ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelõdnek juhai ellen?
Zsolt. 80,1.
- Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol!
Zsolt. 132,13.,
Zsolt. 132,14.
- Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
- Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké.
- Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdõnek sûrû fáira.
- Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és põrölyökkel.
1 Kir. 9,7.,
1 Kir. 9,8.
- Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertõztették.
1 Kir. 9,3.
- Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel õket mindenestõl! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
- Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
Siral. 2,9.
- Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
- Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledbõl: végezz!
- Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
Bir. 3,31.,
Bir. 4,24.
- Te hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a + czethalak fejeit a vizekben.
2 Móz. 14,21.,
2 Móz. 14,22.,
Ezék. 29,3.
- Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
- Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
- Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
- Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
1 Móz. 8,22.
- Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
- Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen!
- Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
2 Móz. 24,8.
- A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet.
- Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
- Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
Zsolt. 137,7.