
Luk. 14,27.
- Mert valaki meg akarja tartani az õ életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az õ életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.
Mát. 10,39.,
Mát. 16,25.,
Luk. 9,24.,
Luk. 17,33.,
Ján. 12,25.
- Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
Mát. 16,26.,
Luk. 9,25.
- Avagy mit adhat az ember váltságul az õ lelkéért?
- Mert valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bûnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljõ az õ Atyja dicsõségében a szent angyalokkal.
Mát. 10,33.,
Luk. 9,26.,
Luk. 12,9.