Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

Jézus szenvedése, halála és föltámadása

Az utolsó vacsora

1. A főtanács határozata. Miután Jézus ezt a tanítását befejezte, így szólt tanítványaihoz:
   
2. "Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz s az Emberfiát kiszolgáltatják, hogy keresztre feszítsék."
   
3. Akkor összegyűltek a főpapok és a nép vénei Kajafás főpap palotájában.
   
4. Tanácsot tartottak, hogyan foghatnák el s ölhetnék meg Jézust cselvetéssel.
   
5. Megjegyezték ugyanis: "Ne az ünnepnapon, hogy zavargás ne támadjon a nép között."
   
6. Jézus Betániában. Amikor Jézus Betániában a leprás Simon házában tartózkodott, odajött hozzá egy asszony.
   
7. Alabástromedényben drága illatos olajat hozott, s az asztalhoz telepedett Jézus fejére öntötte.
   
8. Ennek láttára a tanítványok elégedetlenkedtek. "Mire való ez a pazarlás? - mondták.
   
9. Drágán el lehetett volna adni ezt, árát ki lehetett volna osztani a szegények közt."
   
10. Jézus észrevette és így szólt hozzájuk: "Mit bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem.
    
11. Szegények mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.
    
12. Ha ő most megkente testemet ezzel az olajjal, a temetésemre tette.
    
13. Bizony mondom nektek: mindenütt a világon, ahol csak hirdetni fogják az evangéliumot, megemlékeznek majd arról is, amit ő tett."
    
14. Júdás eladja Mesterét. Ezután egy a tizenkettő közül, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz és így szólt:
    
15. "Mit adtok nekem, ha kiszolgáltatom nektek őt?" Azok harminc ezüstpénzt fizettek neki.
    
16. Attól fogva csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltathassa őt nekik.
    
17. A húsvéti vacsora. A kovásztalan kenyér első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Hol készítsük el számodra a húsvéti vacsorát?"
    
18. Ő így felelt: menjetek a városba egy bizonyos emberhez és mondjátok neki: a mester üzeni: közel az időm, nálad tartom tanítványaimmal a húsvéti vacsorát.
    
19. A tanítványok úgy tettek, amint Jézus meghagyta nekik s el is készítették a húsvéti vacsorát.
    
20. Amikor beesteledett, asztalhoz telepedett tizenkét (tanítványával).
    
21. Étkezés közben megszólalt: "Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem."
    
22. Erre igen elszomorodtak és sorra kérdezték: "Csak nem én vagyok, Uram?"
    
23. Ő így válaszolt: "Aki most velem együtt a tálba nyúl, az árul el engem.
    
24. Az Emberfia ugyan elhagyja a világot, amint írva van róla, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna."
    
25. Erre Júdás, az árulója is megkérdezte: "Csak nem én vagyok, Mester?" "De te vagy" - felelte.
    
26. Az eukarisztia alapítása. Étkezés közben Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem!"
    
27. Azután fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal adta nekik:
    
28. "Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az (új) szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára.
    
29. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában."
    
30. Péter tagadásának megjövendölése. Miután elmondták a hálaadó zsoltárt, kimentek az Olajfák hegyére.
    
31. Ott Jézus így szólt hozzájuk: "Ti mindnyájan megbotránkoztok bennem az éjjel. Írva van ugyanis: megverem a pásztort, s elszélednek a nyáj juhai.
    
32. De föltámadásom után megelőzlek majd titeket Galileában."
    
33. Péter erre így fogadkozott: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én meg nem botránkozom soha."
    
34. Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem." De Péter tovább erősködött:
    
35. "Ha meg is kell halnom veled, nem tagadlak meg." Hasonlóképpen fogadkozott a többi tanítvány is.
    

    Jézus szenvedése

36. Jézus halálfélelme. Közben Jézus a Getszemáni nevű majorba érkezett velük.
    
37. "Üljetek le itt, amíg tovább megyek s imádkozom", mondta tanítványainak. Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával.
    
38. Egyszerre csak szomorkodni és gyötrődni kezdett. "Halálosan szomorú a lelkem, mondta nekik, várjatok itt és virrasszatok velem."
    
39. Kicsit tovább ment és arcra borulva így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te."
    
40. Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Rászólt Péterre: "Így hát egy óra hosszat sem tudtatok virrasztani velem?
    
41. Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyönge."
    
42. Másodszor is elvonult és így imádkozott: "Atyám, ha nem kerülhet el (ez a kehely) anélkül, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod."
    
43. Mikor visszatért, megint alva találta őket, mert szemük elnehezült.
    
44. Erre otthagyta őket, ismét elment s harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
    
45. Aztán visszatért tanítványaihoz és így szólt: "Aludjatok csak és nyugodjatok! Itt az óra! Az Emberfia bűnösök kezébe kerül.
    
46. Keljetek föl, menjünk! Nézzétek, itt jön, aki elárul engem."
    
47. Jézust elfogják. Még beszélt, mikor odaérkezett Júdás, egy a tizenkettő közül, s vele a főpapoknak és a nép véneinek megbízásából egy kardokkal és dorongokkal fölszerelt csapat.
    
48. Az áruló jelben egyezett meg velük: "Akit megcsókolok, mondta, ő az, fogjátok el."
    
49. Azzal mindjárt Jézushoz lépett: "Üdvöz légy, Mester!" - szólt és megcsókolta.
    
50. Jézus megkérdezte: "Barátom, miért jöttél?" Erre körülfogták Jézust, kezet emeltek rá és foglyul ejtették.
    
51. Jézus egyik kísérője kardjához kapott, kirántotta és rásújtva a főpap szolgájára, levágta a fülét.
    
52. Jézus azonban rászólt: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat. Mindaz, aki kardot ragad, kard által vész el.
    
53. Vagy azt gondolod, hogy Atyám nem bocsátana rendelkezésemre rögtön tizenkét ezred angyalnál is többet, ha kérném?
    
54. De akkor hogyan teljesednék be az Írás, amely szerint ennek így kell történnie?"
    
55. A csapathoz pedig abban az órában e szavakkal fordult Jézus: "Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal, hogy elfogjatok. Naphosszat együtt voltam veletek a templomban és tanítottam, mégsem fogtatok el.
    
56. Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai." Erre a tanítványok mind elhagyták őt és elfutottak.
    
57. Jézus a főtanács előtt. Akik elfogták Jézust, Kajafás főpaphoz hurcolták. Ott gyülekeztek az írástudók és a nép vénei.
    
58. Péter messziről követte őt a főpap palotájáig. Bement oda és leült a szolgák közé, hogy lássa a dolog végét.
    
59. A főpapok az egész főtanáccsal együtt hamis bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék.
    
60. De nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végre két (hamis tanú) jött s így szólt:
    
61. "Ez azt állította: le tudom rontani Isten templomát és három nap alatt fölépítem azt."
    
62. A főpap erre fölkelt és megkérdezte: "Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?" Jézus hallgatott.
    
63. A főpap folytatta: "Esküvel kényszerítelek az élő Istenre: mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten fia?"
    
64. "Én vagyok", felelte Jézus. "Mondom azonban nektek: látni fogjátok egykor, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin." A főpap erre megszaggatta ruháját:
    
65. "Káromkodott! - kiáltotta. Mi szükségünk van még tanúkra?
    
66. Most magatok is hallhattátok a káromkodást. Mi a véleményetek?" Azok így kiáltottak: "Méltó a halálra!"
    
67. Erre arcul köpdösték és ököllel ütötték, mások pedig arcul verték és azt mondták:
    
68. "Találd ki, Messiás: ki ütött rád?"
    
69. Péter tagadása. Miközben Péter kinn ült az udvaron, odalépett hozzá egy cselédlány és megjegyezte: "Te is a galileai Jézussal voltál."
    
70. De ő mindnyájuk hallatára tagadta: "Nem értem, mit beszélsz."
    
71. Mikor aztán kifelé készült a kapun, meglátta őt egy másik cselédlány és szólt az ottlévőknek:
    
72. "Ez is a Názáreti Jézussal volt." Megint tagadta, most már esküvel: "Nem ismerem azt az embert."
    
73. Röviddel ezután az ott állók körülfogták Pétert és bizonygatták: "De bizony, közéjük tartozol te is, hiszen kiejtésed is elárul."
    
74. Erre már átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem ismerem azt az embert!" Akkor mindjárt megszólalt a kakas.
    
75. Péternek ekkor eszébe jutott Jézus szava: "Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem." Kiment és keserves sírásra fakadt.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28.

6-13. Mk. 14,10-11; Lk. 22,3-6. Júdás árulására azért volt szükség, hogy a főtanács feltünés nélkül keríthesse hatalmába Jézust.

15. A harminc ezüstpénz egy rabszolga ára (Kiv. 21,32; Zak. 11,12-13).

17-25. Mk. 14,12-21; Lk. 22,1-23; Jn. 13,21-30.

17. A kovásztalan kenyér első napja itt a húsvéti lakoma előtti napot (csütörtököt) jelenti, ennek a délutánján már nem volt szabad kovászos kenyeret enniük a zsidóknak.

26-29. Mk,14,22-25; Lk. 22,19-20; 1Kor. 11,23-25.

26-28. Jézus szavainak értelme: Ez, ami kezemben van, már nem kenyér többé, hanem az én testem. Az Egyház kezdettől fogva szószerint így is értette: a kenyér és bor lényege valóban átváltozik Krisztus testévé és vérévé. Az átváltozás csodája a mai napig minden szentmisében megújul.

29. Az Úr nem ünnepel több húsvétot a földön. Amit az Atya országában ünnepelni fog, az az örök boldogság. A földi húsvét ennek előképe.

30-35. Mk. 14,26-31; Lk. 22,31-34; Jn. 13,36-38.

31. Megbotránkoztok, azaz hitetekben megrendültök. — Az idézet Zak. 13,7.

36-46. Mk. 14,32-42; Lk. 22,39-46.

39. A kehely sorsot jelent. Jézus emberi természete visszariad a szenvedéstől, de teljesen aláveti magát a mennyei Atya akaratának.

41. Kísértésbe ne essetek, vagyis hitetekben megrendülve el ne hagyjatok.

47-56. Mk. 14,43-52; Lk. 22,47-53; Jn. 18,1-11.

57-68. Mk. 14,53-65; Lk. 22,63-71.

61. Ilyesmit Jézus valóban mondott, de képletesen, saját testének templomáról. (Jn. 2,19)

64. Az arámnyelvű válasz szó szerint: Te mondod, vagyis jól mondod, igenis én vagyok.

65. A ruha megszaggatása a zsidóknál a legnagyobb felháborodás jele.

69-75. Mk. 14,66-72; Lk. 22,54-62; Jn. 18,15-18; Jn. 18,25-27.

73. A galileai ember jellegzetes kiejtése feltűnt a fővárosban.