A JÁNOS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- Akkor azért elõfogá Pilátus Jézust, és megostoroztatá.
Mát. 27,26.,
Márk. 15,15.
- És a vitézek tövisbõl koronát fonván, a fejére tevék, és bíbor köntöst adának reá,
- És mondának: Üdvöz légy zsidók királya! És arczul csapdossák vala õt.
- Majd ismét kiméne Pilátus, és monda nékik: Ímé kihozom õt néktek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bûnt.
- Kiméne azért Jézus a töviskoronát és a bíbor köntöst viselve. És monda nékik Pilátus: Ímhol az ember!
- Mikor azért látják vala õt a papifejedelmek és a szolgák, kiáltozának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg! Monda nékik Pilátus: Vigyétek el õt ti és feszítsétek meg, mert én nem találok bûnt õ benne.
- Felelének néki a zsidók: Nékünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát.
- Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább megrémül vala;
- És ismét beméne a törvényházba, és szóla Jézusnak: Honnét való vagy te? De Jézus nem felelt néki.
- Monda azért néki Pilátus: Nékem nem szólsz-é? Nem tudod-é hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak?
- Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülrõl nem adatott volna néked: nagyobb bûne van azért annak, a ki a te kezedbe adott engem.
- Ettõl fogva igyekszik vala Pilátus õt szabadon bocsátani; de a zsidók kiáltozának, mondván: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja; valaki magát királylyá teszi, ellene mond a császárnak!
- Pilátus azért, a mikor hallja vala e beszédet, kihozá Jézust, és ûle a törvénytevõ székbe azon a helyen, a melyet Kõpadolatnak hívtak, zsidóul pedig Gabbathának.
- Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok!
- Azok pedig kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg õt! Monda nékik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg? Felelének a papifejedelmek: Nem királyunk van, hanem császárunk!
- Akkor azért nékik adá õt, hogy megfeszíttessék. Átvevék azért Jézust és elvivék.
Mát. 27,31.,
Márk. 15,22.,
Luk. 23,25.
- És emelvén az õ keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, a melyet héberül Golgothának hívnak:
- A hol megfeszíték õt, és õ vele más kettõt, egyfelõl, és másfelõl, középen pedig Jézust.
Luk. 23,32.,
Luk. 23,33.
- Pilátus pedig czímet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
Mát. 27,37.,
Márk. 15,26.,
Luk. 23,38.
- Sokan olvasák azért e czímet a zsidók közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, a hol Jézus megfeszíttetett vala: és héberül, görögül és latinul vala az írva.
- Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei: Ne írd: A zsidók királya: hanem hogy õ mondotta: A zsidók királya vagyok.
- Felele Pilátus: A mit megírtam, megírtam.
- A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az õ ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülrõl mindvégig szövött.
Mát. 27,35.,
Márk. 15,24.,
Luk. 23,34.
- Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket mûvelék.
Zsolt. 22,19.
- A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az õ anyja, és az õ anyjának nõtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna.
Mát. 27,55.,
Mát. 27,56.,
Márk. 15,40.,
Luk. 23,49.
- Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az õ anyja és az a tanítvány, a kit szeret vala, monda az õ anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!
- Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettõl az órától magához fogadá azt az a tanítvány.
- Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.
Zsolt. 69,22.
- Vala pedig ott egy eczettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg eczettel, és izsópra tévén azt, oda vivék az õ szájához.
Mát. 27,48.
- Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.
- A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala, (mert annak a szombatnak napja nagy nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait és vegyék le õket.
5 Móz. 21,23.
- Eljövének azért a vitézek, és megtörék az elsõnek lábszárait és a másikét is, a ki õ vele együtt feszíttetett meg;
- Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy õ már halott, nem törék meg az õ lábszárait;
- Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az õ oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki abból.
- És a ki látta, bizonyságot tett, és igaz az õ tanúbizonysága; és az tudja, hogy õ igazat mond, hogy ti is higyjetek.
- Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az õ csontja meg ne törettessék.
2 Móz. 12,46.
- Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, a kit általszegeztek.
Zak. 12,10.
- Ezek után pedig kéré Pilátust az arimathiai József (a ki a Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt), hogy levehesse + a Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért és levevé a Jézus testét.
Ján. 7,13.,
Ján. 9,22.,
Ján. 12,42.,
Mát. 27,57.,
Márk. 15,42.,
Luk. 23,50.
- Eljöve pedig Nikodémus is (a ki éjszaka ment vala elõször Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.
Ján. 3,1.,
Ján. 7,50.
- Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték az lepedõkbe illatos szerekkel együtt, a mint a zsidóknál szokás temetni.
- Azon a helyen pedig, a hol megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új sír, a melybe még senki sem helyeztetett vala.
- A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel vala, abba helyhezteték Jézust.