PÁL APOSTOLNAK A KOLOSSÉBELIEKHEZ ÍRT LEVELE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4.

1. Pál, Jézus Krisztusnak apostola Isten akaratjából, és Timótheus atyafi.
   Kol. 1,23., Kol. 1,25., Eféz. 1,1., Fil. 1,1., 1 Kor. 1,1.
2. A Kolosséban levõ szenteknek és hívõ atyafiaknak a Krisztusban: kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
   Róm. 1,7., Fil. 1,2.
3. Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor ti értetek könyörögvén,
   Eféz. 1,16.
4. Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, a melylyel minden szentekhez vagytok,
   Kol. 1,9., Eféz. 1,15., Filem. 1,5.
5. A mennyekben néktek eltett reménységért, a melyet már elõbb hallottatok az igazság beszédében, mely az evangyéliom:
   Kol. 3,3., Kol. 3,4., Kol. 3,24., 1 Pét. 1,4., 2 Kor. 9,6., Gal. 6,9., Róm. 8,24., Róm. 8,25., Mát. 6,20., Mát. 6,21., 1 Tim. 6,19., Fil. 3,20.
6. Mely eljutott hozzátok, miképen az egész világra is, és gyümölcsöt terem, úgy mint nálatok is a naptól fogva, melyen hallottátok és megismertétek az Isten kegyelmét igazán:
   Kol. 2,8., Kol. 2,23., Róm. 10,18., Róm. 1,8., 2 Kor. 2,14., Eféz. 5,9., Gal. 5,22., Fil. 1,11., Csel. 20,24., Gal. 1,6., Gal. 2,21.
7. Úgy a hogy tanultátok is Epafrástól, a mi szerelmes szolgatársunktól, a ki hív szolgája ti érettetek a Krisztusnak,
   Kol. 4,12., Filem. 1,23., Fil. 4,9.
8. A ki meg is jelentette nékünk a ti Lélekben való szereteteteket.
   Kol. 2,1., 1 Kor. 1,11., Gal. 5,22., Róm. 15,30.
9. Azért mi is, a mely naptól fogva ezeket hallottuk, nem szûnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcseségben és értelemben,
   Kol. 1,4., Kol. 1,8., Eféz. 1,8., Eféz. 1,9., Eféz. 1,15., Eféz. 1,16., 1 Thess. 2,13., Róm. 15,13., Róm. 15,14., Fil. 1,9., 1 Kor. 2,11., Kol. 2,8., 1 Kor. 2,5., 1 Kor. 2,13., 1 Kor. 3,19.
10. Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében;
    Kol. 1,6., Kol. 2,2., Kol. 3,10., Eféz. 4,1., Fil. 1,27., Mát. 7,17., 2 Pét. 1,8.
11. Minden erõvel megerõsíttetvén az Õ dicsõségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútûrésre örömmel;
    1 Kor. 16,13., 1 Kor. 16,14., Eféz. 1,19., Fil. 3,21., Róm. 5,3., 2 Kor. 1,6., 2 Kor. 6,4.
12. Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban;
    Kol. 2,7., Kol. 3,17., 2 Kor. 4,4., Eféz. 3,9., Eféz. 5,8., 1 Ján. 1,5., 1 Ján. 1,7., Eféz. 2,1., Eféz. 2,7., Eféz. 4,18.
13. A ki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Õ szerelmes Fiának országába;
    Kol. 1,12., Eféz. 2,2., Eféz. 2,5., Mát. 3,17., Luk. 22,53., Kol. 2,20., Eféz. 1,6.
14. Kiben van a mi váltságunk az Õ vére által, bûneinknek bocsánata;
    Eféz. 1,7., Róm. 3,24., 1 Kor. 1,30., Gal. 3,13., Gal. 4,5., Mát. 20,28.
15. A ki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek elõtte született;
    Fil. 2,6., 2 Kor. 4,4., Zsid. 1,3., Jel. 3,14., Ján. 17,5., Ján. 17,24., 1 Tim. 6,16.
16. Mert Õ benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Õ általa és Õ reá nézve teremttettek;
    Ján. 1,3., Zsid. 1,2., Eféz. 1,21., Zsolt. 80,2., Zsolt. 99,1., Ezék. 1,4., Ezék. 1,28., Jel. 4,6., Jel. 4,11., Jel. 5,14., Jel. 7,11., Luk. 1,19., Dán. 10,13., Dán. 12,1., Jel. 8,2.
17. És Õ elõbb volt mindennél, és minden Õ benne áll fenn.
18. És Õ a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsõszülött a halottak közül; hogy mindenekben Õ legyen az elsõ;
    Eféz. 1,22., Csel. 26,23., Róm. 14,9., Róm. 12,4., Róm. 12,5., Eféz. 4,12.
19. Mert tetszett az Atyának, hogy Õ benne lakozzék az egész teljesség;
    Kol. 2,9., Ján. 1,14.
20. És hogy Õ általa békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Õ keresztjének vére által; Õ általa mindent, a mi csak van, akár a földön, akár a mennyekben.
    Róm. 5,10., 1 Ján. 4,10., 2 Kor. 5,18., 2 Kor. 5,19., Eféz. 2,16., 2 Pét. 3,13., 1 Móz. 6,1., 1 Móz. 6,4., Júd. 1,6., 2 Pét. 2,4., Márk. 10,18., Jób. 4,18., Jób. 15,15., 1 Kor. 15,24., 1 Kor. 15,27.
21. Titeket is, kik hajdan elidegenültek és ellenségek valátok gonosz cselekedetekben gyönyörködõ értelmetek miatt, most mégis megbékéltetett.
    Eféz. 2,1., Eféz. 2,2., Eféz. 2,12., Eféz. 2,13., Eféz. 4,18., Róm. 8,7., Jak. 4,4., 2 Kor. 5,19.
22. Az Õ emberi testében a halál által, hogy mint szenteket, tisztákat és feddhetetleneket állasson titeket Õ maga elé:
    Eféz. 1,4., Eféz. 5,27., Róm. 3,25., Zsid. 2,14., Zsid. 9,22., 1 Kor. 15,40., 1 Kor. 15,44., Róm. 8,1., Róm. 8,3., 1 Ján. 4,2., Fil. 3,21.
23. Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erõsen, és el nem távoztok az evangyéliom reménységétõl, a melyet hallottatok, a mely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; a melynek lettem én, Pál, szolgájává.
    Kol. 1,6., 1 Kor. 15,58., Tit. 1,2., Tit. 1,3., Tit. 3,7., Róm. 16,17., Róm. 10,18., Eféz. 3,7., 2 Kor. 10,1., Gal. 5,2.
24. Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részérõl betöltöm a mi híja van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az Õ testéért, a mi az egyház;
    Fil. 1,12., Fil. 1,18., Fil. 2,17., Róm. 5,3., 2 Kor. 1,5., 2 Kor. 4,17., Róm. 8,17., Fil. 3,10., Fil. 2,8., 2 Thess. 1,5., Jel. 6,9.
25. A melynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága szerint, a melyet nékem adott ti rátok nézve, hogy betöltsem az Isten ígéjét,
    1 Kor. 9,17., Tit. 1,7., 1 Kor. 4,1., 1 Tim. 3,15., Róm. 15,19.
26. Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve õsidõk óta és nemzetségek óta, most pedig megjelentetett az Õ szenteinek,
    Kol. 2,3., Kol. 4,3., Eféz. 3,4., Eféz. 3,5., Eféz. 1,9., 1 Kor. 4,1., Eféz. 3,9., Eféz. 3,21., Róm. 16,25.
27. A kikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy milyen nagy a pogányok között eme titok dicsõségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek van, a dicsõségnek ama reménysége:
    Eféz. 1,9., Eféz. 3,3., Róm. 8,18., Róm. 8,21., Róm. 5,2., Kol. 1,12., Kol. 3,3., Eféz. 2,12., Róm. 8,10., Eféz. 3,17., Gal. 2,20., Róm. 8,24.
28. A kit mi prédikálunk, intvén minden embert, és tanítván minden embert minden bölcseséggel, hogy minden embert tökéletesnek állassunk a Krisztus Jézusban;
    Kol. 1,26., Fil. 1,4., Fil. 1,17., Márk. 1,15., Kol. 3,16., 1 Kor. 3,10., Kol. 1,22., 2 Kor. 4,14., 1 Thess. 2,19., Eféz. 4,14., 1 Kor. 3,1.
29. A mire igyekezem is, tusakodván az Õ ereje szerint, mely én bennem hatalmasan munkálkodik.
    2 Kor. 4,1., Fil. 4,13., Eféz. 3,20.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4.