Jézus Krisztus evangéliuma Lukács szerint
- Az apostolok szétküldése. Összehívta a tizenkét
apostolt, erőt és hatalmat adott nekik az ördögök fölött és a
betegségek gyógyítására.
- Aztán szétküldte őket, hogy
hirdessék Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket.
- Meghagyta nekik: "Semmit se vigyetek az útra, se botot, se
tarisznyát, se kenyeret, se pénzt. Két ruhátok se legyen.
- Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg
tovább nem utaztok.
- De ha nem fogadnak be, hagyjátok el
a várost és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen
ellenük."
- Azok útra keltek, bejárták a falvakat, hirdették
mindenütt az evangéliumot és meggyógyították a
betegeket.
- Heródes nyugtalansága. Heródes, a negyedes
fejedelem, hallott mindarról ami történt és nyugtalanság fogta
el. Némelyek azt mondták: "János támadt föl halottaiból."
- Mások pedig: "Illés jelent meg." Ismét mások: "A régi
próféták közül támadt föl valamelyik."
- Heródes így
töprengett: Jánosnak fejét vétettem. Ki lehet ez, akiről
ilyeneket hallok?" És látni akarta őt.
- A csodálatos kenyérszaporítás. Az apostolok
visszatértek és elbeszéltek neki mindent, amit csak tettek. Akkor
elvonult velük (egy magányos helyre) Betszaida városa
mellé, hogy egyedül legyenek.
- De a nép megtudta és utána
ment. Barátságosan fogadta őket, beszélt nekik Isten
országáról és meggyógyította a gyógyulásra szorulókat.
- A nap
már lenyugvóban volt. Odament hozzá a tizenkettő:
"Bocsásd el a népet, figyelmeztették, hogy elmehessenek a
környékbeli falvakba és tanyákra, megszálljanak és
ennivalót keressenek, mert itt elhagyott helyen vagyunk."
- Ő
azonban így válaszolt: "Ti adjatok nekik enni." "Csak öt
kenyerünk és két halunk van, felelték, el kellene mennünk,
hogy élelmet vegyünk ennyi népnek."
- Mintegy ötezer férfi
volt ott. Akkor meghagyta tanítványainak: "Telepítsétek
le őket csoportonként ötvenével."
- Úgy is tettek.
Letelepedtek mindnyájan.
- Ezután fogta az öt kenyeret és
a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd
megtörte és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.
- Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét
kosárnyi kenyérmaradékot szedtek össze.
- Péter vallomása. Mikor egyszer egyedül imádkozott
és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte őket: "Kinek
tartanak engem az emberek?"
- Azok így válaszoltak: "Van,
aki Keresztelő Jánosnak; van, aki Illésnek; van, aki azt
tartja, hogy föltámadt egy a régi próféták közül." Ő
tovább kérdezte: "Hát ti kinek tartotok engem?"
- (Simon)
Péter válaszolt: "Az Isten Fölkentjének."
- Erre ő szigorúan
meghagyta nekik, hogy ezt senkinek el ne mondják.
- Jézus megjövendöli szenvedését. Aztán hozzáfűzte:
"Az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok
és írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad."
- Jézus követése. Máskor így szólt a néphez: "Aki
utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét
mindennap és kövessen engem.
- Aki meg akarja menteni
életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét énérettem,
megmenti azt.
- Mit ér az embernek, ha az egész világot
megnyeri is, de önmagát elveszíti, vagy magában kárt szenved.
- Aki szégyell engem és az én szavaimat, azt az Emberfia is
szégyellni fogja, amikor majd eljön önmaga, Atyja és a szent
angyalok dicsőségében.
- Igaz, amit mondok nektek: az itt
állók közül néhányan nem halnak meg addig, amíg meg
nem látják Isten országát."
- Urunk színeváltozása. E szavai után mintegy nyolc
nappal kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot és fölment
velük a hegyre imádkozni.
- Imádság közben arcának színe
elváltozott, ruhája pedig fehéren ragyogott.
- Egyszerre csak
két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés.
- Megdicsőülten
jelentek meg és haláláról beszélgettek, amelynek
Jeruzsálemben kellett bekövetkeznie.
- Pétert és társait elnyomta
az álom. Amikor fölébredtek, megpillantották dicsőségét
és a mellette álló két férfit.
- Ezek már távozóban voltak,
amikor Péter így szólt Jézushoz: "Mester, jó nekünk itt!
Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek
egyet és Illésnek egyet."
- Nem tudta ugyanis mit
mondjon. Szavai közben felhő támadt és elborította őket. Nagyon
féltek, amikor a felhőbe jutottak.
- A felhőből szózat
hallatszott: "Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!" Miközben
a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül maradt.
- Ők azokban a
napokban hallgattak és senkintek sem szóltak arról, amit láttak.
- Az ördögtöl megszállt fiú. Mikor másnap lementek a
hegyről, nagy tömeg jött eléjük.
- Akkor egy férfi így
kiáltott a nép közül: "Mester, kérlek, tekints fiamra, hiszen
egyetlen gyermekem!
- Időnként gonosz lélek szállja meg és
hirtelen fölkiált. Az földre sújtja, habozni kezd a szája.
- Csak nehezen hagyja el, miután agyonkínozta.
- Kértem
tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták." Jézus így
szólt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak
még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozd ide a fiút."
- Miközben odament, az ördög ide-oda rángatta és a
földhöz vágta. Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre,
meggyógyította a fiút és visszaadta atyjának. Mindnyájan
elámultak Isten nagyságán.
- Jézus ismét megjövendöli szenvedését. Még
mindnyájan ámulatban voltak a történtek miatt, amikor így
szólt tanítványaihoz:
- "Véssétek jól szívetekbe e szavakat:
az Emberfiának emberek kezére kell kerülnie."
- De azok
nem értették meg ezt a beszédet. Rejtve maradt előttük,
és nem fogták föl értelmét. Mégsem merték őt megkérdezni
arról, amit mondott.
- A tanítványok versengése. Felvetődött köztük a
kérdés, ki nagyobb közöttük.
- Mivel Jézus ismerte szívük
érzéseit, odahívott egy gyermeket, magához vonta
- és így
szólt hozzájuk: "Aki befogadja ezt a gyermeket az én
nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt
fogadja be, aki küldött engem. Aki a legkisebb köztetek,
az a legnagyobb."
- János vette át a szót: "Mester, mondta, láttunk valakit,
aki ördögöt űzött a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert
nem követ téged mivelünk."
- Jézus így válaszolt: "Ne
tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van."
Jézus útja Jeruzsálem felé
Jézus követése és a tanítványok
- A barátságtalan szamaritánusok. Mikor közel
voltak már műve beteljesedésének napjai, elhatározta, hogy
Jeruzsálembe megy.
- Követeket küldött maga előtt. Azok
útközben betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy
szállást készítsenek neki.
- De nem fogadták be, mert
zarándokúton volt Jeruzsálem felé.
- Ennek láttára tanítványai,
Jakab és János fölháborodtak: "Uram, hívjuk le rájuk az
istennyilát, hogy föleméssze őket?"
- De ő hozzájuk fordult
és megfeddte őket. ("Nem tudjátok, milyen szellem van
bennetek.
- Az Emberfia nem azért jött, hogy lelkeket
pusztítson, hanem hogy megmentsen.") Ezután más faluba mentek.
- Jézus követésének feltételei. Útközben valaki így szólt
hozzá: "Követlek téged, bárhova mégy."
- Jézus azonban
figyelmeztette: "A rókáknak odújuk van, az ég madarainak
fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtsa a fejét."
- Egy másikat fölszólított: "Kövess engem." "Uram,
felelte az, engedd meg, hadd temessem el előbb atyámat."
- "Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat, mondta
neki, te pedig menj, hirdesd Isten országát."
- Egy harmadik megszólította: "Uram, követlek téged, de
engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek az otthoniaktól."
- Jézus így válaszolt: "Senki, aki kezét az eke szarvára téve
hátratekint, nem alkalmas Isten országára."
1-6: Mt. 10,1. Mt. 10,7-14; Mk. 6,7-13.
5. Lásd Mt. 10,14 jegyzet.
7-8. Heródes nyugtalanságáról Mt. 14,1.2. és Mk. 6,14-16. is említést tesz.
9. Keresztelő szent János kivégzését Mt. 14,3-12. és Mk. 6,17-29. mondja el.
10-17: Mt. 14,13-21; Mk. 6,30-44; Jn. 6,1-13.
18-21: Mt. 16,13-20; Mk. 8,27-30.
22. Mt. 16,21; Mk. 8,31.
23-27: Mt. 16,24-28; Mk. 8,34; Mk. 9,1.
24. Lásd Mt. 10,39 jegyzet.
27. Lásd Mt. 16,28 jegyzet.
28-36: Mt. 17,1-9; Mk. 9,2-9; 2Pt. 1,16-18.
37-42: Mt. 17,14-21; Mk. 9,14-29.
43-45: Mt. 17,22-23; Mk. 9,30-32.
45. Az apostolok nem értették, hogy a Messiás szenvedése hogyan egyeztethető össze uralmának megvalósításával.
46-50: Mt. 18,1-5; Mk. 9,33-41.
48. Lásd Mt. 18,3-4, ahol a szöveg világosabb.
52. A szamaritánusok a zsidókkal ellentétben Garizim hegyén tisztelték az Istent, s ezért ellenszenvvel tekintettek a Jeruzsálembe zarándolkló zsidókra.
57-62: Mt. 8,19-22.
58. Az Emberfiáról, lásd Mt. 8,20 jegyzet.
60. A hivatás teljesítése sürgetőbb, mint az a szolgálat, amit az otthoniak különben is elvégeznek.