JÁNOS APOSTOLNAK MENNYEI JELENÉSEKRÕL VALÓ KÖNYVE
- És láték egy angyalt leszállani a mennybõl, a kinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy láncz a kezében.
Jel. 9,1.
- És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendõre.
Jel. 12,9.,
2 Pét. 2,4.
- És veté õt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé õ felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendõ; azután el kell néki oldoztatni egy kevés idõre.
Jel. 20,7.,
Jel. 20,8.
- És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért + és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak ++ a Krisztussal ezer esztendeig.
1 Kor. 6,2.,
Jel. 1,9.,
Jel. 6,9.,
Jel. 19,10.,
Jel. 13,12.,
Jel. 13,16.,
Róm. 8,17.
- A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendõ. Ez az elsõ feltámadás.
- Boldog és szent, a kinek része van az elsõ feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a + Krisztusnak papjai, és uralkodnak õ vele ezer esztendeig.
Jel. 2,11.,
Jel. 1,6.,
Jel. 5,10.,
1 Pét. 2,5.,
1 Pét. 2,9.,
Ésa. 61,6.
- És mikor eltelik az ezer esztendõ, a Sátán eloldatik az õ fogságából.
Jel. 20,3.
- És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévõ népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyûjtse + õket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye.
Ezék. 38,2.,
Jel. 16,14.
- És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentõl a mennybõl tûz szálla alá, és megemészté azokat.
- És az ördög, a ki elhitette õket, vetteték a tûz és kénkõ tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.
Jel. 19,20.
- És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta ûlõt, a kinek tekintete elõl eltûnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.
- És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten elõtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely + az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az õ cselekedeteik szerint.
Dán. 7,10.,
Jel. 3,5.,
Jel. 13,8.,
Jel. 21,27.,
2 Móz. 32,32.,
Zsolt. 69,29.,
Fil. 4,3.,
Jel. 2,23.,
Jel. 22,12.,
Zsolt. 62,13.,
Jer. 17,10.,
Jer. 32,19.,
Mát. 16,27.,
Róm. 2,6.,
1 Kor. 3,8.,
2 Kor. 5,10.
- És a tenger kiadá a halottakat, a kik õ benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik õ nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az õ cselekedeteik szerint.
Jel. 20,12.
- A pokol pedig és a halál vettetének a tûznek + tavába. Ez a második halál, a tûznek tava.
1 Kor. 15,26.,
1 Kor. 15,54.,
Jel. 19,20.,
Jel. 2,11.,
Jel. 21,8.
- És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tûznek tavába vetteték.