A MÁRK ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.
- Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyûl vala hozzá; õ pedig szokása szerint ismét tanítja vala õket.
Mát. 19,1.,
Mát. 19,9.
- És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tõle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén õt.
- Õ pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?
- Õk pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk.
5 Móz. 24,1.,
Mát. 5,31.,
Mát. 5,32.
- És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot;
- De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté õket az Isten.
1 Móz. 1,27.
- Annakokáért elhagyja az ember az õ atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez,
1 Móz. 2,24.
- És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.
- Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza.
- És odahaza az õ tanítványai ismét megkérdezék õt e dolog felõl.
- Õ pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen.
Mát. 5,32.,
Luk. 16,18.
- Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.
- Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg õket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák.
Mát. 19,13.,
Mát. 19,15.,
Luk. 18,15.,
Luk. 18,17.
- Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jõni a gyermekeket és ne tiltsátok el õket; mert ilyeneké az Istennek országa.
- Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba.
Mát. 18,3.,
Luk. 18,17.
- Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá õket.
Márk. 9,36.
- És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén elõtte, kérdezi vala õt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?
Mát. 19,16.,
Mát. 19,30.,
Luk. 18,18.,
Luk. 18,30.
- Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.
- A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat.
2 Móz. 20,12.,
2 Móz. 20,16.
- Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
- Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé õt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet.
Márk. 8,34.,
Mát. 10,38.
- Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala.
- Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van!
- A tanítványok pedig álmélkodának az õ beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!
Zsolt. 62,11.,
1 Tim. 6,17.
- Könnyebb a tevének a tû fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
- Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát?
- Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges.
- És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.
- Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nõtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért,
- A ki százannyit ne kapna most ebben az idõben, házakat, fitestvéreket, nõtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendõ világon pedig örök életet.
- Sok elsõk pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsõk.
Mát. 19,30.,
Mát. 20,16.,
Luk. 13,30.
- Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és elõttök megy vala Jézus, õk pedig álmélkodának, és követvén õt, félnek vala. És õ a tizenkettõt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, a mik majd vele történnek,
Márk. 9,31.,
Mát. 20,17.,
Mát. 20,19.,
Luk. 18,31.,
Luk. 18,34.
- Mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a fõpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják õt, és a pogányok kezébe adják õt;
Márk. 8,31.,
Márk. 9,31.,
Mát. 16,21.,
Mát. 17,22.,
Mát. 20,18.,
Luk. 9,22.,
Luk. 17,25.,
Luk. 24,7.
- És megcsúfolják õt, és megostorozzák õt, és megköpdösik õt, és megölik õt; de harmadnapon feltámad.
- És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnõk, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk.
Mát. 20,20.,
Mát. 20,28.
- Õ pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek?
- Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felõl, másikunk pedig bal kezed felõl üljön a te dicsõségedben.
- Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é + azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem?
Márk. 14,36.,
Mát. 20,22.,
Luk. 12,50.
- Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek;
- De az én jobb és bal kezem felõl való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett.
- És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra.
- Jézus pedig magához szólítván õket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartanak, uralkodnak felettök, és az õ nagyjaik hatalmaskodnak rajtok.
Mát. 20,25.,
Luk. 22,25.,
Luk. 22,27.
- De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok;
Márk. 9,35.
- És a ki közületek elsõ akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:
- Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon, és adja az õ életét váltságul sokakért.
- És Jerikóba érkezének: és mikor õ és az õ tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.
Mát. 20,29.,
Mát. 20,34.,
Luk. 18,35.,
Luk. 18,43.
- És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
- És sokan feddik vala õt, hogy hallgasson; de õ annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
- Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elõ. És elõhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet.
- Az pedig felsõ ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.
- És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.
- Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.
Márk. 5,34.,
Mát. 9,22.,
Luk. 7,50.,
Luk. 8,48.,
Luk. 17,19.,
Luk. 18,42.
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16.