A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- Mikor pedig minden õ beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.
- Egy századosnak szolgája pedig, aki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.
Mát. 8,5.,
Mát. 8,10.
- Az pedig, mikor hallott Jézus felõl, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén õt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg az õ szolgáját.
- Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék õt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki;
- Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is õ építtette nékünk.
- Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jõjj;
- A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.
- Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljõ; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi.
- Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék õ rajta; és hátrafordulván monda az õt követõ sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!
- És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát már egészségben találták.
- És lõn másnap, hogy méne Nain nevû városba; és az õ tanítványai sokan menének õ vele, és nagy sokaság.
- Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt õ vele.
- És látván õt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj.
- És oda menvén, illeté a koporsót; a vivõk pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!
- És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá õt anyjának.
- És elfogá mind azokat a félelem, és dicsõíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az õ népét.
Ján. 6,14.,
5 Móz. 18,18.
- És kiméne õ felõle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba.
- És Jánosnak mind ezeket elmondták a tanítványai. És János az õ tanítványai közül kettõt elõszólítván,
Mát. 11,2.,
Mát. 11,6.
- Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendõ vala, vagy mást várjunk?
Malak. 3,1.,
Mát. 3,11.
- Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelõ János küldött minket te hozzád,mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendõ vala, vagy mást várjunk?
- Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségébõl, csapásokból, tisztátalan lelkektõl, és sok vaknak adá meg szeme világát.
- És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik.
Ésa. 35,5.,
Ésa. 35,6.
- És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.
- Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak JÁnos felõl: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é?
Mát. 11,7.,
Mát. 11,11.
- Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik drága öltözetben és gyönyörûségben vannak, a királyok palotáiban vannak.
- Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.
- Ez az, a ki felõl meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád elõtt, ki elkészíti elõtted a te útadat.
Malak. 3,1.,
Mát. 11,10.,
Mát. 11,14.,
Márk. 1,2.
- Mert mondom néktek, hogy azok között, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelõ Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb õ nála.
Mát. 11,11.,
Mát. 11,14.
- És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedõk, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;
Mát. 21,32.
- A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték õ magokra nézve, nem keresztelkedvén meg õ tõle.
Csel. 13,46.
- Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók?
- Hasonlók a piaczon ülõ gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.
Mát. 11,16.,
Mát. 11,19.
- Mert eljött Keresztelõ János, a ki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.
- Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó ember, a vámszedõk és bûnösök barátja.
- És igazoltatik a bölcseség minden õ fiaitól.
- Kéré pedig õt egy a farizeusok közül, hogy õ vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.
- És ímé a városban egy asszony a ki bûnös vala, mikor megtudta, hogy õ a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelencze drága kenetet.
- És megállván hátul az õ lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az õ lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az õ lábait, és megkené drága kenettel.
- Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki õt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki õt illeti: hogy bûnös.
- És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.
- Egy hitelezõnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.
- És mikor nem volt nékik mibõl megadni, mind a kettõnek elengedé. E kettõ közül azért, mondd meg, melyik szereti õt jobban?
- Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél.
- És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.
- Engem meg nem csókolál: ez pedig az idõtõl fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.
- Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat.
- Minekokáért mondom néked: Néki sok bûne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
- És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bûneid.
- És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bûnöket is megbocsátja?
Luk. 5,21.,
Mát. 9,3.,
Márk. 2,7.
- Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel!
Luk. 8,48.,
Luk. 18,42.,
Mát. 9,22.,
Márk. 5,34.,
Márk. 10,52.