JÁNOS APOSTOLNAK MENNYEI JELENÉSEKRÕL VALÓ KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.

  1. És láték egy angyalt leszállani a mennybõl, a kinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy láncz a kezében.
    Jel. 9,1.
  2. És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendõre.
    Jel. 12,9., 2 Pét. 2,4.
  3. És veté õt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé õ felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendõ; azután el kell néki oldoztatni egy kevés idõre.
    Jel. 20,7., Jel. 20,8.
  4. És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért + és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak ++ a Krisztussal ezer esztendeig.
    1 Kor. 6,2., Jel. 1,9., Jel. 6,9., Jel. 19,10., Jel. 13,12., Jel. 13,16., Róm. 8,17.
  5. A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendõ. Ez az elsõ feltámadás.
  6. Boldog és szent, a kinek része van az elsõ feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a + Krisztusnak papjai, és uralkodnak õ vele ezer esztendeig.
    Jel. 2,11., Jel. 1,6., Jel. 5,10., 1 Pét. 2,5., 1 Pét. 2,9., Ésa. 61,6.
  7. És mikor eltelik az ezer esztendõ, a Sátán eloldatik az õ fogságából.
    Jel. 20,3.
  8. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévõ népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyûjtse + õket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye.
    Ezék. 38,2., Jel. 16,14.
  9. És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentõl a mennybõl tûz szálla alá, és megemészté azokat.
  10. És az ördög, a ki elhitette õket, vetteték a tûz és kénkõ tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.
    Jel. 19,20.
  11. És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta ûlõt, a kinek tekintete elõl eltûnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.
  12. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten elõtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely + az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az õ cselekedeteik szerint.
    Dán. 7,10., Jel. 3,5., Jel. 13,8., Jel. 21,27., 2 Móz. 32,32., Zsolt. 69,29., Fil. 4,3., Jel. 2,23., Jel. 22,12., Zsolt. 62,13., Jer. 17,10., Jer. 32,19., Mát. 16,27., Róm. 2,6., 1 Kor. 3,8., 2 Kor. 5,10.
  13. És a tenger kiadá a halottakat, a kik õ benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik õ nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az õ cselekedeteik szerint.
    Jel. 20,12.
  14. A pokol pedig és a halál vettetének a tûznek + tavába. Ez a második halál, a tûznek tava.
    1 Kor. 15,26., 1 Kor. 15,54., Jel. 19,20., Jel. 2,11., Jel. 21,8.
  15. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tûznek tavába vetteték.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.