JÁNOS APOSTOLNAK MENNYEI JELENÉSEKRÕL VALÓ KÖNYVE
- Ezután láték új eget és új földet; mert az elsõ ég és az elsõ föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
Ésa. 65,17.,
Ésa. 66,22.,
2 Pét. 3,13.
- És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentõl szálla alá a mennybõl, elkészítve, mint egy férje számára + felékesített menyasszony.
Jel. 13,12.,
Gal. 4,26.,
Zsid. 11,10.,
Zsid. 12,22.,
Zsid. 13,14.,
2 Kor. 11,2.,
Eféz. 5,25.,
Eféz. 5,27.
- És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égbõl: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az õ népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az õ Istenök.
2 Kor. 6,16.,
Ezék. 37,27.
- És az Isten eltöröl minden könyet az õ szemeikrõl; és a halál + nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsõk elmúltak.
Jel. 7,17.,
Ésa. 25,8.,
Jel. 20,14.,
1 Kor. 15,26.,
1 Kor. 15,54.,
Ésa. 35,10.
- És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá + teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
Jel. 4,2.,
Jel. 20,11.,
Ésa. 43,19.,
2 Kor. 5,17.
- És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa + és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet ++ vizének forrásából ingyen.
Jel. 16,17.,
Jel. 1,8.,
Jel. 22,13.,
Ésa. 41,4.,
Ésa. 44,6.,
Jel. 22,17.,
Ésa. 51,1.,
Ján. 4,10.,
Ján. 4,14.,
Ján. 7,37.
- A ki gyõz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.
- A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bûbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tûzzel és kénkõvel égõ tóban lesz, a mi a második + halál.
Jel. 22,15.,
1 Kor. 6,9.,
Gal. 5,21.,
Eféz. 5,5.,
1 Tim. 1,9.,
1 Tim. 1,10.,
Jel. 2,11.,
Jel. 20,14.
- És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a + Bárány feleségét.
Jel. 15,1.,
Jel. 15,6.,
Jel. 15,7.,
Jel. 21,2.,
Jel. 19,7.
- És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentõl szállott alá a mennybõl.
Jel. 21,2.,
Gal. 4,26.,
Zsid. 12,22.
- Benne vala az Isten dicsõsége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kõhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kõhöz;
- És nagy és magas kõfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei:
Ezék. 48,31.,
Ezék. 48,34.
- Napkeletrõl három kapu; északról három kapu; délrõl három kapu: napnyugotról három kapu.
- És a város kõfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának + nevei.
Eféz. 2,20.,
Mát. 10,2.,
Mát. 10,4.
- A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vesszõ, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kõfalát.
Ezék. 40,3.,
Zak. 2,1.
- És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszõvel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlõ.
- És megméré annak kõfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval.
- És kõfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló.
- És a város kõfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az elsõ alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd;
- Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.
- A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngybõl vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg.
- És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány.
- És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsõsége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.
Jel. 22,5.,
Ésa. 60,19.,
Ésa. 60,20.,
Zak. 14,7.
- És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az õ dicsõségöket és tisztességöket abba viszik.
Ésa. 60,3.
- És annak kapui be nem záratnak nappal (+ éjszaka ugyanis ott nem lesz);
Ésa. 60,11.,
Ésa. 60,20.,
Zak. 14,7.
- És a pogányok dicsõségét és tisztességét abba viszik.
Ésa. 60,11.
- És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az + élet könyvébe, a mely a Bárányé.
Jel. 21,8.,
Jel. 22,15.,
Jel. 3,5.,
Jel. 13,8.,
Jel. 20,12.,
2 Móz. 32,32.,
Zsolt. 69,29.,
Fil. 4,3.