A MÁRK ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyûle õ hozzá, úgy hogy õ a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala.
Mát. 13,1.,
Mát. 13,2.
- És sokat tanítja vala õket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:
- Halljátok: Ímé, a magvetõ kiméne vetni.
- És lõn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt.
Mát. 13,4.,
Mát. 13,8.,
Luk. 8,4.,
Luk. 8,15.
- Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.
- Mikor pedig fölkelt a nap, elsûle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.
- Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.
- Némely pedig a jó földbe esék; és ád vala nevekedõ és bõvölködõ gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit.
- És monda nékik: A kinek van füle a hallásra, hallja.
- Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék õt a körülötte lévõk a tizenkettõvel együtt a példázat felõl.
- Õ pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levõknek pedig példázatokban adatnak mindenek,
1 Kor. 5,12.
- Hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallván halljanak és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek és bûneik meg ne bocsáttassanak.
Ésa. 6,9.,
Ésa. 6,10.
- És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon értitek meg majd a többi példázatot?
- A magvetõ az ígét hinti.
Mát. 13,19.
- Az útfélen valók pedig azok, a kiknek hintik az ígét, de mihelyest hallják, azonnal eljõ a Sátán és elragadja a szívökbe vetett ígét.
- És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, a kik mihelyst hallják az ígét, mindjárt örömmel fogadják,
- De nincsen õ bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az íge miatt, azonnal megbotránkoznak.
- A tövisek közé vetettek pedig azok, a kik az ígét hallják,
- De a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejõvén, elfojtják az ígét, és gyümölcstelen lesz.
Márk. 10,23.,
Márk. 10,24.
- A jó földbe vetettek pedig azok, a kik hallják az ígét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincz annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit.
- És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elõ a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék?
Mát. 5,15.,
Luk. 8,16.,
Luk. 11,33.
- Mert nincs semmi rejtett dolog, a mi meg ne jelentetnék; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.
Mát. 10,26.,
Luk. 8,17.,
Luk. 12,2.
- Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.
- És monda nékik: Megjegyezzétek, a mit hallotok: A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sõt ráadást adnak néktek, a kik halljátok.
Mát. 7,2.
- Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.
Mát. 13,12.,
Mát. 25,29.,
Luk. 8,18.,
Luk. 19,26.
- És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.
- És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnõ, õ maga sem tudja miképen.
Jak. 5,7.
- Mert magától terem a föld, elõször füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.
- Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
- És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?
Luk. 13,18.
- A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,
Mát. 13,31.,
Mát. 13,32.,
Luk. 13,19.
- És mikor elvettetik, felnõ, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.
- És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az ígét, úgy a mint megérthetik vala.
- Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik; maguk közt azonban a tanítványnak mindent megmagyaráz vala.
- Azután monda nékik azon a napon, a mint este lõn: Menjünk át a túlsó partra.
Mát. 8,18.,
Mát. 8,23.
- Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék õt, úgy a mint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.
- Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már megtelék.
Mát. 8,23.,
Mát. 8,27.,
Luk. 8,23.,
Luk. 8,25.
- Õ pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték õt és mondának néki: Mester, nem törõdöl vele, hogy elveszünk?
- És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lõn nagy csendesség.
- És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincs hitetek?
- És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?