A JÁNOS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21.

  1. A husvét ünnepe elõtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az õórája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette õket.
    Mát. 26,2., Márk. 14,1., Luk. 22,1.
  2. És vacsora közben, a mikor az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el õt,
  3. Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy õ az Istentõl jött és az Istenhez megy,
    Ján. 3,35., Ján. 17,2., Mát. 11,27., Mát. 28,18.
  4. Felkele a vacsorától, leveté a felsõ ruháját; és egy kendõt vévén, körülköté magát.
  5. Azután vizet tölte a medenczébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendõvel, a melylyel körül van kötve.
  6. Méne azért Simon Péterhez; és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?
  7. Felele Jézus és monda néki: A mit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.
  8. Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám.
  9. Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!
  10. Mondá néki Jézus: A ki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
    Ján. 13,10.
  11. Tudta ugyanis, hogy ki árulja el õt; azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták!
    Ján. 6,64.
  12. Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felsõ ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?
  13. Ti engem így hívtok: Mester, és Uram + És jól mondjátok, mert az vagyok.
    Mát. 23,8., Mát. 23,10., 1 Kor. 8,6.
  14. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.
  15. Mert példát adtam néktek, hogy a miképen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.
  16. Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az õ Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.
    Ján. 15,20., Mát. 10,24., Luk. 6,40.
  17. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.
  18. Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.
    Zsolt. 41,10.
  19. Most megmondom néktek, mielõtt meglenne, hogy mikor meglesz, higyjétek majd, hogy én vagyok.
  20. Bizony, bizony mondom néktek: A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
    Mát. 10,40., Luk. 9,48.
  21. Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tõn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem.
    Mát. 26,21., Márk. 14,18., Luk. 22,21.
  22. A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kirõl szól.
  23. Egy pedig az õ tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus.
    Ján. 21,20.
  24. Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kirõl szól?
  25. Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?
  26. Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.
  27. És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed.
  28. Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki?
  29. Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.
    Ján. 12,6.
  30. Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.
  31. Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsõítteték meg az embernek Fia, az Isten is megdicsõítteték õ benne.
  32. Ha megdicsõítteték õ benne az Isten, az Isten is megdicsõíti õt õ magában, és ezennel megdicsõíti õt.
  33. Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek + majd engem; de a miként a zsidóknak mondám, hogy: A hová én megyek, ti nem jöhettek; most néktek is mondom.
    Ján. 7,33., Ján. 7,34., Ján. 8,21.
  34. Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
    Ján. 15,12., 3 Móz. 19,18., Mát. 22,39., Gal. 6,2., Jak. 2,8., 1 Pét. 1,22., 1 Ján. 2,5., 1 Ján. 2,8., 1 Ján. 2,10., 1 Ján. 3,11., 1 Ján. 4,16., 1 Ján. 4,21.
  35. Errõl ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.
  36. Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: A hová én megyek, most én utánam nem jöhetsz; utóbb azonban utánam jössz.
    Ján. 21,18., Ján. 21,19.
  37. Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!
  38. Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem.
    Mát. 26,34., Márk. 14,30., Luk. 22,34.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21.