ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Dávidé. Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem; ne fordulj el szótlanul tõlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.
Zsolt. 104,7.
- Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé.
- Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevõk közé, a kik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság + van szívökben.
Zsolt. 26,9.,
2 Sám. 20,9.,
Jer. 9,8.
- Fizess meg nékik az õ cselekedeteik és igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; ad meg nékik jutalmukat!
Róm. 2,6.,
Róm. 2,9.,
2 Thess. 1,6.,
2 Thess. 1,7.
- Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja õket és föl nem építi õket.
Jób. 34,26.,
Jób. 34,27.,
Luk. 19,42.,
Luk. 19,44.
- Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát.
Zsolt. 18,4.,
Zsolt. 18,49.
- Az Úr az én erõm és paizsom, õ benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem õt.
- Az Úr az õ népének ereje, és az õ fölkentjének megtartó erõssége.
Zsolt. 20,7.
- Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel õket mindörökké!