A MÁRK ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.
Mát. 16,28.,
Luk. 9,27.
- És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé õket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék elõttük;
Mát. 17,1.,
Mát. 17,13.,
Luk. 9,28.,
Luk. 9,36.
- És a ruhája fényes lõn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestõ e földön nem fehéríthet.
- És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.
- Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
- De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.
- És felhõ támada, mely õket befogá, és a felhõbõl szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; õt hallgassátok.
Márk. 1,11.,
2 Pét. 1,17.
- És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.
- Mikor pedig a hegyrõl leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad.
Márk. 8,30.
- És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni?
- És megkérdezék õt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy elõbb Illésnek kell eljõnie?
- Õ pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan elõbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie?
Ésa. 53,3.
- De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van + írva õ felõle.
Mát. 11,14.,
1 Kir. 19,2.,
1 Kir. 19,20.
- És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala.
Mát. 17,14.,
Mát. 17,21.,
Luk. 9,37.,
Luk. 9,42.
- És az egész sokaság meglátván õt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté õt.
- Õ pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?
- És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.
- És a hol csak elõfogja, szaggatja õt; õ pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy ûzzék ki azt, de nem tudták.
- Õ pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok õt hozzám.
- És hozzá vivék azt; és mihelyt õ meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.
- És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.
- És gyakorta veté õt tûzbe is, vízbe is, hogy elveszítse õt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.
- Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívõnek.
Márk. 11,23.
- A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.
- Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belõle, és többé belé ne menj!
- És kiáltás és erõs szaggatás között kiméne; az pedig olyan lõn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt.
- Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.
- Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék õt külön: Mi miért nem ûzhettük ki azt?
- Õ pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem ûzhetõ ki, csupán könyörgéssel és bõjtöléssel.
- És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja.
Mát. 17,22.,
Mát. 17,23.,
Luk. 9,43.,
Luk. 9,45.
- Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik õt; de ha megölték, harmadnapra föltámad.
Márk. 8,31.,
Márk. 10,32.,
Márk. 10,33.,
Mát. 16,21.,
Mát. 17,22.,
Mát. 20,18.,
Luk. 9,22.,
Luk. 17,25.,
Luk. 24,7.
- De õk nem értik vala e mondást, és féltek õt megkérdezni.
Luk. 18,34.
- És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé õket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton?
Mát. 18,1.,
Mát. 18,9.,
Luk. 9,46.,
Luk. 9,50.
- De õk hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb?
Mát. 18,1.,
Luk. 9,46.,
Luk. 22,24.
- És leülvén, odaszólítá a tizenkettõt, és monda nékik: Ha valaki elsõ akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája.
Márk. 10,44.
- És elõfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik:
Márk. 10,16.
- A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott.
Mát. 10,40.,
Mát. 18,5.,
Luk. 9,48.,
Ján. 13,20.
- János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket ûz, a ki nem követ minket; és eltiltók õt, mivelhogy nem követ minket.
Luk. 9,49.
- Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el õt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felõlem.
- Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.
Mát. 12,30.,
Luk. 9,50.
- Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az õ jutalmát.
Mát. 10,42.
- A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik.
Mát. 18,6.,
Luk. 17,2.
- És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre.
Mát. 5,30.
- A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
Ésa. 66,24.
- És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tûzre.
- A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
Márk. 9,44.
- És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára.
Mát. 5,29.
- A hol az õ férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.
Márk. 9,44.,
Márk. 9,46.
- Mert mindenki tûzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg.
3 Móz. 2,13.
- Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.
Mát. 5,13.,
Luk. 14,34.,
Kol. 4,6.