A MÁRK ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.
- És mindjárt reggel tanácsot tartván a fõpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
Mát. 27,1.,
Mát. 27,2.,
Luk. 23,1.,
Ján. 18,28.
- És megkérdé õt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Õ pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
Mát. 27,11.,
Mát. 27,30.,
Luk. 23,2.,
Luk. 23,25.,
Ján. 18,29.,
Ján. 19,16.
- És erõsen vádolják vala õt a fõpapok.
- Pilátus pedig ismét megkérdé õt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
- Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.
Márk. 14,61.,
Ésa. 53,7.
- Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.
- Vala pedig egy Barabbás nevû, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
- És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.
- Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
- Mert tudja vala, hogy írigységbõl adták õt kézbe a fõpapok.
Ján. 11,48.
- A fõpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.
- Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?
- És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg õt!
- Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg õt!
- Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.
- A vitézek pedig elvivék õt az udvar belsõ részébe, a mi az õrház; és összehívák az egész csapatot.
- És bíborba öltözteték õt, és tövisbõl font koszorút tevének a fejére,
- És elkezdék õt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
- És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala õt, és térdet hajtva tisztelik vala õt.
- Mikor pedig kicsúfolták õt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék õt, hogy megfeszítsék.
Mát. 27,31.,
Mát. 27,56.,
Luk. 23,26.,
Luk. 23,49.,
Ján. 19,16.,
Ján. 19,30.
- És kényszerítének egy mellettök elmenõt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezõrõl jõ vala, Alekszándernek és + Rufusnak az atyját, hogy vigye az õ keresztjét.
Mát. 27,32.,
Luk. 23,26.,
Róm. 16,13.
- És vivék õt a Golgotha nevû helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
Mát. 27,33.,
Mát. 27,44.,
Luk. 23,32.,
Luk. 23,43.,
Ján. 19,17.,
Ján. 19,27.
- És mirhás bort adnak vala néki inni; de õ nem fogadá el.
Zsolt. 69,22.
- És megfeszítvén õt, eloszták az õ ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
Zsolt. 22,19.
- Vala pedig három óra, mikor megfeszíték õt.
- Az õ kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.
Mát. 27,37.,
Luk. 23,38.,
Ján. 19,19.
- Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felõl.
- És beteljesedék az írás, a mely azt mondja: És a bûnösök közé számláltaték.
Ésa. 53,12.
- Az arra menõk pedig szidalmazzák vala õt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
Márk. 14,58.
- Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztrõl!
- Hasonlóképen pedig a fõpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
- A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala õt.
- Mikor pedig hat óra lõn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
Mát. 27,45.,
Mát. 27,54.,
Luk. 23,44.,
Luk. 23,48.,
Ján. 19,28.,
Ján. 19,30.
- És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
Zsolt. 22,2.
- Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
- Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tûzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljõ-é Illés, hogy levegye õt.
- Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
Mát. 27,50.,
Luk. 23,46.,
Ján. 19,30.
- És a templom kárpítja fölétõl aljáig ketté hasada.
- Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
- Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, + és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
Mát. 27,55.,
Mát. 27,56.,
Luk. 23,49.,
Ján. 19,25.,
Luk. 8,2.,
Luk. 8,3.
- A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala õt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
- És mikor immár este lõn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat elõtt való nap,
Mát. 27,57.,
Mát. 27,61.,
Luk. 23,50.,
Luk. 23,55.,
Ján. 19,38.,
Ján. 19,42.
- Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
- Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tõle, ha régen halt-é meg?
- És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.
- Õ pedig gyolcsot vásárolván, és levévén õt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kõsziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.
- Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.