A MÁRK ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.

Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a fõpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg õt.
Mát. 26,1., Mát. 26,5., Luk. 22,1., Luk. 22,2., Ján. 11,55., Ján. 11,57.
Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.
Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal: és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt az õ fejére.
Mát. 26,6., Mát. 26,13., Ján. 12,1., Ján. 12,8.
Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?
Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.
Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok õt? jó dolgot cselekedett én velem.
Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.
5 Móz. 15,11.
Õ a mi tõle telt, azt tevé: elõre megkente az én testemet a temetésre.
Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az õ emlékezetére.
Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettõ közül, elméne a fõpapokhoz, hogy õt azoknak elárulja.
Mát. 26,14., Mát. 26,16., Luk. 22,3., Luk. 22,6.
Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Õ pedig keresi vala, mimódon árulhatná el õt jó alkalommal.
És a kovásztalan kenyerek ünnepének elsõ napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az õ tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
Mát. 26,17., Mát. 26,19., Luk. 22,7., Luk. 22,13.
Akkor elkülde kettõt az õ tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jõ elõtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek õt,
És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
És õ mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.
Elmenének azért az õ tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.
Mikor pedig este lõn, oda méne a tizenkettõvel.
És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik.
Mát. 26,20., Mát. 26,29., Luk. 22,14., Luk. 22,23., Ján. 13,21., Ján. 13,26.
Õk pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
Õ pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettõ közül, a ki velem együtt márt a tálba.
Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felõle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
És mikor õk evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
1 Kor. 11,23., 1 Kor. 11,25.
És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szõlõtõnek gyümölcsébõl mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.
És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.
És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem + a pásztort, és elszélednek a juhok.
Mát. 26,30., Mát. 26,35., Luk. 22,31., Luk. 22,34., Luk. 22,39., Zak. 13,7.
De feltámadásom után elõttetek fogok felmenni Galileába.
Márk. 16,7.
Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielõtt a kakas + kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.
Mát. 26,34., Luk. 22,34., Ján. 13,38.
Õ pedig annál inkább erõsíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.
És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az õ tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.
Mát. 26,36., Mát. 26,46., Luk. 22,40., Luk. 22,46., Ján. 18,1., Ján. 18,2.
És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrõdni;
És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
Ján. 12,27.
És egy kevéssé elõre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tõle ez az óra;
És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tõlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
Márk. 10,38.
Azután visszatére és aluva találá õket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erõtelen.
És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.
A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá õket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.
Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bûnösök kezébe adatik.
Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.
És mindjárt még mikor õ szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettõ közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a fõpapoktól, az írástudóktól és a vénektõl.
Mát. 26,47., Mát. 26,58., Luk. 22,47., Luk. 22,55., Ján. 18,2., Ján. 18,18.
Az õ elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, õ az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.
És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá õt.
Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák õt.
De egy az ott állók közül az õ szablyáját kivonván, a fõpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!
Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek.
Akkor elhagyván õt, mindnyájan elfutának.
Egy ifjú pedig követé õt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák õt az ifjak.
De õ ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tõlük.
És vivék Jézust a fõpaphoz. És oda gyûlének mindnyájan a fõpapok, a vének és az írástudók.
Péter pedig távolról követé õt, be egészen a fõpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tûznél.
A fõpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék õt; de nem találnak vala.
Mát. 26,59., Mát. 26,68., Luk. 22,63., Luk. 22,71., Ján. 18,19., Ján. 18,24.
Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezõk.
És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tõnek ellene, mondván:
Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott.
Ján. 2,19.
De még így sem vala egyezõ az õ bizonyságtételük.
Akkor a fõpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?
Õ pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé õt a fõpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia?
Márk. 15,5., Ésa. 53,7.
Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljõni az ég felhõivel.
A fõpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?
Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték õt mindnyájan.
Ján. 19,7.
És kezdék õt némelyek köpdösni, és az õ orczáját elfedni, és õt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala õt.
A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a fõpap szolgálói közül;
Mát. 26,69., Mát. 26,75., Luk. 22,56., Luk. 22,62., Ján. 18,17., Ján. 18,25., Ján. 18,27.
És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!
Õ pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala.
A szolgáló pedig meglátva õt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.
Õ pedig ismét megtagadá. De kevés idõ múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló.
Õ pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kirõl beszéltek.
És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielõtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.
Márk. 14,30.