JÁNOS APOSTOLNAK MENNYEI JELENÉSEKRÕL VALÓ KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.

  1. Ezután láték új eget és új földet; mert az elsõ ég és az elsõ föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
    Ésa. 65,17., Ésa. 66,22., 2 Pét. 3,13.
  2. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentõl szálla alá a mennybõl, elkészítve, mint egy férje számára + felékesített menyasszony.
    Jel. 13,12., Gal. 4,26., Zsid. 11,10., Zsid. 12,22., Zsid. 13,14., 2 Kor. 11,2., Eféz. 5,25., Eféz. 5,27.
  3. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égbõl: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az õ népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az õ Istenök.
    2 Kor. 6,16., Ezék. 37,27.
  4. És az Isten eltöröl minden könyet az õ szemeikrõl; és a halál + nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsõk elmúltak.
    Jel. 7,17., Ésa. 25,8., Jel. 20,14., 1 Kor. 15,26., 1 Kor. 15,54., Ésa. 35,10.
  5. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá + teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
    Jel. 4,2., Jel. 20,11., Ésa. 43,19., 2 Kor. 5,17.
  6. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa + és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet ++ vizének forrásából ingyen.
    Jel. 16,17., Jel. 1,8., Jel. 22,13., Ésa. 41,4., Ésa. 44,6., Jel. 22,17., Ésa. 51,1., Ján. 4,10., Ján. 4,14., Ján. 7,37.
  7. A ki gyõz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
  8. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bûbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tûzzel és kénkõvel égõ tóban lesz, a mi a második + halál.
    Jel. 22,15., 1 Kor. 6,9., Gal. 5,21., Eféz. 5,5., 1 Tim. 1,9., 1 Tim. 1,10., Jel. 2,11., Jel. 20,14.
  9. És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a + Bárány feleségét.
    Jel. 15,1., Jel. 15,6., Jel. 15,7., Jel. 21,2., Jel. 19,7.
  10. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentõl szállott alá a mennybõl.
    Jel. 21,2., Gal. 4,26., Zsid. 12,22.
  11. Benne vala az Isten dicsõsége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kõhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kõhöz;
  12. És nagy és magas kõfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
    Ezék. 48,31., Ezék. 48,34.
  13. Napkeletrõl három kapu; északról három kapu; délrõl három kapu: napnyugotról három kapu.
  14. És a város kõfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának + nevei.
    Eféz. 2,20., Mát. 10,2., Mát. 10,4.
  15. A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vesszõ, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kõfalát.
    Ezék. 40,3., Zak. 2,1.
  16. És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszõvel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlõ.
  17. És megméré annak kõfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
  18. És kõfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
  19. És a város kõfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az elsõ alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
  20. Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
  21. A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngybõl vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
  22. És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
  23. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsõsége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
    Jel. 22,5., Ésa. 60,19., Ésa. 60,20., Zak. 14,7.
  24. És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az õ dicsõségöket és tisztességöket abba viszik.
    Ésa. 60,3.
  25. És annak kapui be nem záratnak nappal (+ éjszaka ugyanis ott nem lesz);
    Ésa. 60,11., Ésa. 60,20., Zak. 14,7.
  26. És a pogányok dicsõségét és tisztességét abba viszik.
    Ésa. 60,11.
  27. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az + élet könyvébe, a mely a Bárányé.
    Jel. 21,8., Jel. 22,15., Jel. 3,5., Jel. 13,8., Jel. 20,12., 2 Móz. 32,32., Zsolt. 69,29., Fil. 4,3.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22.