JÁNOS APOSTOLNAK MENNYEI JELENÉSEKRÕL VALÓ KÖNYVE
- És hallék nagy szózatot a templomból, a mely mondja vala a hét angyalnak: Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét poharát.
Jel. 15,1.,
Jel. 15,6.,
Jel. 15,7.
- Elméne azért az elsõ, és kitölté az õ poharát a földre; és támada gonosz és ártalmas fekély azokon az embereken, a kiknek vala a fenevad bélyege, és a kik imádják vala annak képét. +
2 Móz. 9,10.,
2 Móz. 9,11.,
Jel. 13,14.,
Jel. 13,16.,
Jel. 13,17.
- A másik angyal is kitölté az õ poharát a tengerbe; és olyanná lõn, mint a halott vére; és minden élõ állat meghala a tengerben.
- A harmadik angyal is kitölté az õ poharát a folyóvizekbe és a vizek forrásaiba; és lõn vér.
2 Móz. 7,17.,
2 Móz. 7,20.
- És hallám, hogy a vizek angyala ezt mondja vala: Igaz vagy Uram, a ki vagy és a ki valál, te Szent, hogy ezeket ítélted;
Jel. 1,4.,
Jel. 1,8.,
Jel. 4,8.,
Jel. 4,11.,
Jel. 4,17.
- Mivelhogy szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nékik inni; mert méltók arra.
- És hallám, hogy más az oltárról ezt mondja vala: Jól van Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a + te ítéleteid.
Jel. 9,13.,
Jel. 15,3.,
Jel. 19,2.
- A negyedik angyal is kitölté az õ poharát a napra; és adaték annak, hogy az embereket tikkaszsza tûzzel.
- És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, a kinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének + meg, hogy neki dicsõséget adjanak.
Jel. 16,11.,
Jel. 16,21.,
Jel. 9,21.
- Az ötödik angyal is kitölté az õ poharát a fenevad királyiszékére; és lõn az õ országa setét; és rágják vala az õ nyelvöket a kín miatt,
Jel. 13,1.
- És káromlák a menny Istenét az õ kínjaik és fekélyeik miatt; és meg nem térének + az õ cselekedeteikbõl.
Jel. 16,9.,
Jel. 16,21.
- A hatodik angyal is kitölté az õ poharát a nagy folyóvízre, az Eufrátesre; és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felõl jövõ királyoknak út készíttessék.
- És láték a sárkány szájából és a fenevad + szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijõni, a békákhoz hasonlókat;
Jel. 12,3.,
Jel. 12,4.,
Jel. 13,1.,
Jel. 13,8.,
Jel. 13,11.,
Jel. 13,17.
- Mert ördögi lelkek azok, a kik jeleket tesznek; a kik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyûjtsék + azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.
Jel. 20,8.,
Jel. 17,14.,
Jel. 19,17.,
Jel. 19,21.,
1 Thess. 5,22.,
2 Pét. 3,10.
- (Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, a ki vigyáz és õrzi az õ + ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az õ rútságát.)
Jel. 3,3.,
Mát. 24,44.,
Luk. 12,39.,
Luk. 12,40.,
Jel. 3,4.,
Jel. 3,18.,
Jel. 19,8.,
2 Kor. 5,3.
- Egybegyûjték azért õket a helyre, a melyet zsidóul Armageddonnak neveznek.
- A hetedik angyal is kitölté az õ poharát a levegõégre; és nagy szózat jöve ki a mennyei templomból a királyiszéktõl, a mely ezt mondja vala: Meglett! +
Jel. 11,19.,
Jel. 21,6.
- És lõnek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lõn nagy földindulás, a milyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy.
Jel. 4,5.,
Jel. 8,5.
- És a nagy város három részre szakada, és a pogányok városai elesének; és a nagy Babilon + megemlítteték az Isten elõtt, hogy adjon annak inni az õ búsult haragja ++ borának poharából.
Jel. 14,8.,
Jel. 17,5.,
Jel. 18,2.,
Jel. 18,5.,
Jel. 14,11.,
Jel. 18,1.,
Jel. 18,24.
- És minden sziget elmúlék, és hegyek nem találtatának többé.
Jel. 6,14.
- És nagy jégesõ, mint egy-egy tálentom, szálla az égbõl az emberekre; és káromlák az Istent az emberek a jégesõ csapásáért; mert annak csapása felette nagy.
Jel. 16,9.,
Jel. 16,11.