JÁNOS APOSTOLNAK MENNYEI JELENÉSEKRÕL VALÓ KÖNYVE
- És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az õ fejében tizenkét csillagból korona;
- A ki terhes vala, és akarván szûlni, kiált vala, és kínlódik vala a szûlésben.
Mik. 4,10.
- Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az õ fejeiben hét korona;
Dán. 7,7.
- És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szûlõ asszony + elé, hogy mikor szûl, annak fiát megegye.
Dán. 8,10.,
Jel. 12,1.,
Jel. 12,2.
- És szûle fiú-magzatot, a ki vasvesszõvel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az õ királyiszékéhez.
Jel. 2,27.,
Jel. 19,15.,
Zsolt. 2,9.
- Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentõl készített helye van, hogy ott táplálják õt ezer kétszáz hatvan napig.
Jel. 11,3.
- És lõn az égben viaskodás: Mihály és az õ angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az õ angyalai;
Dán. 10,13.,
Dán. 10,21.
- De nem vehetének diadalmat, és az õ helyök sem találtaték többé a mennyben.
- És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az õ angyalai is õ vele levettetének.
Jel. 20,2.,
1 Móz. 3,1.,
1 Móz. 3,4.,
1 Móz. 3,15.
- És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erõ, és a mi Istenünknek országa, és + az õ Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala õket éjjel és nappal a mi Istenünk elõtt.
Jel. 7,10.,
Jel. 19,1.,
Jel. 11,15.,
Jel. 12,10.,
Jel. 19,6.
- És õk legyõzték azt a Bárány véréért, és az õ bizonyságtételöknek beszédéért; és az õ életöket nem kímélték mind halálig.
Róm. 8,33.,
Róm. 8,34.,
Róm. 8,37.,
Róm. 16,20.
- Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.
Zsolt. 96,11.,
Ésa. 49,13.,
Jel. 8,13.,
Jel. 9,2.,
Jel. 9,12.,
Jel. 11,14.
- Mikor azért látta a sárkány, hogy õ levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, + a ki a fiút szûlte.
Jel. 12,9.,
Jel. 12,1.,
Jel. 12,2.,
Jel. 12,5.
- De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó + elõl elrepüljön a pusztába az õ helyére, hogy tápláltassék ott ideig, idõkig, és ++ az idõnek feléig.
Jel. 12,1.,
Jel. 12,2.,
Jel. 12,5.,
Jel. 12,13.,
Jel. 12,3.,
Jel. 12,6.,
Dán. 12,7.
- És bocsáta a kígyó az õ szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa.
- De segítségül lõn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az õ száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az õ szájából bocsátott.
- Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az õ magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megõrzõivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;
Jel. 19,10.,
1 Ján. 5,10.
- És álla a tengernek fövenyére.