Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.

1. A hetvenkét tanítvány szétküldése. Ezután az Úr más hetvenkét tanítványt választott ki és kettenkint maga előtt küldte őket azokba a városokba és falvakba, ahová készült.
   
2. Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába.
   
3. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.
   
4. Ne hordjatok erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben senkit se köszöntsetek.
   
5. Ha betértek egy házba, először is azt mondjátok: békesség e háznak!
   
6. Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok.
   
7. Maradjatok ugyanabban a házban és egyétek-igyátok, amijük van. Megérdemli a munkás a maga bérét. Ne járjatok házról házra.
   
8. Ha betértek egy városba és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek.
   
9. Gyógyítsátok meg az ottani betegeket és hirdessétek: közel van hozzátok Isten országa.
   
10. Ha pedig betértek egy városba és ott nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára és mondjátok:
    
11. még a port is lerázzuk rátok, amely várostokban ránk tapadt, de tudjátok meg: közel van Isten országa.
    
12. Mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, amint annak a városnak.
    
13. A megátalkodott városok. Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot.
    
14. Ezért Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek.
    
15. És te Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz.
    
16. Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem."
    
17. A tanítványok visszatérése. A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza: "Uram, mondták, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk."
    
18. Ő így válaszolt: "Láttam a sátánt: mint villám bukott le az égből.
    
19. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hatalmat adtam nektek minden ellenséges erő fölött: semmi sem fog ártani nektek.
    
20. Mégse annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy nevetek föl van jegyezve a mennyben."
    
21. Jézus hálaadása. Abban az órában fölujjongott a Szentlélekben és így szólt:

    "Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura,
    mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől,
    és a kisdedeknek jelentetted ki.
    Igen Atyám, így tetszett neked.
    

22. Mindent átadott nekem Atyám:
    senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya,
    és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú,
    és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni."
    
    
23. Aztán külön a tanítványokhoz fordult és így szólt: "Boldog a szem, mely látja, amit ti láttok.
    
24. Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta."
    
25. Az irgalmas szamaritánus. Akkor odalépett egy törvénytudó és próbára akarta tenni. "Mester, mondta, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?"
    
26. Ő megkérdezte: "Mit szab meg a törvény? Hogyan olvasod?"
    
27. Az így válaszolt: "Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat."
    
28. "Helyesen feleltél, dicsérte meg, tégy így és élni fogsz."
    
29. Ő azonban igazolni akarta magát és tovább kérdezte Jézust: "De ki az én felebarátom?"
    
30. Erre Jézus vette át a szót: "Egy ember lement Jeruzsálemből Jerikóba. Rablók kezére került, azok kifosztották, véresre verték és félholtan otthagyták.
    
31. Egy pap jött lefelé az úton, észrevette, de továbbment.
    
32. Később egy levita jött arra, meglátta, de ő is elment mellette.
    
33. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Mikor megpillantotta, megesett rajta a szíve.
    
34. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire és bekötözte azokat. Aztán föltette teherhordó állatára, szállására vitte és gondját viselte.
    
35. Másnap reggel elővett két dénárt és a gazdának adta e szavakkal: viseld gondját. Amivel többet költesz rá, megadom neked, amikor visszatérek.
    
36. Mit gondolsz, e három közül melyik a felebarátja annak, aki a rablók kezére került?"
    
37. "Aki irgalmasságot cselekedett vele" - felelte az. Jézus így szólt hozzá: "Menj és tégy hasonlóképpen."
    
38. Mária és Márta. Útjuk közben betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony házába fogadta őt.
    
39. Ennek nővére, Mária, leült az Úr lábához és hallgatta szavait.
    
40. Márta ellenben sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: "Uram, méltatlankodott, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen."
    
41. Az Úr azonban így felelt: "Márta, Márta! Sok mindennel törődöl, sok minden nyugtalanít.
    
42. Pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha."

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.

4-7. Lásd Mk. 6,8-10 jegyzet.

11. Lásd Mt. 10,14 jegyzet.

13-16. Mt. 11,20-24.

18. Jézus képletesen fejezi ki a sátán hatalmának megsemmisülését, mely a tanítványok apostoli munkájának az eredménye.

21-24: Mt. 11,25-27; Mt. 13,16-17.

21. Lásd Mt. 11,25-26. jegyzet.

25-28: Mt. 22,35-40; Mk. 12,28-34.

27. MTörv. 6,5; Lev. 19,18.

29. Igazolni akarta magát, hogy törvénytudó létére ilyen egyszerű és világos dolgot kérdez. A felebarát fogalmát abban az időben a zsidókra és mózesi törvényt megtartó pogányokra szűkítették a törvénymagyarázók. Jézus ezt a helytelen fölfogást javította ki példabeszédében.

30. Jerikó Jeruzsálemtől északkeletre, a Jordán völgyében fekszik.

33. A szamaritánusok Szamaria tartomány lakói, akik a zsidó vallást csak részben fogadták el. A zsidók a pogányoknál is jobban megvetették őket.

37. Minden segítségre szoruló embertárs felebarát, faji és osztálykülönbség nélkül.

38-42. A két nővér a keresztény lelkiirodalomban példaképe lett a szemlélődő és a tevékeny lelkiségnek.

41-42. Az Úr nem ítéli el Márta tevékeny szeretetét, csak arra figyelmezteti, hogy az Istennel és a lélek üdvösségével törődni minden másnál fontosabb.