A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
- És fölkelvén az õ egész sokaságuk, vivék õt Pilátushoz.
Mát. 27,2.,
Mát. 27,11.,
Mát. 27,14.,
Márk. 15,1.,
Márk. 15,5.,
Ján. 18,28.,
Ján. 18,32.
- És kezdék õt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, + mivelhogy õ magát ama király Krisztusnak mondja.
Mát. 22,17.,
Mát. 22,21.,
Csel. 17,6.,
Csel. 17,7.
- Pilátus pedig megkérdé õt, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? És õ felelvén néki, monda: Te mondod!
Ján. 18,33.,
Ján. 18,37.
- Monda pedig Pilátus a fõpapoknak és a sokaságnak: Semmi bûnt nem találok ez emberben.
- De azok erõsködének, mondván: A népet felzendíti, tanítván az egész Júdeában, elkezdve Galileától mind idáig.
- Pilátus pedig Galileát hallván, megkérdé, vajjon galileai ember-é õ?
- És mikor megtudta, hogy õ a Héródes hatósága alá tartozik, Héródeshez küldé õt, mivelhogy az is Jeruzsálemben vala azokban a napokban.
- Héródes pedig Jézust látván igen megörüle: mert sok idõtõl fogva kívánta õt látni, mivelhogy sokat hallott õ felõle, és reménylé, hogy majd valami csodát lát, melyet õ tesz.
Mát. 14,1.
- Kérdezé pedig õt sok beszéddel; de õ semmit nem felele néki.
- Ott állanak vala pedig a fõpapok és az írástudók, teljes igyekezettel vádolván õt.
- Héródes pedig az õ katonáival egybe semminek állítván és kicsúfolván õt, minekutána felöltöztette fényes ruhába, visszaküldé Pilátushoz.
- És az napon lõnek barátok egymással Pilátus és Héródes; mert az elõtt ellenségeskedésben valának egymással.
- Pilátus pedig a fõpapokat, fõembereket és a népet egybegyûjtvén,
Mát. 27,15.,
Mát. 27,30.,
Márk. 15,6.,
Márk. 15,19.,
Ján. 18,39.,
Ján. 19,16.
- Monda nékik: Ide hoztátok nékem ez embert, mint a ki a népet félrevezeti: és ímé én ti elõttetek kivallatván, semmi olyan bûnt nem találtam ez emberben, a mivel õt vádoljátok:
Ján. 18,38.
- De még Héródes sem; mert titeket õ hozzá igazítálak; és ímé semmi halálra való dolgot nem cselekedett õ.
Luk. 23,7.,
Luk. 23,8.
- Megfenyítvén azért õt, elbocsátom.
- Kell vala pedig elbocsátania nékik ünnepenként egy foglyot.
Mát. 27,15.
- De felkiálta az egész sokaság, mondván: Vidd el ezt, és bocsásd el nékünk Barabbást!
Csel. 3,14.,
Csel. 3,15.
- Ki a városban lett valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe.
- Pilátus azért ismét felszólala el akarván bocsátani Jézust;
- De azok ellene kiáltának, mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg õt!
- Õ pedig harmadszor is monda nékik: Mert mi gonoszt tett ez? Semmi halálra való bûnt nem találtam õ benne; megfenyítvén azért õt, elbocsátom!
- Azok pedig nagy fenszóval sürgeték, kérvén, hogy megfeszíttessék; és az õ szavok és a fõpapoké erõt vesz vala.
- És Pilátus megítélé, hogy meglegyen, a mit kérnek vala.
- És elbocsátá nékik azt, a ki lázadásért és gyilkosságért vettetett a tömlöczbe, a kit kértek vala; Jézust pedig kiszolgáltatá az õ akaratuknak.
Mát. 27,26.,
Márk. 15,15.
- Mikor azért elvivék õt, egy Czirénebeli Simont megragadván, ki a mezõrõl jöve, arra tevék a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
Mát. 27,32.,
Márk. 15,21.
- Követé pedig õt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, a kik gyászolák és siraták õt.
- Jézus pedig hozzájok fordulván, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok én rajtam, hanem ti magatokon sírjatok, és a ti magzataitokon.
- Mert ímé jõnek a napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddõk, és a mely méhek nem szültek, és az emlõk, melyek nem szoptattak!
Luk. 19,43.,
Luk. 19,44.,
Luk. 21,23.,
Luk. 21,24.
- Akkor kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mi reánk; és a halmoknak: Borítsatok el minket!
Ésa. 2,19.,
Jel. 6,19.
- Mert ha a zöldelõ fán ezt mívelik, mi esik a száraz fán?
Luk. 23,14.,
Luk. 23,15.
- Vivének pedig két másikat is, két gonosztevõt õ vele, hogy megölessenek.
Ésa. 53,12.,
Ján. 19,18.
- Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték õt és a gonosztevõket, egyiket jobbkéz + felõl, a másikat balkéz felõl.
Mát. 27,32.,
Mát. 27,43.,
Márk. 15,22.,
Márk. 15,32.,
Ján. 19,17.,
Ján. 19,27.,
Ésa. 53,12.
- Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az õ ruháit, vetének + reájok sorsot.
Mát. 5,44.,
Zsolt. 22,19.
- És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig õt a fõemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha õ a Krisztus, az Istennek ama választottja.
- Csúfolák pedig õt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván õt.
Zsolt. 69,22.
- És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!
Mát. 27,39.,
Mát. 27,44.
- Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betûkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.
Mát. 27,37.,
Márk. 15,26.,
Ján. 19,19.
- A felfüggesztett gonosztevõk közül pedig az egyik szidalmazá õt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
- Felelvén pedig a másik, megdorgálá õt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
- És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem + cselekedett.
Luk. 23,33.,
Luk. 23,14.,
Luk. 23,15.
- És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljõsz a te országodban!
- És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.
- Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lõn az egész tartományban mind kilencz órakorig.
Mát. 27,45.,
Mát. 27,54.,
Márk. 15,33.,
Márk. 15,39.,
Ján. 19,28.,
Ján. 19,30.
- És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada.
2 Krón. 3,14.,
Mát. 27,51.,
Mát. 27,53.
- És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.
Mát. 27,50.,
Márk. 15,37.,
Ján. 19,30.,
Zsolt. 31,6.
- Látván pedig a százados, a mi történt, dicsõíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala.
Mát. 27,54.
- És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére.
Ján. 8,38.
- Az õ ismerõsei pedig mind, és az asszonyok, a kik Galileából követék õt, távol állának, nézvén ezeket.
Mát. 27,55.,
Mát. 27,56.,
Márk. 15,40.,
Márk. 15,41.,
Ján. 19,25.
- És ímé egy ember, kinek József vala neve, tanácsbeli, jó és igaz férfiú,
Mát. 27,57.,
Mát. 27,61.,
Márk. 15,42.,
Márk. 15,47.,
Ján. 19,38.,
Ján. 19,42.
- Ki nem vala részes azoknak tanácsában és cselekedetében, Arimathiából, a zsidók városából való, ki maga is várja vala az Istennek országát;
Malak. 3,1.
- Ez oda menvén Pilátushoz, elkéré a Jézus testét.
- És levévén azt, begöngyölé azt gyolcsba, és helyhezteté azt egy sziklába vágott sírboltba,melyben még senki sem feküdt.
- És az a nap péntek vala, és szombat virrada rá.
- Az õt követõ asszonyok is pedig, kik vele Galileából jöttek, megnézék a sírt, és hogy miképen helyeztetett el az õ teste.
- Visszatérvén pedig, készítének fûszerszámokat és keneteket.
- És szombaton nyugovának a parancsolat szerint.
2 Móz. 35,2.