JÁNOS APOSTOLNAK MENNYEI JELENÉSEKRÕL VALÓ KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.

  1. És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az õ fejében tizenkét csillagból korona;
  2. A ki terhes vala, és akarván szûlni, kiált vala, és kínlódik vala a szûlésben.
    Mik. 4,10.
  3. Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az õ fejeiben hét korona;
    Dán. 7,7.
  4. És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szûlõ asszony + elé, hogy mikor szûl, annak fiát megegye.
    Dán. 8,10., Jel. 12,1., Jel. 12,2.
  5. És szûle fiú-magzatot, a ki vasvesszõvel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az õ királyiszékéhez.
    Jel. 2,27., Jel. 19,15., Zsolt. 2,9.
  6. Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentõl készített helye van, hogy ott táplálják õt ezer kétszáz hatvan napig.
    Jel. 11,3.
  7. És lõn az égben viaskodás: Mihály és az õ angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az õ angyalai;
    Dán. 10,13., Dán. 10,21.
  8. De nem vehetének diadalmat, és az õ helyök sem találtaték többé a mennyben.
  9. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az õ angyalai is õ vele levettetének.
    Jel. 20,2., 1 Móz. 3,1., 1 Móz. 3,4., 1 Móz. 3,15.
  10. És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erõ, és a mi Istenünknek országa, és + az õ Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala õket éjjel és nappal a mi Istenünk elõtt.
    Jel. 7,10., Jel. 19,1., Jel. 11,15., Jel. 12,10., Jel. 19,6.
  11. És õk legyõzték azt a Bárány véréért, és az õ bizonyságtételöknek beszédéért; és az õ életöket nem kímélték mind halálig.
    Róm. 8,33., Róm. 8,34., Róm. 8,37., Róm. 16,20.
  12. Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.
    Zsolt. 96,11., Ésa. 49,13., Jel. 8,13., Jel. 9,2., Jel. 9,12., Jel. 11,14.
  13. Mikor azért látta a sárkány, hogy õ levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, + a ki a fiút szûlte.
    Jel. 12,9., Jel. 12,1., Jel. 12,2., Jel. 12,5.
  14. De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó + elõl elrepüljön a pusztába az õ helyére, hogy tápláltassék ott ideig, idõkig, és ++ az idõnek feléig.
    Jel. 12,1., Jel. 12,2., Jel. 12,5., Jel. 12,13., Jel. 12,3., Jel. 12,6., Dán. 12,7.
  15. És bocsáta a kígyó az õ szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa.
  16. De segítségül lõn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az õ száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az õ szájából bocsátott.
  17. Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az õ magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megõrzõivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;
    Jel. 19,10., 1 Ján. 5,10.
  18. És álla a tengernek fövenyére.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.