A MÁTÉ ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

  1. Mikor leszállott vala a hegyrõl, nagy sokaság követé õt.
  2. És ímé eljövén egy bélpoklos, leborula elõtte, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.
  3. És kinyújtván kezét, megilleté õt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltisztult annak poklossága.
  4. És monda néki Jézus: Meglásd, senkinek se szólj. Hanem eredj, + mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az ajándékot, a melyet Mózes rendelt, bizonyságul nékik.
    Mát. 9,30., Márk. 7,36., Luk. 17,14., 3 Móz. 14,2., 3 Móz. 14,32.
  5. Mikor pedig beméne Jézus Kapernaumba, egy százados méne hozzá, kérvén õt,
    Luk. 7,1., Luk. 7,10.
  6. És ezt mondván: Uram, az én szolgám otthon gutaütötten fekszik, és nagy kínokat szenved.
  7. És monda néki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom õt.
  8. És felelvén a százados, monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én hajlékomban jõjj; hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul az én szolgám.
  9. Mert én is hatalmasság alá vetett ember vagyok, és vannak alattam vitézek; és mondom egyiknek: Eredj el, és elmegy; és a másiknak: Jöszte, és eljõ; és az én szolgámnak: Tedd ezt, és megteszi.
  10. Jézus pedig, a mikor ezt hallá, elcsodálkozék, és monda az õt követõknek: Bizony mondom néktek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.
    Mát. 15,28.
  11. De mondom néktek, hogy sokan eljõnek napkeletrõl és napnyugatról, és letelepednek + Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában:
    Ésa. 49,12., Luk. 13,28., Luk. 13,29.
  12. Ez ország fiai pedig kivettetnek a külsõ sötétségre; holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása.
    Mát. 22,13., Mát. 24,51., Mát. 25,30.
  13. És monda Jézus a századosnak: Eredj el, és legyen néked a te hited szerint. És meggyógyult annak szolgája abban az órában.
    Mát. 9,29., Mát. 15,28.
  14. És bemenvén Jézus a Péter házába, látá, hogy annak napa fekszik és lázas.
    1 Kor. 9,5.
  15. És illeté annak kezét, és elhagyta õt a láz; és fökele, és szolgála nékik.
  16. Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngõst, és egy szóval kiûzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget;
  17. Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Õ vette el a mi erõtlenségünket, és õ hordozta a mi betegségünket.
    Ésa. 53,4.
  18. Látván pedig Jézus a nagy sokaságot maga körül, parancsolá, hogy menjenek a túlsó partra.
    Márk. 4,35., Luk. 8,22.
  19. És hozzámenvén egy írástudó, monda néki: Mester, követlek téged, akárhova mégy.
    Luk. 9,57.
  20. És monda néki Jézus: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.
    2 Kor. 8,9.
  21. Egy másik pedig az õ tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy elõbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
    Luk. 9,59., Luk. 9,60.
  22. Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az õ halottaikat.
  23. És mikor a hajóra szállt vala, követék õt az õ tanítványai.
  24. És ímé nagy háborgás lõn a tengeren, annyira, hogy a hajót elborítják vala a hullámok; õ pedig aluszik vala.
    Márk. 4,37., Márk. 4,41., Luk. 8,23., Luk. 8,25.
  25. És az õ tanítványai hozzámenvén, felkölték õt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk.
  26. És monda nékik: Mit féltek, óh kicsinyhitûek? Ekkor fölkelvén, megdorgálá a szeleket és a tengert, és lõn nagy csendesség.
    Mát. 14,31., Mát. 16,8.
  27. Az emberek pedig elcsodálkozának, mondván: Kicsoda ez, hogy mind a szelek, mind a tenger engednek néki.
  28. És a mikor eljutott vala a túlsó partra, a Gadarénusok tartományába, két ördöngõs ment eléje, a sírboltokból kijövén, igen kegyetlenek, annyira, hogy senki sem mer vala elmenni azon az úton.
    Márk. 5,1., Márk. 5,17., Luk. 8,26., Luk. 8,37.
  29. És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idõ elõtt + meggyötörj minket?
    Luk. 4,41., 2 Pét. 2,4.
  30. Tõlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészik vala.
  31. Az ördögök pedig kérik vala õt mondván: Ha kiûzesz minket, engedd meg nékünk, hogy ama disznónyájba mehessünk!
  32. És monda nékik: Menjetek. Azok pedig kimenvén, menének a disznónyájba: és ímé az egész disznónyáj a meredekrõl a tengerbe rohana, és oda vesze a vízben.
  33. A pásztorok pedig elfutának, és bemenvén a városba hírré adának mindent, azokat is, a mik az ördöngõsökkel történtek vala.
  34. És ímé az egész város kiméne Jézus elébe; és mihelyt meglátták, kérék õt, hogy távozzék az õ határukból.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.