32. Fejezet: ÉSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE

1. Ímé, igazság szerint uralkodik a király, és a fejedelmek fők lesznek az ítélettételben;
2. Olyan lesz mindegyik, mint a rejtek szél ellen, mint oltalom zivatar ellen, mint patakok száraz vidéken, mint nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó földön.
3. És nem lesznek zárva többé a látóknak szemei, és a hallók fülei figyelmeznek;
4. A hebehurgyák szíve ismerni tanul, és a dadogóknak nyelve gyorsan és világosan szól.
5. Nem nevezik a bolondot többé nemesnek, és a csalárdot sem hívják nagylelkűnek.
6. Mert a bolond csak bolondot beszél, és az ő szíve hamisságot forral, hogy istentelenséget cselekedjék, és szóljon az Úr ellen tévelygést, hogy az éhező lelkét éhen hagyja, és a szomjazó italát elvegye.
   Zsolt. 10,4., Zsolt. 10,5., Zsolt. 10,6., Zsolt. 14,1.
7. A csalárdnak eszközei csalárdok, ő álnokságot tervel, hogy elveszesse az alázatosokat hazug beszéddel, ha a szegény igazat szólna is.
   Zsolt. 11,2., Zsolt. 11,3., Zsolt. 17,9., Zsolt. 17,11., Zsolt. 36,2., Zsolt. 36,4., Zsolt. 37,12., Zsolt. 37,14.
8. De a nemes nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
9. Ti gondtalan asszonyok, keljetek fel, halljátok szavam', és ti elbizakodott leányzók, vegyétek füleitekbe beszédem'!
   Ámós. 6,1., Ámós. 4,1., Ésa. 3,17., Ésa. 3,28.
10. Kevés idő multán megháborodtok ti elbizakodottak, mert elvész a szüret, és gyümölcsszedés sem lesz.
11. Reszkessetek ti gondtalanok, rettenjetek meg, ti elbizakodottak; vetkezzetek mezítelenre és övezzétek fel ágyékaitokat gyászruhával.
12. Gyászolják az emlőket, a szép mezőket, a termő szőlőtőket.
13. Népemnek földét tüske, tövis verte fel, és az örvendő városnak minden öröm-házait;
14. A paloták elhagyatvák, a város zaja elnémult, torony és bástya barlangokká lettek örökre, hol a vadszamár kedvére él, a nyájak meg legelnek.
15. Míglen kiöntetik reánk a lélek a magasból, és lészen a puszta termőfölddé, és a termőföld erdőnek tartatik;
    Ésa. 29,17., Ésa. 41,18., Ésa. 43,19., Ésa. 44,3., Jóel. 2,28., Jóel. 2,30., Luk. 24,49., Csel. 1,8.
16. És lakozik a pusztában jogosság, és igazság fog ülni a termőföldön;
    Zsolt. 85,12.
17. És lesz az igazság műve békesség, és az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké.
18. Népem békesség hajlékában lakozik biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.
    Ésa. 33,7., Ésa. 52,7., Ésa. 54,13.
19. De jégeső hull és megdől az erdő, és a város elsülyedve elsülyed!
    Ésa. 10,18., Ésa. 10,19., Ésa. 10,33., Ésa. 10,34., Ésa. 28,2.
20. Oh boldogok ti, a kik minden vizek mellett vettek, és szabadon eresztitek a barmok és szamarak lábait!