Jézus Krisztus evangéliuma Máté szerint
- Példabeszéd a királyi menyegzőről. Jézus azután
újra példabeszédben szólt hozzájuk:
- "Hasonlít a
mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt rendezett
fiának.
- Elküldte tehát szolgáit, hogy hívják a
meghívottakat a menyegzőre. De azok nem akartak jönni.
- Erre más szolgákat küldött: mondjátok meg a
meghívottaknak: elkészítettem lakomámat, ökreimet és hizlalt
állataimat leöltem, minden kész. Jöjjetek a menyegzőre!
- De
azok nem törődtek vele. Elmentek, ki majorjába, ki meg
keresete után.
- Mások pedig megfogták a szolgákat,
megverték, sőt meg is ölték őket.
- Amint a király ezt
meghallotta, haragra lobbant. Kivezényelte hadseregét, a
gyilkosokat fölkoncoltatta, városukat pedig fölégettette.
- Aztán így
szólt szolgáihoz: A menyegzői lakoma kész, de a
meghívottak nem voltak méltók rá.
- Menjetek ki az
útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.
- A
szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek rosszakat
és jókat, ahogy jöttek, úgy hogy a lakodalmas ház megtelt
vendégekkel.
- Mikor a király bement, hogy lássa a
vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzős
ruhában.
- Barátom, szólította meg, hogyan jöttél ide menyegzős
ruha nélkül? Ő hallgatott.
- Erre a király megparancsolta a
szolgáknak: kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a
külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
- Sokan
vannak a meghívottak, de kevesen a választottak."
- Szabad-e adót fizetni a császárnak? A farizeusok
erre félrevonultak és megtárgyalták, hogyan tudnák szaván
fogni.
- Elküldték hozzá tanítványaikat a
Heródes-pártiakkal. "Mester, mondták neki, tudjuk, hogy igazmondó
vagy, Isten útját az igazsághoz híven tanítod és nem
mások szerint igazodol, mert nem vezet emberi tekintet.
- Mondd meg tehát, mi a te véleményed: szabad-e adót
fizetni a császárnak, vagy nem?"
- Jézus átlátva
álnokságukon, így szólt: "Mit kísértetek engem, képmutatók?
- Mutassátok az adópénzt!" Azok odanyújtottak egy dénárt.
- "Kinek a képe és fölirata ez?" - kérdezte Jézus. "A
császáré" - felelték.
- Erre azt mondta nekik: "Adjátok meg
a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az
Istené."
- Ennek hallatára annyira meglepődtek, hogy
otthagyták és eltávoztak.
- A föltámadás kérdése. Aznap még szadduceusok is
jöttek hozzá, akik tagadták a föltámadást.
- A következő
kérdést intézték hozzá: "Mester, Mózes így rendelkezett:
ha valaki fiúgyermek nélkül hal meg, testvére vegye el
az özvegyet és támasszon utódot testvérének.
- Volt hét
testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel gyermeke
nem volt, feleségét testvérére hagyta.
- Ugyanaz történt a
másodikkal és harmadikkal is, egészen a hetedikig.
- Végül
meghalt az asszony is.
- A föltámadáskor tehát a hét közül
melyiknek lesz a felesége? Hiszen mindegyiké volt."
- Jézus
így válaszolt: "Tévedtek. Nem ismeritek sem az Írást, sem
az Isten hatalmát.
- A föltámadás után ugyanis nem
nősülnek, s férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten
angyalai a mennyben.
- A halottak föltámadásáról pedig
nem olvastátok, amit Isten mondott nektek: én vagyok
Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.
- Isten nem a
holtak Istene, hanem az élőké.
- Mikor a nép ezt hallotta,
elámult tanításán.
- A főparancs. Mikor a farizeusok értesültek arról, hogy
a szadduceusokat is elhallgattatta, ismét köréje gyűltek.
- Közülük egy törvénytudó, hogy próbára tegye, a
következő kérdéssel fordult hozzá:
- "Mester, melyik a legfőbb
parancs a Törvényben?"
- Jézus így felelt: "Szeresd Uradat
Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes
elmédből.
- Ez a legfőbb: az első parancs.
- A második hasonló
ehhez: szeresd felebarátodat, mint önmagadat.
- E két
parancson függ az egész törvény és a próféták."
- Dávid fia. Mivel a farizeusok együtt voltak,
- Jézus ezt
a kérdést vetette föl nekik: "Mit tartotok ti a Messiásról?
Kinek a fia?" "Dávidé" - felelték.
- Ő tovább kérdezte:
"Hogyan hívhatja akkor Dávid a Lélek sugallatára urának
őt, hiszen azt mondja:
- Így szól az Úr az én Uramhoz:
jobbom felől foglalj helyet
míg lábod alá zsámolyul alázom
valamennyi ellenségedet.
- Ha tehát Dávid maga hívja őt urának, hogyan lehet az ő fia?"
- Senki sem akadt, aki egy szót is tudott volna erre felelni, s attól
a naptól fogva senki sem merte többé kérdéseivel zaklatni őt.
1-14. Lk. 14,16-24.
1-13. A királyi mennyegző Krisztus eljegyzése az Egyházzal (Jn. 3,29). A meghívottak a zsidók, nekik kellett volna, mint választott népnek, először az Egyházba lépniük, de visszautasították a Messiás meghívását. A keresztutakról meghívott vendégek a pogányok, de közülük csak az élő tagja az egyháznak, s az jut az örök boldogságra, akit az isteni kegyelem menyegzős ruhája ékesít. A külső sötétség a bűn állapotának lelki sötétsége, végül maga a kárhozat.
14. A sok itt is, mint a Mt. 20,28-ban, az egyetemesség kifejezője. A kevés azt jelenti, hogy az üdvözülésre szóló hivatás feltételeit nem mindenki teljesíti.
15-22. Mk. 12,13-17; Lk. 20,20-26.
16. A heródespártiak a római birodalom hívei, ebben a kérdésben is a farizeusok ellenfelei voltak.
17. Jellegzetes fogas kérdés: ha Jézus igenlően fele, a farizeusok a mózesi törvény és a nemzeti függetlenség árulójának mondják, ha nemlegesen, aq heródespártiak, mint lázítót, bevádolják a római hatóságoknál.
21. Jézus a kérdést az adott politikai helyzetnek megfelelően, helyes gyakorlati érzékkel oldja meg. Az állampolgári kötelesség teljesítését éppen úgy megköveteli, mint az Isten iránt való kötelességeket.
23-33. Mk. 12,18-27; Lk. 20,27-40.
23. Mt. 3,7.
24. MTörv. 25,5.
25. E költött jogesettel a szadduceusok nevetségessé akarták tenni a testi feltámadásba vetett hitet. Jézus megmagyarázza nekik, hogy az örökkévalóságban nincs házasság: a feltámadottak úgy élnek, mint Isten angyalai.
32. Kiv. 3,6. Ha ístennek nem volna hatalma a holtak feltámasztására, nem volna mindenható, vagyis igaz Isten.
34-40. Mk. 12,28-34; Lk. 10,25-28.
36. A zsidók a Mózes törvénykönyvében szereplő 613. törvényt nagyobb és kisebb törvényekre osztották. A farizeus a régen vitatott legfelsőbb törvény iránt érdeklődött. Jézus válaszképen az Istenszeretet (MTörv. 6,5.) és az emberszeretet (Lev. 19,18) parancsát idézi.
41-46. Mk. 12,35-37; Lk. 20,41-44.
44. Zsolt. 109,1.
45. A válasz egyszerű: a Messiás emberi természete szerint Dávid fia, isteni természete szerint Dávidnak is Ura.